133 éve, 1889. november 20-án született Edwin Powell Hubble amerikai csillagász, a megannyi felfedezése révén mára ikonikussá vált Hubble űrtávcső névadója. Hubble az elsők között jött rá, hogy tágul a világegyetem.
A Missouri állambeli Marshfieldben látta meg a napvilágot. Fiatalon sporttehetsége is megmutatkozott, Illinois állam magasugró bajnoka volt, és csak kevésen múlt, hogy nem profi bokszoló lett belőle. A matematika és az asztronómia is vonzotta, de végül apja ösztökélésére Oxfordba ment jogot tanulni, ahol azért fizikát is hallgatott. Apja halála után, 1913-ban visszatért az Államokba, hogy családját támogassa. Spanyol nyelvtanárként dolgozott, de a tanári pályát otthagyta, és kizárólag csillagászattal foglalkozott. 1916-tól posztgraduális tanulmányokat folytatott a chicagói egyetem obszervatóriumában, 1917-ben doktorált. Az Egyesült Államok akkor lépett be az első világháborúba, s Hubble azonnal önkéntesnek jelentkezett, végigcsinálta a kiképzést, de a frontra már nem küldték ki. Leszerelése után a Mount Wilson Obszervatóriumban kapott állást, ahol a világ akkori legnagyobb távcsövével, a Hooker Teleszkóppal dolgozhatott.
Hubble nem osztotta a Tejútrendszer nagyságát 1918-ban kiszámoló Harlow Shapley véleményét, aki úgy gondolta, hogy a távcsövekben látszó homályos ködfoltok kis méretű, közeli világító gázfelhők, ami egyébként a csillagászok között közmegegyezésnek számított. Hubble 1924-ben a Mount Wilson új távcsövével már képes volt olyan felvételt készíteni, amelyen az Androméda köd addig homályos közepében csillagok látszottak, vagyis kiderült, hogy egy másik galaxisról van szó. Ezzel alapjaiban változtatta meg a világegyetemről vallott nézeteket, cikkét azonban csak hosszú küzdelem árán tudta publikálni. A csillagrendszereket távolságuk, méretük és fényességük szerint osztályozta is, rendszerét még ma is használják.
Munkatársával, Milton Humasonnal a vöröseltolódás már korábban felfedezett jelenségét (a távoli galaxisok fénye a vörös fény felé tolódik el) vizsgálta, és megállapította, hogy az eltolódás mértéke arányos a galaxis távolságával. 1929-ben megfogalmazta törvényét, amely szerint a Tejútrendszeren kívüli galaxisok annál nagyobb sebességgel távolodnak, minél nagyobb távolságra vannak tőlünk, ezzel az elsők között jutott el a táguló világegyetem gondolatához.
Fontos: felfedezése nem jelenti azt, hogy mi lennénk a világegyetem középpontja, mert minden galaxis távolodik az összes többitől, a tágulásnak nincs középpontja. Az univerzum tágulásának ütemét az úgynevezett Hubble-állandó adja meg, melynek értéke a jelenlegi mérések szerint 70-74 km/s/Mpc. (Nemrég derült ki, hogy a világegyetem a vártnál gyorsabban tágul.) Az általunk megfigyelhető univerzum méretét a Hubble-sugár adja meg, az ezen kívüli területről már nem juthat fény a Földre. Ez utóbbi a fénysebesség és a Hubble-állandó aránya, és mintegy 13 milliárd fényévre tehető.
Mindez nagy hatást gyakorolt Einsteinre, aki addig képtelen volt hinni saját számításaiban, amelyek azt mutatták: az univerzum nem lehet nyugalomban. A „hiba” kiküszöbölésére vezette be a kozmológiai állandót, amelyet Hubble eredményeinek megismerése után élete legnagyobb tévedésének nevezett. A táguló világegyetem felfedezése logikusan vezetett később az ősrobbanás elméletének kidolgozásához.
Hubble központi szerepet játszott a kaliforniai Mount Palomar Obszervatórium Hale óriásteleszkópjának megtervezésében, a megvalósítást azonban késleltette a második világháború. A tudóst gyengülő egészsége, szívinfarktusa munkaütemének lassítására kényszerítette. Sokat tett azért, hogy a csillagászatot a fizika egyik ágának ismerjék el, nem utolsósorban neki köszönhető, hogy a Nobel-díjat ma már csillagászoknak is odaítélik. Erőfeszítéseit csak halála után koronázta siker, így – bár kiérdemelte volna – a legnagyobb tudományos elismerés nélkül halt meg 1953. szeptember 28-án a kaliforniai San Marinóban. Fő műve, A galaxisok Hubble-féle atlasza is csak halála után, 1961-ben jelent meg.
Ma az ő nevét viseli többek között planetárium, iskola, aszteroida, kráter a Holdon és az 1990-ben fellőtt, a Föld körül keringő amerikai űrtávcső, amelynek segítségével a csillagászok az elmúlt évtizedekben bepillantást nyertek a világűr addig elképzelhetetlennek tartott mélységeibe. A teleszkóp immár harminckét éve szolgál, és bár 2021 decemberében fellőtt James Webb űrtávcső sok szempontból kiváltotta, a NASA még legalább 2026-ig használni tervezi.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
