Burján Laura keresését egy Facebook-üzenet indította el. Laura édesapja jelezte nekünk, hogy valaki látta őt Djuric Dragannal az Örs vezér téren. Leírást is adott a ruházatáról, ami megfelelt annak, amiben eltűnt. Azt is állította, hogy a lány feltűnően fáradtnak látszott, úgy támogatták, mintha beteg lenne.
Eddig sem volt kétségünk róla, hogy Dragan hazudott, és Laura nem szállt le a vonatról Tatabányán, de ez az információ megerősítette feltételezésünket. Elhatároztuk, hogy kiszedjük belőle, hol a lány, ha már a rendőrség nem képes erre. A dolgot azonban megkonzultáltuk egy ismerős rendőrrel, elvégre az emberrablás nem vicc, és nem véletlenül tanítják a Rendőrtiszti Főiskolán, hogy hogyan is kell bánni a valószínűleg nem egészen épelméjű elkövetőkkel. Rendőrünk véleménye is az volt, hogy az elkövető valószínűleg pedofil, és GHB-val vagy hasonlóval kábította el Laurát. Ellátott bennünket tanácsokkal, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk, hogyan hassunk rá, valószínűleg mitől fog megijedni és mitől nem. Ezzel a tudással felvértezve elindultunk öten Újpestre.
A lakásajtót és a rácsot csukva találtuk, bent csend. Többszöri kopogásra sem nyitott ajtót senki. Aztán kiderült, hogy a rács nyitva van. Lenyomtuk a kilincset, erre az ajtó is kinyílt. Erre előjött Djuric Dragan is, kissé megszeppenve. Megkértük, hogy menjen be, és üljön le. Erre még jobban megszeppent. Elmondtuk neki, hogy tudjuk, hogy Laura itt van Pesten, látták őt vele, mondja el szépen, hol van. De ő csak a régi mesét hajtogatta, hogy Laura leszállt a vonatról Tatabányán, és azóta nem láttuk. Párszor kértük még szépen, aztán csúnyán is, de már a sírás határán ismételgette, hogy nem tudja. Őszintén szólva inkább nézett ki egy beijedt hülyegyereknek, mint valódi emberrablónak.
A vallatásnak az vetett véget, hogy hirtelen nyílt az ajtó, és belépett egy tizenéves srác, aki rendkívül elámult rajtunk. Rögtön elkaptuk őt is, odaültettük Dragan mellé, és megkérdeztük, ő-e az, aki Győrben volt vele? Mondta, hogy igen. Ő viszont nem beszélt mellé. A kérdésre, hogy hol a kiscsaj, rögtön rávágta, hogy „hát itt van, a Jennynél,” pár sarokra. Felajánlotta, hogy elvisz minket oda, ha életben hagyjuk mindkettőjüket. El is kísért minket egy másik panelházhoz, ahol a csengőkkel ugyan meggyűlt a bajunk, de Facebookon sikerült üzenni Jennynek, aki lejött. Kértük, vezessen Laurához. Megtette. Egy teljesen normális, tiszta lakás konyhájában ült egy laptop előtt, és facebookozott.
Kiderült végre, mi történt. Laura valóban csak pár napja ismerkedett össze Djuric Dragannal Facebookon. Arról panaszkodott neki, hogy az apja rendszeresen veri, és ezért el akar költözni otthonról. A nála öt-hat évvel idősebb Dragan és a barátja, aki elvezetett minket hozzá, rögtön segíteni akartak neki, ugyanis őket is bántalmazták a szüleik, és mindketten szöktek már meg. Megbeszélték, hogy vasárnap Győrben találkoznak, ahová a lány be tudott menni buszbérletével, és majd onnan Pestre mennek. Laura azért nem vitt magával semmit otthonról, hogy ne keltsen gyanút, és azt mondta, hogy egy barátnőjéhez megy. Ez vasárnap dél körül történt, két nappal azután, hogy összeismerkedtek Facebookon.
Laura szülei pár órával később aggódni kezdtek. Hamar kiderítették, hogy a lány nem ment a jelzett barátnőhöz. Beléptek Laura Facebookjára, hogy megnézzék, kivel levelezett. Rögtön látták, hogy baj van, amikor megtalálták a Dragannal folytatott levelezést. Ti mit gondolnátok, ha azt látjátok, hogy a 14 éves kislányotok elment találkozni egy ismeretlen felnőttel, aki két nap ismeretség után megbeszélte vele, hogy megszökteti, és azóta nem ad életjelet? Laura soha nem szökött el korábban, ezért feltételezték, hogy nem szabad akaratából ment vele, és valószínűleg nem józan állapotban. Abszolút elképzelhetőnek tűnt, hogy beginázták és úgy vitték el. Elrohantak a győri rendőrségre, ahol azonban nem foglalkoztak velük.
Ekkor postolta Laura apja, Roland a kétségbeesett segélykérő üzenetet Laura Facebook-profiljára, hogy a lányt elrabolták. Ez jutott el hozzánk vasárnapra virradóra éjfél körül. Rögtön mi is írtunk róla, mire a közösség nyomozni kezdett. Így derült ki Djuric Dragan neve, címe és telefonszáma.
Rolandnak sikerült is felhívnia Dragant, és beszélni vele. A beszélgetést kihangosítva két pannonhalmi rendőr is hallotta, akik adatgyűjtés céljából mentek ki Burjánék otthonához. Ekkor Dragan azt állította, hogy a lány Tatabányán leszállt a vonatról, és nem tudnak róla semmit, mert ők továbbmentek.
