Nehéz lenne meghúzni a baloldali pofátlanság határát, mert olyan nincs
Megint jőnek, vizsgálódnak. Sokadjára, de mindig ugyanúgy. Prekoncepcióval, előre megírt ítélettel a zsebükben eljönnek az őket is kitartó hálózat magyarországi ágenseihez, és elmondatják velük ismét az unásig ismert mondatokat rendszerszintű korrupcióról, a demokrácia felszámolásáról, a jogállamiság hiányáról. Meg sem hallják, ha valaki megpróbálja árnyalni a bennük élő torzképet, majd elégedetten visszamennek Brüsszelbe, és immár megnyugtatott lelkiismeretük által kicsit sem zavartatva tovább mesterkednek a magyar belpolitika megváltoztatásán, a nemzeti kormány megbuktatásán. Az egész átlátszó, rendkívül unalmas és visszatetsző.
Nem lehet mégsem szó nélkül hagyni, mert annak ellenére, hogy céljaikat évek óta nem érik el, egyre nagyobb károkat okoznak, s ezeket a károkat pofátlanul aljas módon ugyancsak a kormány számlájára próbálják írni.
Nézzük tehát, mire is megy ki ez a játék!
Már az alaphelyzet is eleve vérlázító, hiszen jó bolsevik szokás szerint megint olyasmivel vádaskodik a nemzetközi baloldal – ideértve a magyarul beszélő gyülevész segédcsapatait –, amit ő maga követ el ezerszer nagyobb mértékben. Fejétől bűzlik a hal, mondja a magyar, miközben kíváncsian várjuk, előkerülnek-e azok a fránya sms-ek, amelyekkel Ursula von der Leyen kötött milliárdos üzletet az uniós vakcinabeszerzések során. Nagyon szeretnénk tudni, mi tette szükségessé ezt a merőben szokatlan eljárást, és eloszlatnánk szívesen a bennünk élő gyanút, miszerint az Európai Bizottság elnök asszonya a családi kasszát is kistafírozta üzenetváltás közben. Aztán olyan jó lenne megtudni azt is, hogyan került a ciprusi egészségügyi biztos számlájára pár millió euró egy másik vakcinagyártótól, már egy halvány magyarázatocska is erősítené bennünk a jogállamiságba vetett hitet.
És akkor még nem beszéltünk az évszázad korrupciós botrányáról, amelynek során az Európai Parlament egyik alelnöke, Eva Kaili kénytelen volt luxusbörtönbe vonulni, és amíg kihisztizte onnan magát, számtalan baloldali politikustársa bukott bele a Kataron kívül a világ minden tájáról érkező kenőpénzek áradatába. Gurulós bőröndben, ládafiában, ágyneműtartóban halmozódtak az eurómilliók, és milyen érdekes, senki nem tudta, hogyan került hozzá a rengeteg bankó.
De számtalan kedvezményes repülőút, az önmagát ellenőrző, és tevékenységében hibát nem találó közlekedési biztos, aki a kényelemért cserébe jogtalan előnyöket biztosított bizonyos légitársaságoknak, a külön erre a célra nyitott terembe alig férő ajándéktárgyak tömkelege mind-mind azt bizonyítja, hogy az Európai Unió többségét alkotó nemzetközi baloldal kilóra eladta magát, velejéig korrupt, idegen zsoldban, idegen érdekek mentén hozza meg politikai döntéseit.
Ha ehhez még hozzá vesszük a Soros-féle hálózatokba tagozódott számtalan politikus, bíró és bürokrata ténykedését, teljesen nyilvánvaló, hogy nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem ez a működés lényege. Annak az érdekei érvényesülnek, aki több pénzt vagy egyéb juttatást ad. Vagyis az Európai Unióban valóban rendszerszintű a korrupció. Nevezhetik ezt eufemisztikus módon lobbizásnak, akkor is Európa népeinek elárulása, az európai érdekek kiárusítása zajlik ép ésszel felfoghatatlan mértékben.
