Védett természetes víztározó területeket, más néven védett vízgyűjtőket (CHVO) egyértelműen meg kell határozni. Erről döntött a kormány mai ülésén. A jelenlegi szabályozás még a szocializmus időszakából származik.
Az akkori kormányrendeletekben a CHVO határait csak szavakban jelölték meg, és az ilyen meghatározás nem volt megfelelő, sőt elavult a jelenlegi igényekhez képest.
A CHVO-k határait csak a vízgazdálkodási térképen jelölték meg, ahol a leírások olyan, mára már megszűnt intézményekre utaltak, mint például a Szlovák Szocialista Köztársaság Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztériuma, a Nyugat- és Közép-Szlovákiai Régió vagy Palkovičovo község, amely 1990 óta szlovákul a Sap (Szap) nevet viseli.
Szlovákiában 10 természetes víztározó terület található, a legfontosabb a Csallóközi Vízvédelmi Körzet. További ilyen területek a Sztrázsó-hegység, a Beszkidek és a Jávoros, valamint a Nagy-Fátra védett terület, az Alacsony-Tátra, az Ipoly, a Rima és Szalatna folyók, valamint a Gölnic patak felső vízgyűjtő területe, a Murányi-fennsík, a Gömör–Tornai-karszt és a Vihorlát.
A kormányrendelet 2024. január 1-jén lép hatályba.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