Eközben több olvasónk is próbálta elérni Dragant Facebookon, de hiába, mindenkit letiltott és nem válaszolt. Egy olvasónkkal azonban kivételt tett. Neki megadta a telefonszámát, hogy hívja fel, mindent elmagyaráz. Helyette mi hívtuk fel, és alaposan kikérdeztük a lányról. Ekkor már nem azt mondta, hogy Laura leszállt Tatabányán, hanem hogy együtt szálltak le, mert megbírságolta őket a kalauz, és később váltak el, amikor ő és a barátja elindultak Pestre a következő vonattal. Csakhogy alig egy órával korábban az őt lakásán igazoltató rendőröknek meg azt állította, hogy Laurától Győrben váltak el.
Laurát megtalálva kiderült, hogy természetesen nem váltak el Tatabányán, de Dragan története részben igaz. Valóban leszállították őket, mert bár neki magának szabadjegye volt – édesanyja ugyanis vasutas – de vele levő barátjának és Laurának semmije sem. Laura azonban természetesen nem maradt Tatabányán, hanem velük együtt felszállt a következő pesti vonatra, és a Keletiig potyázott. Innen Dragan lakására mentek.
Ekkor azonban már eljutott hozzájuk a keresés híre, és az, hogy már kiderült, hol lakik Dragan, és hogy gyerekrablással gyanúsítják. Ezért nem is mentek oda, hanem a lányt a már említett Jennynél helyezték el. Laura továbbra sem akart hazamenni, mert állítása szerint félt az apjától, és Dragan őt próbálta védeni azzal, hogy nem árulja el a hollétét, még fenyegetés hatására sem. Váratlanul beállító haverjának azonban leesett, hogy ha már csúnya fekete ruhás bácsik állnak csúnya arckifejezéssel fölötte, miközben mindenki meg van róla győződve, hogy gyerekrabló, célszerűbb lenne abbahagyni ezt a hülye játékot.
A valóság tehát az, hogy Djuric Dragan nem rabolta el Laurát. Ellenben egy felelőtlen, hülye barom. Segített megszökni egy 14 éves kis buta lánynak, aki lázadozni vágyott, és az volt a romantikus elképzelése, hogy majd egy-két évig kihúzza valahol csövezve, és utána már övé az élet, mert 16 évesen már nem zsuppolhatják haza. Mi világosítottuk fel, hogy egyrészt ahhoz 18-ig kellene várnia, másrészt addig mi a fenéből élt volna, pláne utána, hiszen az általános iskolát sem végezte még el. Továbbá örüljön, hogy nem egy perverz találta őt be, ugyanis a tizenéves lányok rendszerint így szoktak eltűnni. Unják a családot, nem tetszik a suli meg a fegyelem, megbíznak egy hirtelen felbukkanó, rokonszenves idegenben, aztán elmennek vele és sose látják őket többé. Jelen sorok írójának is volt egy gyermekkori barátnője, Benei Brigitta, aki egy hihetetlenül elbűvölő arab fiúval jött össze kb. 15 évesen, aztán azóta is csak annyit tudunk róla, hogy egy Szíriába tartó repülőgépen vitték ki az országból.
A lány nekünk is előadta, hogy az apja bántalmazta őt, ezért megkérdeztük, hogyan és mi történt. Pofon vágta, mondta erre, és kiabált vele. Meg leverte a veséjét. Észrevételeztük, hogy mindkét veséje a helyén van, ezért korrigált arra, hogy csak beígérte neki. Aztán azt is állította, hogy az apja ellen súlyos büntetőeljárások folynak lopás, betörés, testi sértés miatt, az anyját pedig egy nem túl szalonképes szóval illette. Roland később tagadta, hogy ügyei lennének, és felajánlotta, hogy bemegy a rendőrségre kikérni a nyilvántartásból az adatait, megmutatja nekünk.
A magunk részéről az a benyomásunk, hogy a kiscsaj delúzióktól szenved. Azt is állította, hogy egyszer már megszökött, és egy anyaotthonban volt másfél hónapig. A valóság ezzel szemben az, hogy gyógyszerekkel próbált öngyilkosságot elkövetni, és ezért kórházba került. Laura zavart és agresszív személyiségnek tűnt, jóval több szilajsággal, mint amit az egészséges kamaszléleknek tudhatnánk be. Nagyon nehéz volt vele szót érteni, minden ellen lázadt, kikérte magának, hogy őt bárki bármiről kioktassa, és meg volt róla győződve, hogy elég érett az önálló élethez.
A lányt átmenetileg a GYIVI Alföldi utcai gyermekotthonába vittük, ahol szállást adtak neki, és pár nap múlva átszállítják a győri intézményükbe. Állítását, hogy szülei bántalmazták, természetesen ki fogja vizsgálni a gyámhivatal, és ha igaz, megteszik a megfelelő lépéseket. Mi azonban nem igazán hisszük ezt. Ha azonban továbbra sem akar hazamenni, akkor, mivel 14 éves elmúlt, dönthet úgy, hogy nem kíván a szüleivel élni, hanem egy intézetbe vonul. Ha ez neki jobb, hát tegye.
Djuric Dragan tehát nem gyerekrabló! Azonban nagyon okosan keltette és tartotta fenn ezt a látszatot. Meg is beszéltük vele ezt, és elismerte, hogy hülye volt. Segíteni akart a sorstársának tekintett lánynak, nem gondolta át, hogy ezzel veszélybe sodorja őt. Sajnos neki és barátainak is olyan tizenéves kora volt, amelyben azt tanulta, hogy a felnőttekben bízni nem szabad. Biztosan tanult az esetből. Ne verjétek agyon, elég büntetés volt neki, ami történt.
Forrás:deres.tv
Tovább a cikkre »
