Az állam tanárokat toborzott, hogy EU-s pénzből készítsék fel a hátrányos helyzetű tanulókat a középiskolai felvételire. A munkát elvégző tanárok és diákok nem kapták meg a teljes jussukat, csak a felettük álló szervezőket fizették ki hiánytalanul. Egy pedagógus évekig pereskedett az igazáért, és bár a minisztérium elképesztő érveket húzott elő, hogy ne kelljen fizetnie, a bíróság neki adott igazat.Már az elején látni lehetett, hogy nem nagy pénz ez ahhoz képest, amennyi plusz munkát megkívánt, ezzel nagyjából minden oktató tisztában is volt, ezért lasszóval kellett fogni a tanárokat, hogy vállalják el a feladatot. Többször megesett, hogy az első tanítási óra előtt már reggel 7-re bent voltam az iskolában, mert az egyik tanítványom kért, hogy magyarázzam még el neki a matematikát, többször amolyan pszichológusként beszéltem a tanácstalan gyerekekkel, olykor a szüleikkel, a karácsony és szilveszter közötti időszakban is tartottam felkészítést, ráadásul mindent alaposan dokumentálni is kellett, papíron és elektronikusan is.A fene sem gondolta volna, hogy épp az állam lesz az, aki átver – fakad ki Szemánné Nagy Gizella, aki egész életét a tanításnak szentelte, és nemsokára nyugdíjba megy. Legyinthetett volna, de az igazságérzetét bántotta, ami vele és hátrányos helyzetű tanítványaival, köztük három roma gyerekkel történt. Úgy érezték, hogy átejtették őket, hiszen erőfeszítéseik ellenére azt a havi pár ezer forintot sem kapták meg, aminek kifizetésére állami ígéret volt. A pénzt ráadásul az EU biztosította Magyarország számára, hasznos célt szolgált volna, csak épp a végekre nem jutott el a nagy része, miközben a piramis csúcsain lévőket, a főszervezőket maradéktalanul kifizették.Szemánné Nagy Gizella ezért harcba kezdett a magyar állammal, és a napokban nyert.(…)Szemánné az egykori jobbikos országgyűlési képviselő Gaudi-Nagy Tamás személyében ügyvédet fogadott, és 2016. június végén rajta keresztül felszólítást küldött az NGM-nek, hogy fizessék meg az elmaradt járandóságát, bruttó 402 500 forintot. Ennek nettója körülbelül 260 ezer forint, ám ennyi sem maradna Szemánnénál, hiszen az ügyvéd sem ingyen dolgozik, de a tanító nem akarta annyiban hagyni a dolgot.A minisztérium sem tágított, nem akart fizetni. Szemánné többször jelezte, hogy peren kívüli megállapodásra is nyitott, ám a tárca (amelynek neve Pénzügyminisztériumra változott idő közben) arról sem akart hallani. Megindult a sokéves per, 14 tárgyalást tartottak, a minisztérium pedig képtelenebbnél képtelenebb érveket hozott fel – derül ki a 24.hu által megismert peranyagból. Egy dologban egyetértés volt a felek között: a minisztérium sem vitatta soha, hogy Szemánné a munkáját eredményesen látta el.(…)A minisztérium mindvégig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy Szemánné előtt világosnak kellett lennie, hogy a szerződése az elfogadói nyilatkozat kézhezvételével jön létre. Gaudi-Nagy Tamás ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a minisztérium csak hat hónappal a munka elkezdése után postázta a nyilatkozatot, érhetetlenül hosszú idő telt el a két mozzanat között, ráadásul Szemánné nem csinált mást, mint hogy a projekt céljával, a leírtakkal és az összekötő mentortól kapott kéréssel összhangban nekikezdett a munkának.(…)Ügyvédje szerint a jó állam fontos ismérve, hogy ha hiba csúszik az államgépezet működésébe, akkor azt korrigálni kell, főleg, ha nagyszámú polgárt sújt az állami mulasztás, akik ráadásul állami foglalkoztatásban állnak. „Bízom benne, hogy rövid úton elébe megy a tömeges igénybejelentéseknek a minisztérium és magától lép annak érdekében, hogy az elmaradt megbízási díjakat minden tanár megkapja Szemánné Nagy Gizellához hasonlóan” – jelentette ki Gaudi-Nagy Tamás.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
