102 éve, 1916. november 30-án született Somogyvári Rudolf kétszeres Jászai-díjas színművész, akinek hangján jelentkezett a jövőből a Mézga család különös kalandjai című televíziós rajzfilmsorozatban a család köbükunokája, MZ/X. A második világháború idején Somogyvárit katonai szolgálatra hívták be. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba esett, előbb Baskíriába vitték, majd egy kijevi hadifogolytáborba került. Baskíriában a helyi Nemzeti Színház helyreállításához rendelték ki, innen eredt az ötlet, hogy a táborban fogolytársaiból színjátszó kört alakítson. A “társulatnak”, amely operetteket, vidám darabokat adott elő, Somogyvári volt a lelke, a betanításon túl díszleteket rajzolt, jelmezeket tervezett, rendezett is, és társait színészanekdotákkal szórakoztatta.
Katonacsaládból származott, eredeti neve Skoda Rezső volt. Nagyapja császári és királyi tábornok, apja is magas rangú katonatiszt volt, de őt nem különösebben vonzotta a katonai hivatás. Titokban festőművésznek készült, gimnazistaként több sportágban is jeleskedett. Tehetsége és vonzó külseje végül a színészi pálya felé terelte: 1937-ben végzett az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájában, s felvette a Somogyvári Rudolf nevet. A következő évben a Magyar Színházhoz szerződött, első jelentősebb szerepét Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjában játszotta. Jó megjelenése, feszes játéka, mindig kifogástalan modora hamar népszerűvé tette. 1939-től Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, majd huzamosabb ideig Szegeden szerepelt. Innen ismét a fővárosba vitt az útja, és 1942-ben az Andrássy úti Színház (a mai Bábszínház helyén) tagja lett. Itt együtt játszhatott Csortos Gyulával, akivel hamarosan életre szóló barátságot kötött.
A második világháború idején katonai szolgálatra hívták be. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba esett, előbb Baskíriába vitték, majd egy kijevi hadifogolytáborba került. Baskíriában a helyi Nemzeti Színház helyreállításához rendelték ki, innen eredt az ötlet, hogy a táborban fogolytársaiból színjátszó kört alakítson. A “társulatnak”, amely operetteket, vidám darabokat adott elő, Somogyvári volt a lelke, a betanításon túl díszleteket rajzolt, jelmezeket tervezett, rendezett is, és társait színészanekdotákkal szórakoztatta.
Csak 1949-ben térhetett haza, itthon a Vidám Színház, a rövid életű Úttörő Színház, majd a Petőfi Színház tagja lett. A számos sematikus szerep mellett Don Carlost, Napóleont, a Svejk Lukás főhadnagyát is eljátszotta, s emlékezetes alakítást nyújtott A kőszívű ember fiaiban Baradlay Jenő szerepében.
Az 1956-os forradalom eseményei mélyen érintették, őszintén hitt a társadalmi változás lehetőségében, a forradalom bukását elkeseredetten és megrendülten vette tudomásul. Nézetei miatt 1960-ban a Petőfi Színház felbontotta szerződését, s vidékre, a szolnoki Szigligeti Színházhoz „száműzték”. Szolnok ebben az időben afféle színházi büntetőszázadnak számított, itt játszottak azok a pesti színészek, akik valamilyen „politikai hibát” követtek el. Köztük volt Mensáros László is, akivel hamar összebarátkozott. Az irredenta könyveiről hírhedtté vált Somogyvári Gyula írót a rokonának tartották, emiatt is meghurcolták, hiába bizonygatta, hogy semmi közük egymáshoz, hiszen a Somogyvári neki csak művészneve.
Három év múlva került vissza Budapestre, Kazimir Károly szerződtette a Thália Színházhoz. Közben a televízió is felfedezte magának, számos tévéjátékban, televíziós produkcióban kapott szerepet. 1969-ben megvált a Tháliától, és a Vígszínházhoz szerződött, melynek haláláig tagja maradt.
Markáns, elegáns megjelenése miatt pályájának kezdetén főként hősszerelmeseket alakított, később egyre inkább karakterszerepekben tűnt ki, hősöket és intrikusokat egyaránt kiválóan játszott. Szerepet kapott többek között Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékában, Somerset Maugham Színház című darabjában, az Eljő a jeges című O’Neill-drámában, Csehov Három nővérében, Gorkij Barbárok című darabjában. A Lev Tolsztoj kisregénye alapján írt Gyurkovics színműben, a Kreutzer szonátában a kisemmizett, megalázott férfi emlékezetes alakítása volt utolsó színházi bemutatója.
Filmezni igen korán, még 1937-ben kezdett, a második világháború után több kiváló rendezővel dolgozott együtt. Legemlékezetesebb alakítása Legéndi Antal volt Gertler Viktor Gázolás című filmjében, de láthatták a nézők a Csigalépcsőben, az Egy szerelem három éjszakájában, a Szakadékban és a Mérsékelt égövben is.
Sokat szinkronizált, kellemes, sajátos színezetű orgánumán számos külföldi színész szólalt meg magyarul, Vittorio Gassman szinkronizálásáért kétszer is díjat kapott a debreceni szinkronfilm szemlén. Sőt a Mézga család különös kalandjai című televíziós rajzfilmsorozatban is az ő hangján jelentkezett a jövőből a család köbükunokája, MZ/X.
Kétszer jutalmazták Jászai Mari-díjjal, először 1956-ban, majd 1968-ban, 1976-ban Ajtay Andor-emlékdíjat kapott. A művész 1976 nyarán egy angliai turistaút során rosszul lett, s hazaérkezése után azonnal kórházba került. Életét több műtéttel sem sikerült megmenteni, 1976. szeptember 27-én meghalt, még hatvanadik születésnapját sem élte meg. Az ő emlékére született az LGT Elkésett dal (S. R. emlékére) című dala, amely a Mindenki másképp csinálja című lemezen látott napvilágot, majd később Presser Gábor Szent István körút 14. című musicaljében is helyet kapott.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
