A Kádár-rendszer élhetőségéenk kulcseleme volt az elnyomás mininalizálása. Legalábbis kései harmadában, melyről van már értelmes személyes emlékem, azaz a 70-es évek közepétől a rendszer bukásáig.
A rendszer nem lett semmivel se demokratikusabb, de egyre jobban csökkentette a kötelezően megteendő dolgok körét.
Már nem kellett a rendszer hivatalos ideológiáját dicsőíteni, elég volt nyilvánosan hallgatni, azaz nem mondani ellenvéleményt baráti körnél szélesebb téren.
A végén már a KISZ-be se volt kötelező belépni, s a párttagság is csak annak kellett, aki szeretett volna valamilyen munkahelyi karriert. Nem szóltak, ha az ember nem ment el a propagandaünnepségre, a felvonulásra. Persze ha valaki látványosan hiányzott minden eseményről, azt megjegyezték, s az ilyennek a karrieresélye nulla lett – ha meg párttag volt, akkor a pártitkára meg is mosta a fejét -, de ha valaki belenyugodott, hogy nem akar munkahelyi előremenetelt, akkor békén hagyták, nem szóltak rá, miért bojkottál mindent, nem rúgták ki.
Ennyire szabad kommunizmus csak Jugoszláviában volt még, ott a magyarnál is nagyobb szabadságfok volt. Ott még azt is szabad volt állítani, hogy az ember nem híve a kommunizmusnak, csak a jugoszlavizmus eszméje és Tito elvtárs gigantikus nagysága volt tabutéma.
A szovjet ember nem is álmodhatott ilyenről, gyakorlatilag nem lehetett olyan életet kialakítani a Szovjetunióban, hogy az embert békén hagyja a rendszer.
A bolgár és a kubai rendszer jelentősen enyhébb volt a szovjetnél, voltak egyes rések, de a magyarhoz képest bizony kőkemény volt mind a kettő. Bulgáriában pl. nem tagnak lenni a KISZ-ban automatikusan lemondást jelentett bármilyen felsőfokú tanulmányról.
Amikor 1965-ben felrobbantották a budapesti Nemzeti Színház épületét, folyamatosan napirendben volt egy új épület létrehozása. Végül ez 2002-ig csak terv maradt.
Az egyik felbuzdulás a 80-as évek elején volt. Ekkor történt egy szokatlan dolog: kötelező lett téglajegyet venni. Talán az utolsó ilyen eset volt a Kádár-rendszerben, de mindenkinek leszóltak: ez most nem lazulás, hanem tessék venni téglajegyet “önkéntesen”.
A szüleim is vettek persze. Morogtak otthon, hogy micsoda marhaság, dehát a muszáj az muszáj.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