Ebből a nézőpontból érthetővé válik minden önfeladás, minden Európának ártó ostoba döntés, az európai értékek szándékos pusztítása, életformánk, hagyományaink eszeveszett tempójú eltörlése és átírása. Hiszen semmi nem drága, ha Verhofstadt úr fel tudja újítani ki tudja miből megszerzett kacsalábon forgó kastélyát. Az már csak hab a tortán, hogy annyira sóher, hogy még ezt is közpénzből oldotta meg. De a lényeg, hogy az illegális migráció kontinensünkre zúdítása, a genderőrület térnyerése, a nekünk jóval többet ártó, teljesen elhibázott szankciós politika energiaválságot, gazdasági visszaesést, inflációt gerjesztő döntései mind Európán kívüli érdekeket szolgálnak, és ezeket korrupt gazemberek erőltetik ránk.
De most jön még a java.
Ez a bagázs vádol bennünket olyan mértékű rendszerszintű korrupcióval, ami megfogalmazásuk szerint veszélyezteti az európai költségvetés céljainak megvalósulását. Ezért veszik semmibe az alapszerződésekbe foglaltakat, ezért erőszakolták meg az európai szabályokat, hogy jogi köntösbe tudják bugyolálni alantas politikai szándékaikat, amelyek úgy képzelik el a kormánybuktatást, hogy elvonják a nekünk járó forrásokat. Nem vicc, kidugja a fejét a szobáját ellepő euróhalom alól egy bájos baloldali kvótanő, és fejhangon elkezd rikácsolni: Magyarországon elviselhetetlen a korrupció! Lopakodó jogalkotással egyre vadabbul nyirbálnák a tagállami szuverenitást, már ott tartanak, hogy a vétójogot is elvennék, hogy egyáltalán ne tudjunk semmit tenni a magunk védelmében.
Egyszóval semmibe veszik az unió saját szabályait, mégis bennünket vádolnak jogállami hiányosságokkal. A német külügyminiszter következmények nélkül kijelentheti, hogy őt nem érdekli a választópolgárok véleménye, de hazánkat ítélik el a demokrácia felszámolásáért, Orbán Viktort diktátorozzák. Tőlünk kicsit nyugatabbra már megnyikkanni sem mer, akinek egy kicsit is eltérő véleménye lenne a saját sorsát meghatározó kérdésekben, mint a neomarxista újbaloldali haladároknak, mert úgy meghurcolják, hogy hetedíziglen sínyli meg az egész családja nagyszájúságát, mégis bennünket ér a szólásszabadság korlátozásának, a sajtószabadság hiányának a vádja.
Az ember esze megáll, pedig itt még nem tudjuk meghúzni a pofátlanság határát.
Mit gondolnak, ki kalauzolja a háromnapos látogatás során az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának delegációját, ki súg nekik, el ne tévedjenek ebben az autokrata dzsungelben? A világirodalom valaha volt legnagyobb abszurd írói Örkénytől Ionescun át Mrozsekig sírva könyörögnének egy ilyen fordulatot hozó ötletért, amit a mai magyar valóság produkál.
Az a Cseh Katalin segédkezik besározni a kormányt a mindent elborító korrupció vádjával, akinek a köreihez köthető cégbirodalom ellen több hatóság vizsgálódik jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával, lefoglaltak csaknem félmilliárd forintnyi vagyontárgyat, és meggyanúsítottak egy cégvezetőt. Az európai parlamenti képviselő persze kikéri magának, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, de annyit azért elismert, valóban ő vezette az egyik érintett céget, valóban ő adta be az egyik pályázatot uniós támogatásra, de mire a pénz megérkezett, ő már nem volt sehol.
Ügyes, szokták mondani, és illesse meg a képviselő asszonyt az ártatlanság vélelme. De azt azért tegye már meg, ha szabadna kérnünk, amíg az ügy le nem zárult, és el nem viszi valaki a balhét megnyugtató módon, ne Cseh Katalin oktasson bennünket szabálytalan közpénzfelhasználásból, korrupcióból, csalásból és a felsoroltak elleni küzdelemből.
Éppen elég elviselnünk a dollármédia és a Soros-hálózatba tartozó álcivil NGO-k tollba mondott hazugságait, rágalmait, csúsztatásait, amelyek visszaköszönnek majd a delegáció jelentésében. De az a csúfság már végképp nem hiányzik senkinek, hogy az ellenőrző bizottság reszketni méltóztasson attól, hogy véletlenül még Cseh Katalinék céghálójának ügyeibe botlik, mert mást nem nagyon talál. Mit írnak akkor majd a jelentésbe…?
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
