A Dartmouth College kutatói 1990 óta gyűjtött kibocsátási adatok és gazdasági modellezés segítségével megállapították, hogy a világ 111 legnagyobb fosszilis tüzelőanyag-termelő vállalata összesen mintegy 28 billió dollárnyi (28 000 milliárd) klímával kapcsolatos gazdasági kárt okozott. Miközben vállalatok közül mindössze tíz tehető felelősség az összes kár feléért – köztük van a Gazprom és a Saudi Aramco, amelyek egyenként több mint két-három billió dollárért felelnek.
A kutatók scope 1 és 3 kibocsátási adatokra alapozva 1 000 szimulációt futtattak le, amelyek összehasonlítják a tényleges felmelegedést egy „nulla kibocsátású” alternatív világgal. Ebből kiderült például, hogy a Chevron történelmi szennyezése 0,25 °C-kal emelte meg a globális átlaghőmérsékletet. Egy külön 80 körös vizsgálat pedig azt mutatta, hogy az iparági óriások extrém forrósághullámok formájában is egyértelműen hozzájárulnak a GDP-visszaeséshez.
A tanulmány rámutat arra is, hogy minden egyes, globális szinten kibocsátott 1 %-nyi üvegházhatású gáz 502 milliárd dollárnyi hőhullámok okozta gazdasági kárt eredményezett (ez a 28 billió dollár nem tartalmazza az árvizek, aszályok vagy hurrikánok okozta károkat).
Eközben a zöld átmenésre fordított befektetések – évente 1,8–2 billió dollár között, ezen belül 660 milliárd a megújuló energiaforrásokra és 634 milliárd az elektromos járművekre ² – látszólag nem tudják ellensúlyozni a fosszilis cégek pusztítását. Az IEA előrejelzése szerint 2025-ben rekord 3,3 billió dollárt fordítanak energiára, amiből kétharmad zöld beruházás lesz ³, de a kibocsátási rekordok továbbra is nőnek.
A klímaváltozás okozta kár felelősségének tisztázása jogi követeléseket is generál: világszerte már 68 klímaper indult, többnyire az USA-ban, a biztosítók pedig átértékelik kockázataikat. A Swiss Re felmérése szerint 2023-ban a természeti katasztrófák miatti biztosított veszteség 108 milliárd dollár volt, és évtized végére évente 200 milliárdot is meghaladhat.
A kutatás ráadásul azt is alátámasztja, hogy az Észak fejlett országaiból származik a történelmi kibocsátások 86 %-a, míg Kína – bár jelenleg a legnagyobb éves kibocsátó – az ipari forradalom kezdete óta csupán az 1 %-nyi „történelmi többlet” okozójának számít. Ez az igazságossági szempontok szerint súlyozott „karbonköltségvetések” szerint határozza meg a felelősséget.
Várhatóan a gazdasági károk legkésőbb 2050-re 38 billió dollárra nőnek, a leginkább érintett fejlődő országok pedig nem rendelkeznek elegendő alkalmazkodási erőforrással. A kutatók hangsúlyozzák: tudományos eszközeinkkel már most konkrétan visszakövethető a károkozás forrása, így jogi úton is számon kérhető a fosszilis ipar.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Pixabay
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
