A Szent István Társulat ünnepi könyvhetére időzítve jelent meg az EWTN Kiadónál Mészáros Domonkos OP Szeretve szeretni című könyve, amely a Szeretetláng Lelkiségi Mozgalomhoz kapcsolódik. A kötet bemutatóját május 19-én, kedden délután tartották Budapesten, a Stephanus Könyvesházban. A szerzővel Kovács Ágnes, az EWTN Kiadó igazgatója beszélgetett.
A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom, amely igyekszik megvalósítani a Szeretetláng lelki naplóban rögzített tanításokat. A napló a hatgyermekes édesanya, Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magán-kinyilatkoztatásait tartalmazza. A mozgalom az elmúlt évtizedekben világszerte elterjedt, különösen Dél-Amerikában, a leginkább Brazíliában. Ma már több mint hetven országban van jelen, követőinek száma hétmillió. Magyarországon 2009. június 5-én Erdő Péter bíboros, prímás hagyta jóvá a mozgalmat.
Kovács Ágnes emlékeztetett rá: a lelki naplóban a Szűzanya többször beszél arról, hogy a Megtestesülés óta nem volt ilyen kegyelmi kiáradás a világban, mint a Szeretetláng által. Ez az egyik legkomolyabb lehetőség arra, hogy az embereket visszavezesse az Úr Jézus Krisztushoz.
Mészáros Domonkos atya segíti az olvasókat abban, hogy még jobban megértsük ezt a lelki naplót, és bennünket magyarokat is inspirál, hogy figyeljünk erre, mert nagyon különleges. Magyarországon még nem annyira elterjedt, mint a világon.
A kötet szerzője szerint ez így szokott lenni. Jézus Krisztust egész Izraelben ismerték, csodálták, de Názáretben, a saját háza népe elutasította; tudták róla, ki az anyja, ki az apja, és ez elég volt nekik. A Szeretetlánggal is ez a helyzet. Mészáros Domonkos megpróbált néhány fontos szempontot kiemelni a terjedelmes lelki naplóból, elsősorban azokat a részeket tette bele a vékony kötetbe, melyek különösen megragadták.
Felidézte: kezdetben távolságtartással viszonyult a Szeretetláng Mozgalomhoz, de Kovács Zoltán mariológus kiváló tanulmányának – A Szeretetláng Lelki Napló teológiai vizsgálata – elolvasása olyan szellemi és lelki élményt nyújtott számára, hogy eldöntötte: a Szeretetláng ügye mellé áll.
Azóta Mexikótól Indiáig nagyon sok, a mozgalomhoz tartozó emberrel találkozott, és lenyűgözte mély Mária-kapcsolatuk, szeretetük, missziós szolgálatuk: mennek faluról, falura, városról városra, és hirdetik az igét azoknak, akik még távol vannak a kereszténységtől. Első lépésként Jézus Krisztus istenségéről, a Szentháromságról beszélnek nekik, a hegyi beszédről és a tízparancsolatról, a Hiszekegyről, és hogy a teremtésben mindnyájan Isten ajándékai vagyunk, és így egymás számára is ajándékok. Miután elmondták ezeket az alapdolgokat, beszélnek a Szűzanyáról is. Gyönyörű eredményeket érnek el.
Ezekkel az emberekkel találkozni „óriási ajándék”. Ők valóban megélik a Szűzanya közelségét, megélik a belső találkozást, és ettől békéssé, derűssé válik az életük, nyitottak lesznek mások felé – emelte ki Mészáros Domonkos OP. – Ez jó példa arra, hogy amiről a Szűzanya beszél, az tényleg valóság. Mária Jézus szeretetét hozza el számunkra a Szeretetlánggal, aki maga Krisztus, ahogyan a Szűzanya hordozza. Mária eleve nagyon boldog az Úr Jézustól. Az, hogy az édesanyja, már eleve mindent felülmúl, hiszen ki van legközelebb a gyermekéhez, ha nem az édesanya. És mivel Jézus Isten, a Megváltó, ezért a Szűzanya egész lelke is ott van Jézusnál. Amikor róla beszél, hatalmas lelkesedéssel teszi ezt.
A domonkos szerzetes megemlítette a lengyel szalézi szerzetes, Dominik Chmielewski nevét, aki 19 éves korában hazája vezető harcművésze volt. Hitetlenként elzarándokolt Međugorjéba, és ott találkozott a Szűzanyával. Utána azt mondta: az összes látnok azért lelkesedik annyira Máriáért, mert gyönyörű, szavakkal leírhatatlan.
