Modern életünkben a tartós stressz miatt testi és lelki problémák sokasága léphet fel. A magas vérnyomástól kezdve a diabéteszen át a gyomorbántalmakig sokféle tünettel kell szembenéznie annak, aki nem talál megoldást a frusztrációk kezelésére, a szorongásra. Van, aki a tüneteket enyhíti – de van, aki az okokat szünteti meg. Ez utóbbit javasoljuk mi is.
Az orvosi értelemben vett stressz (egy ingerre adott válasz, vészreakció) életet menthet: az emberi agy és az egész szervezet összjátékáról van szó, amelyet külső fenyegetés, támadás vált ki általában. A szervezet ilyenkor védekezik, reagál – és ez döntő lehet a vészhelyzet elhárításakor vagy éppen meneküléskor. Létfontosságú tehát a stressz, de mint minden jó dolognak, ennek is megvan az árnyoldala. A túlzott stressz, az állandó készenléti állapot, a túl gyakori védekezési vészreakció kimeríti a szervezet tartalékait, károsan hat az idegrendszerre, túlfeszíti az izmokat, és olyan hormonokat termel, amelyek magas vérnyomást okoznak hosszabb távon. A stressznek tehát olyan közvetett és közvetlen hatásai vannak, amelyek belső szerveinket is próbára teszik – írja a Házipatika.com.
Képzeljük el, hogy egész napunkat riadókészültségben töltjük, sőt állandóan szaladnunk vagy harcolnunk kell, hogy mentsük a bőrünket. Nyilvánvaló, hogy a stressz okozta vészreakciókat is csak bizonyos ideig és korlátozott számban tudjuk megismételni – feltéve, hogy egészségesek akarunk maradni. Ezért fontosak a stresszoldó megoldások, érdemes a tartós stresszben élőknek, szorongóknak, depressziósoknak szakemberhez fordulniuk – ne csak a tüneteket kezeljük (bár azokat is kell), hanem jobb, ha a stresszt kiváltó okokat szüntetjük meg.
Ha túlfeszítjük a húrt, állandóan szorongunk, nyomás alatt állunk, előbb fáradtság, fásultság vesz rajtunk erőt, majd belső szerveink működése kezd megváltozni. Az izmok, inak feszülése vezethet akár tenziós típusú fejfájáshoz vagy migrénhez, nehézlégzéshez (ami az asztmások és egyéb tüdőbetegségekben szenvedők állapotát súlyosbíthatja). Egyszeri stressz hatására felgyorsul a szívverés, és a stresszhormonok hatására az erek kitágulnak. A krónikus, vagyis állandó stressz viszont a szív- és érrendszeri problémák kialakulásához, magasvérnyomás-betegséghez vezethet. Ennek pedig hosszabb távon szívinfarktus, szívroham vagy stroke is lehet a súlyos következménye – feltéve, hogy kezeletlen marad a magas vérnyomás.
Amikor valamilyen (általában negatív) inger ér minket, testünk stresszhormonokat kezd termelni. Az adrenalin, a noradrenalin és a kortizol az egyszeri vészreakcióknál hasznosak: energiatermelésre serkentik a szervezetünket, és leállítják a védekezés vagy válaszreakció szempontjából felesleges funkciókat, így például a gyomor működését. Megemelkedik a vércukorszintünk is, ami ugye egyszeri energiafelhasználáshoz nagyon hasznos, hosszabb távon pedig természetesen ártalmas.
Ami tehát egyszer hasznos, az hosszú távon nem egészséges. Ha állandóan leáll például a gyomrunk működése a stressz miatt, akkor ugyan hiába áll le a gyomorsav termelődése is, de a gyomorból nem tud távozni ez a sav. Ez pedig refluxbetegség kialakulásához vezethet, vagyis tartósan, ismétlődően gyomorégés léphet fel. Így tehát közvetlen összefüggés van a gyomorégés és a stressz között is. Természetesen a közvetett kapcsolat is fennáll: a nyelőcsövünkbe visszaáramló gyomorsav (ami a gyomorégést kiváltja) nemcsak a gyomor „leállása” miatt léphet fel, hanem például közvetett okokból.
Így például az állandóan stresszelők gyakran dohányoznak vagy túl sok alkoholt isznak. Márpedig náluk a gyomorégés vagy a savasrefluxkialakulása még gyakoribb lehet. A dohányzás például azért vezet ehhez a szúró-fájó érzéshez a mellkasunk táján, nyelőcsövünk alsó szakaszán, mert a nikotin gyengíti a sima izmokat, így a gyomor záróizmát is. Így az nem képes tökéletesen ellátni a funkcióját, és a sav visszaszivároghat a nyelőcsőbe. A dohányzás ráadásul csökkenti a nyáltermelést is, így a gyomorsav nem hígul fel, nem mosódik ki a nyelőcső alsó traktusából.
A gyomorégést persze a stresszen kívül számos más tényező is okozhatja. A fűszeres, nehéz, vagy „savas” ételek fogyasztása emeli a savtúltengés esélyét, így visszaszivárog a gyomorsav a nyelőcső alsó részébe. De az is lehet, hogy a nyelőcső és a gyomor közötti izom nem záródik teljesen – például a túlsúlyosaknál a hasűrben megemelkedő nyomás következtében. A gyomorégés a kismamáknál is igen gyakori tünet, miközben antibiotikumok is kiválthatják ezt a szúró-fájó érzést. Ritkább esetben súlyosabb betegségek is állhatnak a gyomorégés hátterében, ezért szintén fontos e közönségesnek látszó tünet kivizsgálása.
A gyomorégés amúgy is az egyik legsűrűbben előforduló emésztőrendszeri panasz, de még gyakoribb a tartós stresszt elszenvedők között. Ennek oka az, hogy az ilyen emberek túlérzékennyé válhatnak, így akár a normális gyomorsavszint és az átlagos visszaszivárgás is az átlagosnál súlyosabb panaszokat, fokozottabb fájdalmas-szúró érzést váltanak ki belőlük. Nemrégiben ezt a jelenséget a kutatók is vizsgálták. A gyomorégés és a stressz összefüggéseit kutatva kiderült, hogy a hosszan tartó, nagyobb stresszhatások okoznak inkább gyomorégést, nem pedig a kisebb stresszfaktorok vagy a hangulatingadozás.
A kimerültség, a tartós stressz tehát az egyik fő tényező ebben a mechanizmusban. Itt elsősorban a nyelőcsőben lévő gyomorsav mennyisége nőhet meg, vagy a visszaszivárgás lehet gyakoribb. Két másik fontos tényező lehet ugyanakkor a már említett jelenség mögött: stressz hatására a gyomorsav kiürülése gátlódik, illetve a stressz által kiváltott hiperszenzitivitás, túlérzékenység súlyosbítja a tüneteket. Mindebből is látható, hogy a stressz és a gyomorégés összefüggései igen bonyolultak, ezért érdemes nem otthon kísérletezni a megoldással, hanem mielőbb keressünk fel szakorvost, ma már számos gyógyszeres és más megoldás létezik e kellemetlen, de rendszerint kezelhető tünet megszüntetésére.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
