A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitünkből fakadó kultúra, kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Az elmúlt évben kevesebb lehetőségünk adódott megismerni ezeket az értékeket, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozat indult a főegyházmegye honlapján. A tizenötödik részben a veszprémi főszékesegyház kottatára segítségével a 18–19. századba kalandozhatunk.
Egy karmesterre már az 1700-as években is nagyon sokrétű, szerteágazó feladat hárult. Nem csak a vezényléshez, az énekkar és zenekar vezetéséhez is kellett értenie. Külön kellett foglalkozzon az énekes fiúk képzésével, a zenekar hangszerállományával, valamint a rendelkezésre álló kottákat is át kellett látnia. Így volt ez Kollovratek János munkássága idején is. A morva származású székesegyházi karmester 1791–1800-ig állt a zenekar élén és nemcsak mint karmester, hanem mint hegedűs is nagy elismerésnek örvendett.
Kollovratek János legnagyobb érdeme az első kottaleltár, amelyből betekintést nyerhetünk a veszprémi székesegyházi kóruson elhangzott zenei anyagba. A „kótajegyzék” szerzőket nem nevez meg, csak általánosságban mozog, mégis némi fogalmat nyerhetünk az előadott művek tartalmát és apparátusát illetően.
Ezek szerint 1791-ben a székesegyháznak a következő kottái és hangszerei voltak: misék 50 db, offertóriumok 65 db, vesperások és egyéb kórusművek 33 db, zenekari művek, szimfóniák 33 db. A szintén leltárba vett liturgikus könyvek mellett hangszereket is találunk székesegyházi tulajdonban. Két hegedűt, két brácsát, egy violincsellót, egy bőgőt, hat kürtöt, négy trombitát, két fuvolát, két oboát, egy fagottot, két pár üstdobot, és még egy összetört trombitát is. Ez a mintegy 190 kotta és egy egész zenekarra való hangszerállomány jelentős fejlődés, hiszen alig húsz évvel azelőtt, az 1770-es évek elején kezdődött meg a zenekaros egyházzenei élet Veszprémben. Az 1800-as évek elejére az aktív székesegyházi zenélésnek köszönhetően kialakul Veszprémben egy olyan zenésztársadalom, melynek tagjai letelepedtek a városban, beilleszkedtek a város életébe, és mind magánemberként, mind zenészként megbecsült polgárokká váltak.
Ehhez a zenei fejlődéshez elsősorban a püspökök zenei igénye és anyagi támogatása kellett. A művek kottáinak beszerzése tehát tovább folytatódott. A következő leltárt Külley János őrkanonok rendelte el és a zenekar három muzsikusa, Höpler József, Ruzitska Ignác és Kleinmann József végezte. Ekkor Kemény Ferenc volt a karnagy. Sajnos az 1825-ös katalógus elveszett, de az 1833-ban készült bővített és javított változatú jegyzék fennmaradt két példányban is.
Ezt a katalógust már Kleinmann József karnagy helyettese, Hernberger Alajos végezte, aki a későbbiekben 1843–1867-ig volt az ének- és zenekar vezetője. Neki köszönhető a sokkal részletesebb, a műveket műfajonként csoportosító összeállítás. A miséknél négy alcsoportot, vagyis első-, másod- és harmadosztályú zenekaros miséket, valamint vokális, orgonakíséretes miséket különböztettek meg. Több esetben meglehetősen szubjektíven döntöttek abban a kérdésben, hogy melyik mise melyik kategóriába kerüljön. Így előfordult, hogy ma már alig, vagy nem is ismert szerzők művei első osztályúként lettek feltűntetve, és több Mozart- vagy Michael Haydn-mise a harmadosztályú besorolást kapta.
A következő katalógus 1852-ben készült, és több kiegészítés, javítás és módosítás is történt. A művek jelentős részét átcsoportosították, átminősítették. Ezt a rendezést Hernberger Alajos karnagysága alatt Behm József orgonista végezte. Ezt a katalógust használták a későbbiekben is. Ide vezették be az ezután beszerzett műveket. Az utolsó bejegyzések közvetlenül a századforduló előttről származnak. E szerint 1900-ig összesen 2024 művet tartanak nyilván a veszprémi székesegyház kottatárában.
Megható számunkra az az odafigyelés és gondosság, ahogyan ezeket a műveket kezelték, és így lehetővé tették számunkra, hogy a mai nap is kutatásokat végezzünk. Erre jó példa az 1952-es leltár végén olvasható átvételi elismervény: „Hogy e kötetben foglalt zene darabokat a veszprémi Székes Egyházat illetően gondviselésem alá a Templom karján létező szekrényben jól elrendezve át vettem felelt terhe alatt ezennel megesmérem. Veszprém, Oktob. 31én 1852. Urhegyi Alajos karigazgató”.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