Isten az egész univerzumot megteremtette, és személyes ajándékaiban is rendkívül gazdag. A Szűzanya szeretettel beszél a mennyei Atyáról. Ahogyan az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket. Nyilván a Szűzanya is így szereti az Úr Jézust, és minket, mert mindnyájunknak ezt a határtalan szeretetet szeretné ajándékozni.
Mészáros Domonkos felhívta a figyelmet: mindenütt, ahol csak megjelenik a Szűzanya, kéri, hogy a hívek imádkozzák el a rózsafüzért. Szükségünk van Isten áldására. A rózsafüzér erősíti az akaratunkat, látásunkat. Egyúttal figyelmeztetett: a papoknak és a híveknek kölcsönösen szeretniük kell egymást, és a Szűzanya a megjelenéseivel mutatja meg, hogy milyen ez a szeretet.
A Szűzanya minden megjelenésével üzenetet küld nekünk, és figyelmeztetést is kapunk, amire gyakran nem figyel oda az emberiség. A Szeretetláng által mit üzen nekünk? – tette fel a kérdést Kovács Ágnes. A kötet szerzője szerint: az egyik a megtérés. Nagyon távol vagyunk attól a végtelen ajándéktól, amit a végtelen Isten tartogat számunkra. Okosabbnak hisszük magunkat az Istennél, és elhelyezzük őt a mi kis dolgainkban.
Erzsébet asszony egyszer takarított egy plébános szobájában. A rengeteg tárgy között, amely a világ minden tájáról származott, kezébe akadt egy Jézus-szobor. Az Úr megszólalt: „Látod, hol vagyok én? Itt egy a sok közül. Pedig én szeretném ennek az atyának a szívét egészen betölteni. És ezért imádkozz érte.” A következő hetekben Erzsébet asszony sokat szenvedett. „Úgy gondolom, hogy a szenvedéseink felajánlása szükséges ahhoz, hogy amit az ember már nem tud szavakba foglalni, azt a szenvedések fölajánlásával éri el.” A szenvedés is pozitív szemléletet kíván: ne gondoljam azt, hogy a szenvedéssel büntet Isten, vagy ha a másik szenved, őt bünteti, „és úgy kell neki”, hanem ha az Úristen megenged valamilyen megpróbáltatást, és én ezt a kereszten szenvedő Jézus partnereként fogadom el és ajánlom fel, akkor ez fantasztikusan hatékony kegyelem. Mit jelent az, hogy hatékony? Azt, hogy valakinek eszébe jut: „hoppá!” Ez a gondolat lehet figyelmeztetés, öröm, irányváltás. Ez a hoppá az a kegyelem, amelyet valakinek a szenvedése kialakít.
Mészáros Domonkos felidézte: 19 évesen, papnövendékként ott akarta hagyni a szemináriumot, „mert tele lett a fejem mindenféle dologgal, amivel nem kellett volna, hogy tele legyen”. Imádkozott a kápolnában, és egy óra elteltével eldöntötte, hogy marad, mert „volt valami hoppá”. Egy hét múlva meglátogatott egy hölgyet, aki már öt éve bénán feküdt az ágyban. Köszönt neki: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”, de ő nem azzal válaszolt, hogy „Mindörökké ámen!”, hanem megkérdezte: „Mi volt magával a múlt héten?” Korábban csak egyszer találkoztak az életben, úgyhogy a hölgy szinte semmit nem tudott róla. „Semmi”, válaszolta Domonkos atya. „Nagyon sokat kellett magáért szenvednem és imádkoznom a múlt héten” – mondta a hölgy. „Akkor rádöbbentem: ez az idős, beteg néni sokkal közelebb van a lelkemhez tizenöt kilométer távolságból, mint a tanáraim és az évfolyamtársaim.”
A könyv szerzője állítja:
Ha az örömöket egymás mellé rakjuk, akkor az egyik az isteni fényben van, a másik pedig, még ha valahogyan ragyog is, inkább sötétség. A kettő között óriási különbség van. Isten szentségének a szemlélése megváltoztatja az életünket, és rengeteg erőt ad. Az életünk annyira be van programozva a Jóistentől, hogy a készségre való törekvés – azonnal indulok, amire az Úr ösztönöz – nagyon fontos a szolgálat jó ellátásához.
Fotó: Thaler Tamás/Szent István Társulat
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
