Andrea Tornielli, a Vatican News főszerkesztője szeptember 2-án megjelent vezércikkében bírálja azokat a terveket, amelyek egy olyan Közel-Keletet képzelnek el, ahol fájdalmasan hiányzik a palesztin nép szerepe és jövője, ahol a palesztin nép gyakorlatilag eltűnik a térképről.
Az izraeli–palesztin konfliktus mindig is viták és megosztottságok forrása volt. A Gázában zajló harcok és az azokat kísérő viták még szélsőségesebbé tették ezt a jelenséget – ha ez egyáltalán lehetséges. Heves, néha akár szélsőséges ellentétek járják át a civil társadalom nagy részét világszerte. Mint mindig, most sem hiányoznak a helyzet kihasználására irányuló törekvések, egyszerűsítések és torzítások, amelyek ebben a rendkívül összetett kontextusban félrevezetőek és károsak lehetnek. Mindez megmutatkozik a használt nyelvezetben, az érzelmileg túlfűtött megközelítésben és az igyekezetnek a hiányában, hogy meghallgassuk a másik felet.
A két évvel ezelőtti szörnyűségre – a Hamász által elkövetett támadásra, amely továbbra is minden fenntartás nélkül elítélendő embertelen terrorcselekmény – az előre látható izraeli válasz következett: egy aránytalan reakció, amely messze túllépte az etikai elfogadhatóság határait. Ezt nemcsak számtalan nemzetközi hatóság, hanem Izraelben és általában a zsidó világban is sokan elismerik.
Ha a Gázában kirobbant háborút úgy elemezzük, hogy közben szem előtt tartjuk mindazt, ami Palesztina más részein történik – azon a területen, amelyet egykor Ciszjordániának neveztek (magyar szóhasználatban ma is ez a neve – a szerk.) –, akkor nem kerülhetjük el a gondolatot, hogy az október 7-ei mészárlásra adott válaszon kívül egyéb célok is meghúzódnak. A települések terjeszkedése, a telepesek folyamatos és büntetlen agressziói, az izraeli kormány egyes minisztereinek nyilvános kijelentései – amelyek a Palesztin Hatóság felszámolását, az összes terület annektálását és a palesztinok deportálását szorgalmazzák, arra engednek következtetni, hogy a cél messze túlmutat a Hamász felszámolásán vagy Izrael Állam biztonságának garantálásán. A napokban érkezett a hír, hogy jóváhagytak egy új [izraeli] települést az E1 övezetben (Jeruzsálem és Maále Adumim között, a Jordán folyó nyugati partján fekszik – a szerk.), amely gyakorlatilag kettészakítja Ciszjordániát, valamint fenyegetésként jelenik meg a Palesztin Területek C övezete annektálásának szándéka is, bár ez a térség már teljes mértékben izraeli ellenőrzés alatt áll, anélkül, hogy valaha is hivatalosan annektálták volna.
Ebben az egyre feszültebb helyzetben egymás után jelennek meg – kezdetben burkoltan, most már egyre nyíltabban – a „tervek” egy „új Közel-Keletről”, egyfajta új rend, amelyben úgy tűnik, nincs hely a palesztin nép számára. A legutóbbi ezek közül a Gázai övezet jövőbeli fejlesztésére vonatkozó terv, amelyről mostanában sok szó esik. A terv „okos” városok és luxus üdülőhelyek építését irányozza elő. Természetesen szerepel benne a palesztinok „önkéntes evakuálásának” sokatmondóan megfogalmazott elképzelése is. Akik, ha akarnak, egy nap visszatérhetnek (sic!). Azok számára pedig, akik nem akarnak elmenni, „különleges zónákat” terveznek… Ez a terv önmagáért beszél. Azt hihetnénk, hogy egy tudományos-fantasztikus regény vagy egy fantasy film egyik cselekményéről van szó. Ehelyett úgy tűnik, hogy ez a szomorú valóság.
Szomorú látni a nemzetközi közösség és a multilaterális szervezetek gyengeségét, amelyek tehetetlenül sodródnak az eseményekkel. Ehhez társul a nemzetközi egyezmények, a szabályok és az erkölcsi magatartás szándékos figyelmen kívül hagyása. Az egyetlen nyelv, amely megmaradt, az erőé – elsősorban a szavakban, még mielőtt katonai cselekvésre kerülne sor.
Az Egyháznak nincsenek fegyverei és nincs hatalma bármit bárkire is rákényszeríteni. Egyedüli fegyvere az ima és az evangélium ereje, amely azonban arra kötelez bennünket, hogy világosan kimondjuk az igazságot az emberről és a világ életéről.
Ezt kívánjuk – és meggyőződéssel ismételjük – az izraeliek számára, továbbra is követelve az összes, még mindig a gázai alagutakban fogva tartott túsz azonnali szabadon bocsátását, ahogyan azt korábban Ferenc pápa, majd Leó pápa is tette felhívásaiban. Ugyanezt kívánjuk a palesztinok számára is. Kérjük, hogy a túszokat, és ugyanakkor a gázai palesztinokat is méltó és emberséges módon kezeljék. Reméljük, hogy a Gázai övezet minden részén létrehoznak no combat zone-okat, valódi, nemzetközi védelem alatt álló szabad zónákat, ahol a betegeket, a gyengéket és a fegyvertelen civileket befogadhatják.
„Önkéntes evakuálások”, azaz kényszerkitelepítések; teljes pusztulás; végtelen számú haláleset; szétbombázott kórházak; mindennapi gyilkosságok azok ellen, akik egy darab kenyérért állnak sorba; és minden olyan politikai perspektíva blokkolása, amely méltóságot és otthont adna a palesztin népnek saját földjén – mindez soha nem teremtheti meg a jövőbeli egyensúlyt a Közel-Keleten. A jelenlegi események sajnos megalapozzák a következő gyűlölettel teli nemzedék születését, és fennáll a veszélye annak, hogy ez a sokadik erőszakhullám előszobájává válik.
Bizonyos fejlesztési javaslatok, amelyek a palesztinokra kényszerítenek egy számukra elképzelt jövőt, vagy talán róluk, sőt ellenük elképzelt jövőt, nem mások, mint az arrogancia és a vakság újabb bizonyítékai. A palesztin nép jövőjét csak velük együtt lehet és kell meghatározni, soha sem nélkülük.
Az Egyház, ahogyan eddig is tette, továbbra is vigaszt nyújt minden szenvedőnek. Segítő kezet nyújt mindazoknak, aki készek együttműködni az élet és a méltóság alternatív kereteinek megteremtésében. Mindig nyitva tartja kapuit azok előtt, akik nem adják meg magukat a gyűlölet és a háború logikájának, hanem járható utakat keresnek a béke eléréséhez. A Szentszék már több éve hivatalosan elismerte a Palesztin Államot, és nem hallgathatunk a történtek láttán. Ismét magunkévá tesszük XIV. Leó szavait, és kérjük, hogy állítsák meg a háború barbárságát, találjanak békés megoldást a konfliktusra, tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, tartsák tiszteletben a polgári lakosság védelmének kötelezettségét, tiltsák be a kollektív büntetést, az erőszak válogatás nélküli alkalmazását és a lakosság kényszerű áttelepítését.
Forrás: Vatican News
Fotó: AFP/Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
