Az alábbi éles és helyes látásmódú cikk a vadliberális azonnali hírportálon jelent meg és a baloldaliaktól meglepő és ritkán tapasztalható, korrekt demokráciakritikát fogalmaz meg. Örömteli lenne, ha sokan felébrednének és észrevennék, hogy ez a demokrácia fő velejárója. Az írást változatlanul közöljük.
Két hónap kellett hozzá, hogy a közvélemény kihisztizze a saját rabságát, az ún. ellenzéket elnézve pedig akár még meg is szerethetjük a fogvatartónkat.
Tisztázzuk rögtön az elején: nem vagyok virológus, nem vagyok semmiféle járványügyi szakértő.
Igazából még ha az is lennék, akkor se számítana ma Magyarországon, amikor a kormány nemzeti konzultáció néven kiszavazóshow-t rendez a második hullám közepén, hogy a hat általánost végzett szakértőknek még csak emelt díjas SMS-t se kelljen küldeniük ahhoz, hogy elmondják, ők bizony az egész Kárpát-medencét bezárnák a következő öt évre.
Most, a soha nem látott szigorítások bejelentése után igyekszem minden személyes indulatomat féken tartani. Nem könnyű. A szabadidős tevékenységek jelentős részének lőttek, a társasági életet minimálisra korlátozzák, edzeni alig lehet, a szinglik meg dögöljenek meg egyedül – amúgy is, eddig miért nem szültek már legalább három gyereket Kövér elvtársnak?
A következő egy hónapban (legalábbis papíron, valójában ez simán eltarthat tavasz elejéig is) a Maslow-piramis legaljára szorítkozunk, tömjük a pofánkat, és legfeljebb befröccsözve kiabálhatunk a tévének.
De persze „Magyarországnak működnie kell”, Orbán Viktor mást sem hajtogatott az elmúlt hónapokban.
Tavasszal, az első hullám idején a bevezetett korlátozások arányosak voltak, és ismétlem, nem vagyok szakértő, viszont akkor még tényleg „ismeretlen ellenséggel” álltunk szemben, ezért véleményem szerint indokolt volt az objektíve akár indokolatlan óvatosság is.
Ezután jött a fenti mondás, hogy nem állhat le az ország, tartsuk be a szabályokat, hogy ne kelljen újra korlátozásokat bevezetni. Nagyjából szeptember közepén viszont már erősen sejthető volt, hogy előbb vagy utóbb, de jönnek az újabb korlátozások.
És nem, nem a növekvő esetszámok miatt, hanem azért, mert Európa országai elkezdtek egyre szigorúbb korlátozásokat bevezetni, ezzel párhuzamosan pedig
egyre több magyar állampolgár kezdte el követelni az újabb szigorításokat.
A koronavírusról szóló nemzeti konzultáció eredményeit napra pontosan egy hónapja közölte a kormány: a válaszadók 59 százaléka támogatta a kijárási korlátozás bevezetését.
Szembetűnő, hogy a kormány szinte soha nem akarja rendesen megindokolni, hogy mit miért tesz járványügyben, de már nem is kell, enélkül is tudjuk a választ: amit tesz, azt azért teszi, mert kierőszakolják belőle.
Az első hullám után ugyan fellélegezhettünk egy darabig, és úgy tűnt, hogy átállunk a svéd modellre, és a nyájimmunitásra megyünk, de
amint elkezdtek megint pánikolni és a saját szabadságuk korlátozását követelni a tömegek, jöttek az újabb szigorítások.
Egy hét sem telt el az éjfél és hajnali öt közötti kijárási tilalom óta, és máris itt van az este nyolctól tartó. Ha Donald Trump lenne a magyar miniszterelnök, akkor még magyarázhatnánk ezt a gyors bedurvulást azzal, hogy ő akár öt percen belül képes valamit és annak az ellenkezőjét is állítani, de ha Joe Biden lenne az ország élén, akkor is értenénk, mert ő meg nem is emlékszik arra, hogy mit mondott öt perccel ezelőtt.
Orbán Viktor viszont pontosan tudja, így nincs más magyarázat az egy héten belüli újabb, immár drákói szigorításoknak. Orbán 2022-ben újra nyerni akar, így megint azt játssza, amit eddig mindenkor: megméri a közvéleményt, és enged neki.
A kijárási tilalmat és a bezárásokat a tömegek erőszakolták ki, a miniszterelnök pedig hagyta.
Persze megtehette volna, hogy bevezeti az idősávos vásárlást, vagy mondjuk a legveszélyeztetettebb csoport, azaz az idősek számára szigorít, de ők a józan, arányos korlátozásokat igazságtalannak éreznék, így utána már nem szavaznának drága Viktorukra.
Orbán pedig nyerni akar, így inkább szigorúan, de igazságtalanul kibaszik mindenkivel, és kidobja a kukába a „Magyarországnak működnie kell” jelszót, leveszi a lélegeztetőgépről a vendéglátást, és hagyja tönkremenni a kis- és középvállalkozásokat.
Hiába, ahogy Latinovits karaktere mondja Az ötödik pecsétben:
„A tömegek korát éljük tanár úr, az undorító tömegek korát.”
De ne búsuljunk, nézzük a jó oldalát a dolognak! Gyurcsány Ferenc és Fekete-Győr András szerint sokkal hamarabb kellett volna bevezetni ezeket a szigorításokat, a Párbeszéd nevű törpepárt pedig már tavasszal vesztegzár alá helyezte volna egész Magyarországot.
Ha a szabadságszerető progresszívek így vélekednek, akkor akár még örülhetünk is Orbán Viktornak és a korlátozásainak, akkor akár még meg is szerethetjük a fogvatartónkat.
Bogár László: A nép uralma?
(Szent Korona Rádió)
Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »
