Magyar Péter semmit nem ígér, a jelöltjei pedig vita- és kommunikációképtelenek.
Bármilyen hihetetlen, de a Tisza Párt fedőnevű szekta semmilyen hagyományos értelemben vett kampányt nem folytat. Hisz mik egy kampánynak az ismérvei? Például az, hogy minden rendű és rangú embert igyekeznek meggyőzni arról, hogy rájuk szavazzanak. Magyar Péter azonban nem győzködi a polgárokat, hanem részint megdicséri azokat, akik eljöttek a gyűlésére, másrészt fenyegeti a kívülállókat. De
olyasmit nemigen lehet hallani, hogy bárkit is rá akarna venni valamilyen választási ígérettel, a jövőben az életében bekövetkező pozitív fordulattal, örömteli eseménnyel, ami miatt nagy mulasztást követne el, ha nem rájuk adná a voksát. Kizárólag a velük egyet nem értők drasztikus szapulása zajlik, némi életveszélyes, vagyonelkobzásos fenyegetésbokorral körítve.
A bizonytalanok rábeszélésére viszont egy szó erejéig sem tesznek kísérletet.
Felmerül a kérdés: minek lehet nevezni ezeket a szeánszokat? Talán összeszoktató tréningek az aktivisták számára lenne a leghelyesebb definíció, de lelkesítő összetartásoknak, eligazításoknak, militáns félkatonai állománygyűléseknek is lehetne ezeket a rendezvényeket aposztrofálni.
De akkor miért kell ennek olyan nagy feneket keríteni, nagy nyilvánosság előtt elárulni, hogy nincsenek is annyira sokan? A fiókführer a jelek szerint már lemondott a szavazótábora bővítéséről. Ennek pedig az lehet az oka, hogy szőröstül-bőröstül bepuszilta Hann Endréék fake felmérését a közröhej tárgyát képező, harmincszázalékos tiszás előnyről. Ukrán Péter olyan önhitt arckifejezéssel emlegeti ezt a közvélemény-kutatásnak álcázott kamu kimutatást, ami csupán a baloldali kötődésűek lelkiismeretlen átverésére alkalmas, hogy az beszédes.
Persze érkezhet az ellenvetés, hogy dehogyisnem ígér az önjelölt nemzetvezető: mégpedig vérfürdőt. Ez viszont kétségtelenül igaz. Lényegében
az aktivistáknak tartott hergelőkurzusai másból sem állnak, mint annak lefestéséből, milyen kénköves pokol és inkvizíciós bosszú vár a tutibiztosan a Tisza által utcahosszal megnyert választás után a kormánypártokra, a kormánytagokra, s a tiszás Führer szerint a Fidesz által közpénzből működtetett, kizárólag likvidálandó propagandaként szidalmazott polgári jobbközép sajtóra.
De nem úszná meg a szektavezér olvasatában senki, aki mást mond, így általában mindenkire lesújtana a Tisza igazságosztó pallosa, aki van olyan elvetemült, hogy nem pontról pontra ugyanazt szajkózza, mint amit ők. Az állítólagos programjukról, az ország előtt álló nehézségek leküzdéséről, a megvalósítandó elképzeléseikről pedig úgy látszik, szó se essék.
Természetesen a képviselőjelöltek bemutatása is kampánygyűléssé tehetné ezeket a kormányellenes autodafékat, hisz őket sokáig elzárták a nyilvánosság elől, s némaságra lettek kárhoztatva. Erre bizony csak azt tudjuk mondani az „Aki szereti a hurkát, ne nézze végig, hogy készül” szólás mintájára, hogy
aki szereti a Tiszát, ne nézze meg a jelöltjeit. Utólag is érthetővé válik, miért óvták őket a nyilvános megszólalásoktól. Mindent elárul, hogy van olyan jelölt, aki még papírról is nehezen bírta felolvasni a rövid beszédét.
De hát kiderült, hogy vannak azért olyan kampánygyűlések, amelyeket komolyan vesznek – a Fidesz és Orbán Viktor országjárásának az állomásai, amelyeket minden erővel, s artikulálatlan hangorkánnal, üvöltözéssel próbálnak megzavarni, holott az ő gyűléseiket senki sem háborgatja. Ezáltal viszont napnál világosabb, hogy
nemcsak a Tisza jelöltjei vita- és kommunikációképtelenek, hanem az ordítozó, agresszív szimpatizánsaik is, ezzel a kormánypártok malmára hajtva a vizet.
Vagyis valójában akaratlanul is a Fidesznek kampányolnak.
Megyeri Dávid – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
