Képzeljük magunk elé az alábbi teljesen hipotetikus szituációt: 2020 nyarán a budapesti Kiskörúton, valahol a Nemzeti Múzeum magasságában néhány tucat palesztin kendőkkel és zászlókkal „felfegyverkezett” fiatal azt kiabálja, „Palesztina a mi országunk, a zsidók meg a kutyáink”! Aki egy kicsit is jártas a jelenkori politikában, bizonyára könnyen belátja, másnap már kéksisakos ENSZ-békefenntartók lábai tipornák a felújításra szoruló Lánchíd sokat látott burkolatát, az Orbán-kormány pedig éppen úton lenne a hágai Nemzetközi Bíróság klimatizált tárgyalótermei felé.
Nem úgy a sokak által mintaországként kezelt Kanadában. A mainstream média jelentős része, a hozzá méltó nagyvonalúsággal elfelejtett beszámolni arról a különben tényleg marginális, tömegtüntetésnek korántsem nevezhető megmozdulásról, amely még július 4-én zajlott a kanadai Missisauga városában, amely közel egymillió lakójával egyike az ország legnagyobb városainak, tájainkon mégis alig-alig ismert.
Valószínűleg ez így marad továbbra is, hiszen a mindenféle rasszizmusra, fajgyűlöletre és kirekesztésre (egyébként nagyon helyesen) olyannyira érzékeny nagy nyugati médiumok, mint a brit Guardian, vagy az amerikai etalon, a New York Times nem tartotta elég érdekesnek, hogy néhány tucat tüntető (nem idegenek, kanadia állampolgárok), azt kiabálta, a „zsidók a mi kutyáink”.
A demonstrációt egy helyi diákszervezet hirdette meg, hogy tiltakozzanak Izrael állam Ciszjordánia végleges annexióját előkészítő intézkedései miatt, amellyel szemben egyébként számos európai kormány is felemelte a szavát. A gond nyilván nem ezzel van, hanem azzal, ahogy azt egy helyi zsidó jogvédő kiválóan megfogalmazta, hogy „Izrael állam politikájának bírálata nem lehet ürügye annak, hogy a zsidókról kutyákként beszéljenek”. Az igazsághoz nyilván hozzátartozik, hogy a zsidó állam korábban maga előszeretettel alkalmazta ennek fordítottját, értsd, aki a politikáját bírálja, az maga is antiszemita. Ezt a gyakorlatot a most oly’ mélyen hallgató nyugati mainstream egyébként lelkesen támogatta.
Az utóbbi időben fordult a kocka.
Franciaországban kis túlzással napi rendszerességgel támadnak meg bevándorló hátterű muzulmánok zsidó embereket, mégis, amikor a francia értelmiség egy része arról beszél, hogy az ország bevándorláspolitikájának egyenes következménye az élénkülő antiszemitizmus, a korábban agyonsztárolt írók és filozófusok osztályrésze a hallgatás lesz. Rosszabb esetben megpróbálják megverni őket az utcán.
Az ország lakosságának mindössze 0,22%-át teszik ki a zsidók, mégis, minden bűnügyi statisztika azt mutatja, ők a leginkább támadott vallási csoport Kanadában. A július 4-i tüntetés miatt a rendőrség nyomoz, de révén, hogy a szervezők nagy része diák, közülük nem egy még középiskolás, kétséges, hogy bármi retorzió érné őket. A tüntetés képeit látva, azt is botorság lenne kijelenteni, hogy itt valami rendszerszintű, mindent átjáró antiszemitizmusról van szó. Az egésznek azonban van egy másik olvasata is, amely kiválóan rávilágít arra, érdekei mentén mennyire szelektíven kezel bizonyos híreket a nyugati fősodratú média, s az egésznek persze semmi köze ahhoz, hogy Trump elnök az utóbbi években mennyire jó viszonyt ápol Izraellel.
A végére egy feladat!
Arra biztatnám olvasóinkat, írják be a Google keresőjébe, hogy „Missisauga anti-semitic protest” (antiszemita tüntetés), majd számolják meg, hány komolyabb hírforrás számolt be az esetről az egy darab kanadai hírügynökséget leszámítva. Megnyugtathatom Önöket, nem fog sokáig tartani…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
