Zuschlag János interjút adott, egy lélegzetvétellel rögtön egy egész könyvnyit. Mosdatja magát? Vezekel? Megelégelte, hogy egyedül bűnhődött, amiről köztudott volt, hogy nem egyszemélyes balhé volt, hanem maga a rendszerszintre emelt mutyi?
Gyakorlatilag mindegy is a személyes motiváció. A lényeg, hogy egy hónappal a választás előtt újra előkerült az ügye, és rávilágít egy másik világra. Egy velünk élő világra.
Ha kezünkbe vesszük ezt a könyvet, elolvassuk, akkor rá kell döbbenünk, hogy az nem azért érdekes, mert leírja, hogy Gyurcsány Ferenc, vagy a komplett MSZP vezérkar hogyan élt és kormányzott itt kiskirályként pár éve. Nem is azért jó, mert kicsit belelátunk a magyaros machiavellizmus kicsinyes gyakorlatába. Nem is azért, mert rávilágít arra: politikai elitünk nemcsak azt tudja, hogy vágjon zsebre valakit, vagy hogyan vágják őket zsebre még nagyobb valakik, hanem azért is, mert kimondatlanul is azt érezzük: egyszerűen nem változott itt az égvilágon semmi, legfeljebb a pofátlan lenyúlás mértéke és formái változtak.
„A szolga nem szabadságra, hanem maga is szolgákra vágyik”
Így szól egy orosz mondás. Találó. Mert Zuschlag valóban olyan, mint mi. Alulról jött, felkapaszkodott, rengeteget dolgozott azért, hogy „valaki” legyen. A különbség az, hogy a nagy többség nem tapossa el a mellette állót az előrelépésért. Magyarország már hosszú ideje a valakik, és senkik országa, és ez az, amit a Zuschlag Jánosok egy életre megtanultak. Ahhoz pedig, hogy előbbi legyél, bármire képesnek kell lenned. És ők, bármire képesek voltak.
Nem kell szabadság, szolgák kellenek.
Egyszerűen nem látunk bele a politikai elit mocskos kis játékaiba, aki pedig igen, vagy kifordul belőle, vagy maga is részese annak. Nem fogjuk Zuschlag Jánost felmenteni, csak azért, mert adott egy hosszú interjút a múltjáról. Neki ez a múlt, éljen vele együtt.
Nekünk viszont, itt a hazai közélet lagymatag mocsarában ugyanazzal a világgal kell szembenéznünk, amiről ő – érdekből, vagy anélkül, mindegy is – írt. 2008-ban lecsuktak egy „Végrehajtót”, de a számtalan megbízó, a még több megbízott és persze végrehajtó köztünk él, még hozzá senki által nem zavartatva, képet adva az úgynevezett elszámoltatásról.
Nem tudjuk mi volt a teljes igazság 2008-ban, sem most, 2014-ben. Az biztos, az érdekérvényesítés, a mutyizás, az ügyeskedés, a politikai képmutatás és a szavakkal nehezen kifejezhető erkölcsi mélység nemcsak az örökségünk és a jelenünk, hanem félő, hogy még hosszú ideig a jövőnk is.
Bazsó Bálint
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
