A vasárnap nyugalma Kulcsár Péter2025. 05. 28., sze – 19:07
A politikai beszélgetések műfaja érdekes jelenség. Könnyű benne meglátni a jót és a rosszat is: ha nincsenek viták, az óriási baj, hiszen teljesen elbeszélhet egymás mellett a két tábor – mint Magyarországon. Ha vannak, akkor rányílik a szemünk a politikusok sokszor feneketlen sötétségére, méghozzá élő adásban – mint Szlovákiában. Az utóbbi időben felmerült, vajon szükség van-e rájuk, és hogy egyáltalán mikor illene politikusokat hallgatnunk: a vasárnapi ebéd mellé-elé vérnyomásnövelőnek, vagy azt azért mégse?
Tavaly ilyenkor úgy tűnt, a szlovákiai viták ideje leáldozóban van. A médiára megsértődő kormánypártok bojkottot hirdettek több csatorna ellen, elmaradoztak a meghívott vendégek, divattá váltak a politikusi monológok a műsorvezetők zavart asszisztálása mellett. A moderátorral való, valódi opponens nélküli kétszemélyes beszélgetés egy sajátos műfaj: a politikus könnyen megúszsza a rázós témákat, mindössze arról kell szót ejtenie, amiről kényelmes neki. Minden más a beszélgetőpartnerén múlik – ha a műsorvezető nem akarja megizzasztani a vendéget, akkor valószínűleg nem is fogja, és a problémákról, ellenpontokról egyszerűen nem esik szó. A szlovákiai vitakultúra, illetve a hétvégére komoly gondba kerülő hírszerkesztők szerencséjére a kedélyek végül néhány hónap elteltével lecsillapodtak.
A politikai második-harmadik vonal azért néha még egy asztal mögé hajlandó ülni a tévében is, Fico és Pellegrini pedig egyszemélyes fellépéseket vállal, mérsékelten barátságos környezetben. Jó, hogy a párbeszéd még létezik: különösebb értelme ugyan az egymás fejéhez vágott sértéseknek és a ferdítéseknek sokszor nincs, de legalább még mindig beszélhetünk arról, hogy létezik a politikai kultúra. Ami az egymással való szóba állást jelenti, a kevésnek is örülni kell. Ezt a látszólagos idillt bontotta meg Robert Fico pár hete azzal, hogy kijelentette, a népnek szüksége lenne a vasárnapi pihenőnapra – lehetőleg politikai műsorok nélkül. A kormányfő szerint a szlovák családok megérdemelnék a nyugalmat az önkéntesen felvállalt tévécsenddel. Ez valami olyasmit jelenthet, hogy a rántott hús sütésének és elfogyasztásának módjába nem zavarhat bele egy egészségügyi szakmai vita vagy a Szlovákia keleti-nyugati irányultságáról szóló elmélkedés a tévé keltette háttérzajban. A felvetés amúgy nem lenne rossz, ha a vasárnapot a kormány képviselői konzekvensen a nyugodt családi időtöltés szinonimájává alakítanák át. Ez a célkitűzés egyébként látványosan nem megy, mindannyian emlékszünk például a kötelező vasárnapi boltzárra vonatkozó kezdeményezések kudarcára, az akkori kormány gyors és pánikhangulatról árulkodó meghátrálására. Vagy legalább akkor adhatnánk hitelt a felvetésnek, ha Fico saját maga komolyan gondolná, amit mond.
De a kormányfő láthatóan nem különösebben törődik a vasárnap megkülönböztetett szentségével, sőt, ha már úgy alakult, hogy mindenki vitázik, kitalálta, hogy a vasárnapokat sajtótájékoztató-nappá alakítja.
Az, hogy rövid idő alatt mennyire belefáradt a kezdeményezésbe, vagy eredetileg is „csak” az újságírók pihenőnapját akarta elrontani, mutatja, hogy a legutolsó ilyen eseményt már le is mondta. A vasárnapot pedig átengedte annak, amire szolgált: az összeveszős vitáknak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
