A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal a Veszprémi Érseki Könyvtár állományának második legrégibb Bibliáját ismerhetjük meg.
A kötet a Vulgáta kiadások közé tartozik. Mivel a Bibliának az első keresztény századokban sokféle latin fordítása keletkezett, ezért I. Damasus pápa megbízta a dalmáciai származású jeles tudóst, Sophronius Eusebius Hieronymust, hogy egységesítse és javítsa ki a korábbi latin fordításokat. Munkája, a „Vulgáta”, a 7–8. századtól a legelterjedtebb Biblia-fordítássá vált (vulgáta = elterjedt), háttérbe szorítva a korábbi latin szövegvariánsok sokaságát. A trienti zsinat (1546) a Vulgátát hitelesnek nyilvánította és ez lett a Katolikus Egyház hivatalos bibliafordítása.
A németországi Speyerben, Peter Drach nyomdájában két teljes bibliakiadás látott napvilágot 1486-ban és 1489-ben. A veszprémi példány a második kiadásból származik (jelzete: VÉK 37013), amelyből hazánkban mindössze négy példányt őriznek.
A kötet 1904-ben már bizonyosan a veszprémi káptalan könyvtárának állományába tartozott, ugyanis az incunabulumot az 1904-ben megjelent, Strausz Antal káptalani könyvtáros által összeállított A Veszprémi Káptalan Könyvtárának betüsoros szakczimtára az „A” jelzetű Régi kéziratok és ősnyomtatványok szakcsoport 6. tételeként tartotta számon. A káptalani könyvtár pecsétje ennek ellenére nem található meg a kötetben. A veszprémi püspöki, káptalani és szemináriumi könyvtárak egyesülése után a bibliotéka ősnyomtatvány gyűjteményét 37005-37017 leltári számok alatt csoportosan vezették be a Veszprémi Püspöki / Érseki Könyvtár katalógusának 5. kötetébe. A könyvek bibliográfiai leírása a régi ETO szerinti cédulakatalógusban Incunabula (434:0) tárgyszó alatt volt megtalálható.
A három dupla bordára fűzött, fatáblás, kapcsos könyv eredeti kötése nem ismert. A kötet a Szentírás egyszerű kiállítású, iniciálékat nem tartalmazó, részben rubrikált kiadása. Egykori rendszeres használatáról a lapszéleken nagy számban olvasható középkori, latin nyelvű kéziratos bejegyzések tanúskodnak.
Restaurálását, amelyre 2010-ben került sor, a Veszprémi Érsekség anyagi áldozatvállalása mellett a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégiumának pályázati támogatása tette lehetővé.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
