Kövesligethy Radó (1862–1934) csillagász és geofizikus nevét elsősorban a tudománytörténészek ismerik, bár itt a Felvidéken a laikusok is tudhatnának róla ezt-azt, hiszen Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait és már diák korában Konkoly Thege Miklós (1842–1916) ógyallai obszervatóriumában csillagászati észleléseket végzett.
1885-ben egyike volt azoknak, akik megfigyeltek egy szupernovarobbanást az Andromeda-ködben. Ez báró Podmaniczky Géza (1839–1923) földbirtokos kiskartali magáncsillagdájában történt, ahol Konkoly Thege ajánlására néhány hetet töltött. Az Andromeda-ködről már évezredek óta tudtak, de azt sem Kiskartalon, sem más obszervatóriumokban nem sejthették, hogy ez a jelenség valójában a Tejútrendszer szomszédságában történt. Azt, hogy csillagvárosunkon kívül is léteznek galaxisok csak az 1920-as években ismerte fel Edwin Hubble (1889–1953) amerikai csillagász.
Egyszer arra vállalkozott, hogy egész éjjel virrasztani fog a műszer mellett, vajon kimozdul-e az inga mutatója vagy sem. Csak a beosztást megvilágító lámpát hagyta égve, miközben egy ébresztő óra ketyegése törte meg a csendet. Az órára azért volt szükség, mert meghatározott időközönként le kellett olvasni a mutató állását.
Izgalmasan alakult az éjszaka, mivel az inga többször is kilengett. A fiatal tudós ezen igencsak elcsodálkozott, mivel az épület továbbra is mozdulatlanul állt a helyén, még csak utcai hangok sem zavarták meg a nyugalmat. Az átvirrasztott „mozgalmas” éjszaka után reggel beszámolt főnökének a megfigyeléséről. Eötvös röviden eltűnődött, majd megadta a magyarázatot: az éjszaka során többször is hajók úsztak el a közeli Dunán, és az érzékeny műszer ezeknek a tömegét észlelve lengett ki.
Később azt is megállapították, hogy a folyó vízállásának változását is mérni lehet a torziós ingával, sőt kimutathatók a földgáz- és kőolajlelőhelyek is.
Később Kövesligethy Olaszországban is nagy hírnévre tett szert, amikor az Eötvös-inga segítségével megjósolta a Vezúv kitörését. Tanácsára a tűzhányó oldalán működő megfigyelőállomáson elhelyeztek egy torziós ingát. Igaz, a legtöbben hitetlenkedve fogadták az elképzelést, sőt voltak, akik meg is mosolyogták. De a mosoly az arcukra fagyott, amikor az inga valóban jelezte, hogy valamilyen mozgás kezdődött a Vezúv alatt a földkéregben, és ez a vulkánkitörés előjele volt. A mozgásnak indult láva hamarosan a felszínre is tört.
A méréseket többször is megismételték a hegy tetején és a tövében is. Az óraszerkezetet Kövesligethy a nyakába akasztva cipelte még a létrán is, amelyen lejutottak a hegy lábánál kialakított táborba. Eötvös arra kérte őket, hogy ismételjék meg a helymeghatározást, és ellenőrizzék magukat és a műszereket is. Legnagyobb meglepetésükre a számítások más adatokat adtak, mint előző nap. Az egész olyannak tűnt, mintha a hegy közeledne Pest felé. Kövesligethyt ez már bosszantotta, ezért éjszaka is a hegyen maradt, majd másnap ismét elvégezte a mérést. Az adatok megegyeztek az előző napival. Hamarosan kiderült a rejtély oka. A kronométer olyan érzékeny volt, hogy, amikor Kövesligethy a létrán megfordult, ezzel megváltoztatta az óra járását, és ebből adódott az eltérő földrajzi helyzet.
Megjelent a Magyar7 2023/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
