„A túlélési esélyem nulla volt…” – Márton Áron közbenjárását kérte súlyos betegen egy fiatal

„A túlélési esélyem nulla volt…” – Márton Áron közbenjárását kérte súlyos betegen egy fiatal

Ferenc pápa 2024. december 18-án Tiszteletreméltónak nyilvánította Márton Áron püspököt. Ezzel megkezdődött az eljárás második szakasza: a Szentszék elé kell terjeszteni egy csodát, amely az ő közbenjárására történt. A romkat.ro január 30-án egy 2016-os cikket közölt Zs. Nagy Bernadett tollából, aki a Petőfi Program keretében Brassóban találkozott a csodás módon meggyógyult Bara Zsolttal.

Az alábbiakban a vele készített beszélgetésből olvashatnak részletet.

– Milyen volt az életed a betegséged előtt?

– Mozgalmas életem volt, mindenben benne voltam. Egy brassói kávéházban dolgoztam.

– Hogy kezdődött a betegség? Mennyi ideig voltál kórházban?

– Először elkezdett fájni a hasam. A végén már akkora fájdalmaim voltak, hogy néha kihagyott az emlékezetem. Augusztusban rákot diagnosztizáltak nálam. Elkeseredtem, mert azt hittem, a rákban mindenki meghal. Megműtöttek, kiderült, hogy a daganat rosszindulatú volt, és a veséhez vezető úton fertőzést találtak. Kemoterápiás kezeléseket kaptam, a vékonybelem tönkrement. Teljesen legyengültem: 30 kilogrammot fogytam a másfél hónap kórházban töltött idő alatt. A fehérvérsejtjeim száma a minimális szint alá csökkent, újabb műtétre volt szükség. Sorban látogattak a rokonok és a barátok, nem értettem, hogy miért. Nekem nem mondták, hogy nagyon nagy a baj. Kicsit már fárasztott is a sok vendég. Az orvos azt mondta a szüleimnek, ha túl is élem a műtétet, pár napon belül meghalhatok. A túlélési esélyem nulla volt. A műtét során a háromméteres vékonybelem nagy részét el kellett távolítani, így csak 90 centiméter maradt meg, amit összetoldottak.

Hírdetés

– Hogy történt a csoda?

– A műtét után az orvosok szóltak Nagy György Attila papnak, hogy jöjjön és szolgáltassa ki nekem a betegek kenetét, mielőtt késő lesz. Kaptam egy képet Márton Áronról, imádkoztam a közbenjárásáért. Csiszér Albert-András meggyóntatott. Közben a szüleim, a papok és az egyházközségekben mindenki imádkozott értem. Ezek után váratlanul jobban lettem, másfél hét után kikerültem az intenzívről. Eleinte nem ehettem semmit, újra kellett tanulnom az ízlelést is. Olyan sokáig voltam ágyban, hogy tolókocsival vittek ki a kórházból. Vettem mankót, azzal sétáltam, napról napra egyre több lépést tettem meg. Összességében gyorsan felépültem, novemberben visszamentem dolgozni, sőt decemberben már síeltem. Az újabb CT-vizsgálat pedig kimutatta, hogy teljesen egészséges vagyok.

A teljes beszélgetés ITT olvasható.

Szöveg: Zs. Nagy Bernadett/Petőfi Program

Forrás és fotó: Romkat.ro; Petőfi Program

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »