A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal a be nem fejezett és soha fel nem szentelt veszprémvölgyi jezsuita templomot ismerhetjük meg.
A város nyugati szélén, a Séd partján, a veszprémvölgyi apácakolostor helyreállított romjai felett, a Romkertben szabadon áll az úgynevezett jezsuita templom. A közelmúltban felújított épület egyszerű elrendezésű; egyhajós, sokszög záródású szentélye van, egyik oldalát kis sekrestye bővíti. A barokk stílusú épület, szemben a templomok középkorban oly általános keleti tájolásával nyugatra néz, bejárata a középkori kolostortemplom szentélyének helyén nyílik.
Az egykori apácakolostor területét és birtokait a török kiűzését követően már 1625-ben megszerezték a győri jezsuiták, de a kolostor helyreállításának ötlete csak jóval később, a 18. század közepe előtt merült fel. A templom építésére a helyreállítási munka kezdeteként tekintettek. 1747-ben el is kezdődött a kivitelezés egy ismeretlen építész terve alapján, de 1773-ban, amikor II. József elkobozta a jezsuitáktól a területet és a hozzá tartozó birtokokat, a templom még nem volt teljesen kész, felszentelésre pedig nem került sor.
Az 1770-es évek végén már építőanyagot bontottak ki belőle, hogy azt más építkezéseken újrahasznosítsák. A tető és padló nélküli templom boltozatai utóbb beszakadtak, sőt, belsejében fák nőttek, és romként állt az 1960-as évekig.
A további pusztulást megelőzve ekkor részben helyreállították, boltozatait pedig visszaépítették. Eredetileg a veszprémi múzeum kőtárának szánták, de sokáig csak múzeumi raktárként funkcionált. A 2011–12-es helyreállítása óta kiállító- és koncertterem.
Főhomlokzatának alaprajza hullámzó vonalú, enyhe ívvel kihajló középső résszel. A földszinten pilaszterek keretezik a tört párkánnyal zárt míves kőkaput, ami felett félköríves fülke van. A fülke záradékához karcsú hegedűablak csatlakozik, megnyitva a homlokzatot. Valószínű, hogy az ismeretlen eredeti terv középső homlokzati toronnyal is számolt, a homlokzat arányai ugyanis azzal lennének teljesek. (Eredetileg talán fatornya épült, erre egy forrás utal.)
A nyugat felé eső szentélyrésze az ötszög három oldalával záródik. A külső oldalhomlokzatokat pilaszterpárok és közöttük félköríves ablakok tagolják, oldalanként három. A tagozatok laposak, fejezetük párkányszerű. Belül az oldalfalakat erősen kiülő, gazdag fejezettel zárt, karcsú pilaszterpárok szakaszolják, amelyek felett páros hevederívek emelkednek. A hevederek között az 1960-as években igen gondosan újjáépített, ma vakolatlan csehsüveg boltozatok vannak.
A bejárat mögötti szakaszba eredetileg karzatot terveztek, amely azonban nem valósult meg; a karzat helyének előkészítése, a kihagyott csatlakozási helyek jól láthatók a falakon. A hajó egyik sarkában üvegpadló alatt kerültek bemutatásra a középkori kolostortemplom régészeti feltárás során napvilágot látott oldalkápolnájának maradványai, és a bejárat előtt, a burkolatban került jelölésre a középkori szentély helye.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye; Fortepan/Karabélyos Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
