A vámokról Kulcsár Péter2025. 08. 06., sze – 16:25
Ha az ember visszaemlékszik még középiskolai tanulmányaira, akkor bőven felidézheti azokat az epizódokat az európai történelemből, amikor egyes országok a vámhatárok lebontásával kezdték meg gazdasági, majd politikai együttműködésüket, a német vám-uniótól az EU-ig. Ehhez képest most a fordítottja történik az USA-val.
A kereskedelmet mindig fontosnak tartotta nemcsak a nyugati világ, hanem a kínai császártól az arab sejkekig sok politikai vezető is. A saját szuverén egységen belül minél kisebb akadályok biztosítása volt a cél, hiszen ez sok alattvalónak hozott jobblétet, a technológiák is tudtak terjedni. A háborúkat elkerülni szándékozó nemzetközi egyezményrendszer a kereskedelmi szankciókat a mai napig tartalmazza, ahogy a blokád is ezeréves eszköz.
Ehhez képest a Trump-kormány visszahozta a vámokat. A gondolat olyasmi volt, hogy az USA-val kereskedni privilégium, a legnagyobb importőr, a leggazdagabb piac, így, aki ott terméket akar értékesíteni, az vámmal fizesse meg a hozzáférést! Indokolták a kereskedelmi mérleggel is, vagyis azzal a ténnyel, hogy az USA a termékek terén a legtöbb országgal szemben deficitben állt, vagyis többet importált, mint amennyit exportált. Ezt azonban messze kompenzálta az amerikai szolgáltatások exportjának dominanciája, vagyis hogy azok terén, az IT-től a pénzpiacig, rengeteg ország többet vásárolt ilyen szolgáltatásokból, mint amennyit el tudott adni az USA-nak. Az elmúlt évtizedekben ezt a teljes mérleget tekintve dőltek hátra nyugodtan Washingtonban, mondván: így finanszírozható marad az ország.
Trump, akinek kifejezetten fontos az amerikai hegemónia, ezt most szektorokra bontva, a termékek piacán is amerikai bevételeket akart látni. Ez sikerült, hiszen több mint százmilliárd dolláros vámbevételre tettek szert 2025 első fél évében, minden korábbinál nagyobb mértékben.
Trump értelmezésében ráadásul ez ugyanolyan kegyúri lehetőség, mint a középkorban: aki neki szimpatikus, vagy akiért a gazdag amerikai cégek lobbiznak nála, az kap kedvezményesebb vámtarifát. Bolsonaro brazil exelnököt államcsíny miatt üldözi a helyi igazságszolgáltatás, mégis Trump barátja, így Brazília most 50%-os tarifát nyöghet. Az egykori szövetségesek és mások közt nincs sok különbség, a 15%-nak mindenki örült a végén.
Ez egy másik szemlélet, amelynek a legnagyobb problémája az lesz, hogy továbbra is kiszámíthatatlan: mikor, milyen vélt politikai ellenlépésért emeli meg a Fehér Ház majd valakinek a vámtételét? Ha például megbüntetnék a Metát Brüsszelben? Vagy ha Berlinben egyszer keményebben lépnek fel az AfD-s körökből érkező neonáci szlogenekkel szemben? Vagy ha éppen Trump vélt ideológiai szövetségesével, mondjuk Orbánnal valaki vitázik, az is kaphat a fejére?
A vámháború a mostani augusztusi megállapodásokkal tehát nem lezárult, hanem éppen hogy elkezdődött.
Ez egy volatilis, bizonytalan világ lesz, nemcsak a politikusoknak, hanem – és főleg – a döntéseiket elszenvedő cégeknek és kereskedőknek is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
