A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitünkből fakadó kultúra, kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Az elmúlt évben kevesebb lehetőségünk adódott megismerni ezeket az értékeket, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozat indult a főegyházmegye honlapján. A tizennegyedik részben a veszprémi főszékesegyház történelmi kottatárát ismerhetjük meg.
A Veszprémi Érseki Könyvtár őrzi és gondozza a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház történelmi kottatárát. A kottatár több mint kétezer, zömében kéziratos kottát tartalmaz. Az egyik legnagyobb és leggazdagabb hazai egyházzenei forrásgyűjtemény, amely főleg a 18. és a 19. századi magyar és magyarországi zeneszerzők vonatkozásában kiemelt jelentőségű.
A veszprémi székesegyházban az egyházzenei élet alapjait Acsády Ádám (1725–1744) püspök rakta le. Jelentős zenei fejlődés következett be Biró Márton (1745–1762) és Koller Ignác (1762–1773) püspökök idején, a pannonhalmi Istvánfy József orgonista és a cseh Gyrani (Girányi) Vencel orgonista-karnagy működése alatt. A első kottákat az 1700-as évek közepén szerezték be. Bajzáth József püspök (1777–1802) fejlesztette tovább a székesegyház zenekarát. 1786-ban már tizenhat állandó muzsikus szolgált a zenekarban.
A morvaországi Kollovratek József 1780-as években került Veszprémbe. Fontos szerepe volt a kottatár bővítésében. 1791-ben elkészítette az első kottajegyzéket. Ezekben az években kerültek Joseph Haydn, Mozart, Bach, Pleyel és mások művei a gyűjteménybe. A helyi muzsikusok, Linzenpoltz Simon, Franciscus Gemin (Kemény Ferenc), Kleinmann József és Ruzitska Ignác további kottákkal gazdagították a gyűjteményt. A veszprémi székeskáptalan kanonokjai is kották adományozásával igyekeztek segíteni a székesegyház zenei életét. A kottatárról a 19. században két katalógus is készült: az első 1825-ben, a második 1852-ben. Ez utóbbiba később is folyamatosan bevezették a gyarapodást, utolsó bejegyzése az 1900-as évek elejéről való. A katalógusok mellett hat kötet „zenei napló”, úgynevezett Elenchus is található a kottatárban, amelyek vezetését 1825-ben Külley János őrkanonok rendelte el. Külley utasítására a székesegyház zenei életével kapcsolatos minden jelentősebb eseményt lajstromba vettek. Rögzítették az előadott zeneművek pontos címét, valamint a későbbi azonosításhoz szükséges jellemzőit. A köteteket kisebb megszakításokkal 1941-ig vezették. Az Elenchusok forrásértéke felbecsülhetetlen, a kutatók páratlan bepillantást nyerhetnek a veszprémi székesegyház zenei életébe.
A kottatárat a Szent Mihály-székesegyház bal oldali toronyszobájában őrizték. Az 1970-es években az Országos Széchényi Könyvtárba szállították a kottaanyagot, amelyet Murányi Róbert Árpád vezetésével katalogizálták és mikrofilmre vettek. Feldolgozás után a gyűjteményt visszavitték Veszprémbe és a püspöki palota épületében helyezték el, a Veszprémi Püspöki (majd Érseki) Könyvtár úgynevezett VIII-as raktárában.
1999-ben a Szellemi Örökség Program keretében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatása lehetővé tette, hogy Andódy Tiborné Pál Olga elvégezze a kottatár anyagának tételes revízióját, az állományegyeztetést, és elkészítse az olvasószolgálati, valamint raktári és szakkatalógust. A teljes kottaanyag zenei incipit jegyzékét Rostetter Szilveszter állította össze.
A veszprémi főszékesegyház kottatára része az UNESCO védnöksége alatt álló Nemzetközi Zenei Forrásrepertóriumnak (Répertoire International des Sources Musicales). Veszprém Települési Értéktárába A veszprémi püspöki (érseki) könyvtár kottatára és a kapcsolt dokumentumok címen került be 2018-ban M. Tóth Antal felterjesztése eredményeképp.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
