MTI-fotó
Vasúti alagútrendszer köti össze az évtized végére Torinót és Lyont az Alpok gyomrán keresztül. A Mont d’Ambin bázisalagút csaknem hatvan kilométeres szállítási folyosója évente egymillió kamionnyi árut terel át közútról vasútra.
Több mint hárommilliárd euró értékű szerződést kötöttek meg a közelmúltban a Lyon–Torino vasútvonal kivitelezése érdekében – olvasható a Tunneling Journal szaklapban. A kivitelező konzorciumok összesen 57,5 kilométernyi távot átfogó alagútrendszert építenek, amely az Alpok alatt fut majd Franciaország és Olaszország között. A létesítmény francia bejárata Saint-Jean-de-Maurienne városnál, az olasz pedig Susánál lesz.
A beruházást bonyolító Tunnel Euralpin Lyon Turin (TELT) főigazgatója, Mario Virano azt mondta, hogy a vasútvonal egymillió teherautó közlekedtetését teszi feleslegessé az alpesi utakon. A befejezést eredetileg 2030-ra tervezték, de előfordulhat, hogy ez az időpont 2032-re tolódik. Az összesen 162 kilométernyi alagút egyes szakaszai már korábban elkészültek. Ezek közé tartozik a déli ág 10,2 kilométer hosszú szakasza és négy bekötőjárat az útvonal különböző pontjain.
Az Európai Unió, Olaszország és Franciaország által közösen finanszírozott Lyon–Torino vasút a TEN-T európai vasúthálózat része, amely az Ibériai-félszigettől vezet Záhonyig. Ha elkészül, a Mont d’Ambin bázisalagút lesz a világ leghosszabb vasúti alagútja. A jelenlegi rangsor: Gotthárd-alagút, Svájc (57 kilométer), Szeikan-alagút, Japán (54 kilométer), Csatorna-alagút, Nagy-Britannia–Franciaország (50 kilométer).
A létesítmény – amelynek megépítését évtizedekkel korábban elhatározták, de a várható óriási költségek miatt mindeddig nem vágtak bele a megvalósításába – sokkal nagyobb jelentőségű annál, mint hogy két fontos európai várost vagy régiót köt össze, és ezzel versenytársat teremt mind a közúti, mind a légi közlekedésnek. A nagy sebességű vasúti hálózatok Európában nemzeti logika alapján épültek és bővültek. A kontinens első ilyen hálózata – bár ezt kevesen tudják – Olaszországban létesült. A Frecciarossa (Vörös nyíl) szerelvények óránként 300 kilométeres tempóban száguldanak Torinótól Bariig és Velencétől Nápolyig. Ennek a kiterjedt, jól működő és az olasz belföldi légi közlekedésnek komoly versenytársat teremtő hálózatnak azonban nincs nemzetközi kapcsolódása, holott a francia–olasz határ másik oldalán Európa legfejlettebb nagy sebességű hálózata épült ki. A TGV ma már csaknem teljesen behálózza Franciaországot, azonban nemzetközi kapcsolatai csak London és Brüsszel felé jöttek létre.
Az úgynevezett 6. vasúti korridor, amely Záhonytól Budapesten át a Ljubjana–Koper–Trieszt–Milánó útvonalon érkezik el Torinóig, Magyarország számára igen fontos. Az Ukrajna felől érkező áru erre jut el a földközi-tengeri kikötőkig és az északolasz iparvidékekre. A kínai konténerek megjelenéséig leginkább ez a folyosó tartotta életben a záhonyi átrakó körzetet.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
