A testvérek örökléséről Kulcsár Péter2022. 12. 17., szo – 10:49
Amikor meghal valaki, hagyatéki tárgyalást szoktak lefolytatni, és ha az illetőnek nincsenek örökösei, vagyona az államra száll. Vannak olyan bonyolult esetek, amikor első ránézésre úgy tűnhet, nincsenek örökösök, ám ha jobban utánanézünk, mégis vannak. Ifj. Mészáros Lajos jogász – olvasói levélre reagálva – foglalkozik az öröklés rendjével.
Nemrég meghalt az öcsém, aki nőtlen, gyermektelen volt. Hagyatéki tárgyalás még nem volt utána. Négyen voltunk testvérek, de már csak én élek. Nővérem már meghalt, de van két gyermeke, igaz, két apától. Bátyám már régen nincs az élők sorában, volt egy fia, de már ő sem él, viszont bátyám fiának három gyermeke a falunkban lakik. Kérdésem az, hogy ki jön számításba örökösként rajtam kívül elhunyt testvérem után, és ki milyen arányban fog örökölni? Az is érdekel, ki felel az öcsém adósságaiért, mert állítólag vett fel gyorskölcsönt.
Az, hogy ki az örökös, elsősorban az örökhagyó végintézkedésén múlik. Ha azonban életében nem írt végrendeletet, az öröklés rendjét, tehát azt, hogy ki örököl, a törvény határozza meg ún. öröklési csoportok szerint. Az öröklési csoportok sorrendje a következő: I. az örökhagyó házastársa és gyermekei, illetve azok leszármazottai, II. a házastárs, az örökhagyó szülei és aki együtt élt az örökhagyóval, III. az örökhagyó testvérei és aki együtt élt az örökhagyóval, IV. az örökhagyó nagyszülei, illetve azok gyermekei (nagybácsik, nagynénik). A sorrend nagyon fontos, egyik rokon sem előzheti meg a másikat (hacsak nem végrendelet alapján). Amíg az egyik csoportban van valaki, a másik csoportra nem kerülhet sor. Fontos az is, hogy melyik csoportban és hány generáción keresztül örökölnek a leszármazottak, amely szemponttal most csak olvasónk kérdésére válaszolva a III. öröklési csoport kapcsán fogunk foglalkozni.
Olvasónknak válaszolva: abból indulunk ki, hogy az elhunyt testvér nem hagyott végrendeletet, és nem volt olyan személy sem, aki az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban élt volna. Ilyen feltételek mellett olvasónk, mint az örökhagyó élő testvére, a III. öröklési csoportban természetesen örökösként jön számításba.
Olvasónk nővére már nem él, de van két gyermeke – ez a két gyermek is örökös édesanyjuk jogán, aki az elhunyt testvére volt. Igaz, hogy a két gyermek két apától van, de ez adott esetben nem lényeges. A III. öröklési csoportban elég, ha a testvérek legalább egyik szülője közös, és esetünkben a féltestvérek édesanyja közös.
Olvasónk bátyja, de annak gyermeke sem élte túl az örökhagyót. Bátyjának már csak az unokái élnek. A III. öröklési csoportban ők már bizony kiesnek az öröklésből, mert ebben az öröklési csoportban (pl. az I. csoporttól eltérően) csak egy generáció leszármazottai örökölhetnek.
Az örökösök az elhunyt személy vagyonát mint egészet öröklik meg. Ebbe az örökhagyó tartozásai is beletartoznak. Az örökös azonban csak az örökség értékének összegéig (magasságáig) felel az örökhagyó adósságaiért. Ha több az örökös, az örökhagyó adósságaiért az örökösök annak arányában felelnek, amilyen örökrészt szereztek az egész örökségből.
A III. csoportban az örökhagyó testvérei egyenlő részben örökölnek. Az előbbiek alapján olvasónk az örökség 1/2 részét örökli, és nővérének gyermekei egymás között elosztják a másik 1/2 örökrészt, így a hagyaték 1/4-1/4 részét kapják. Ebben az arányban felelnek az esetleges adósságért is.
Bár adott esetben nagyon kusza módon száll át az örökség az örökösökre, az öröklés intézménye biztosítja, hogy a meghalt személy tulajdona ne váljon uratlanná, és így ne szálljon át az államra, hanem az örökhagyót akár távolabbi rokonok, az irodalomban gyakran „nevető” örökösöknek nevezett természetes személyek váltsák fel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
