Legelészett a ló. A szúnyog, aki a közeli mocsárban lakott, egy bokor ágán üldögélt. A ló legelés közben odaért a bokor mellé. Berzenkedni kezdett a szúnyog, s rágyújtott a maga kis szúnyogdalára.
A ló azonban a fülét se billegette rá. Megsértődött a szúnyog. – Hé, koma, észre sem veszel? – De, most már látlak – mondta a ló. A szúnyog körülszemlélte a lovat, elnézte sörényét, széles hátát, erős patáit, és bámulva zümmögte: – Ó, milyen nagy vagy te, testvérkém! Talán még nálam is nagyobb vagy! – Bizony, valamivel nagyobb vagyok – felelte a ló. – Biztosan erős is vagy – folytatta a szúnyog. – Hát nem panaszkodom, elbírom az ekét, márpedig az nem könnyű. – Talán még a legyektől sem félsz! – Minek félnék! Csapok egyet a farkammal, és elrepülnek. – Talán még a bögölyök sem tudnak elbánni veled! – A bögölyökkel már több bajom van: igen erőszakosak. A szúnyog ekkor kidüllesztette a mellét, szétvetette a lábát, és rákezdte a kérkedést: – Ugyan, komám, mit tudnak a bögölyök! Úgy látszik, te még nem ismered a mi szúnyognemzetségünket! Ha nagy is vagy, meg erős is, mi, szúnyogok egy szempillantás alatt elbánunk veled! A ló rásandított a szúnyogra, csapott egyet a farkával, aztán így szólt: – Ne kérkedj, te szúnyog! Nem tudtok ti engem legyőzni, ha még olyan sokan támadtok is rám! – Legyőzünk! – erősködött a szúnyog. – Nem győztök le – mondja a ló. Sokáig vitatkoztak. A ló végül azt mondta: – Vitával semmire se megyünk. Mérjük össze az erőnket. Gyűjtsd össze a seregedet. – Jól van, mérkőzzünk meg – állt rá a szúnyog, felszállt a magasba, és riadót fújt a szúnyogoknak. Rajzottak a szúnyogok mindenfelől; a nyíresből, a fenyvesből, a rétekről és mocsarakból, a tavakról és ingoványokból. Elsötétítették az eget a legelő felett. – Mind egy szálig itt vagytok? – kérdezte a ló. – Mind egy szálig – felelte az izgága szúnyog. – No, akkor ne vesztegessük az időt! Add ki a vezényszót! – mondta a ló. A kötekedő szúnyog széttárta a szárnyát, és akkorát zümmentett, amekkora csak kifért kis szúnyogtorkán. – Hé, derék vitézek! Rajta, az ellenségre! – A szúnyogok nagy döngéssel-zöngéssel ellepték a lovat, és belemélyesztették hegyes kis szívókájukat. A ló levetette magát a földre, és hemperegni kezdett a fűben. Addig hempergett ide-oda, míg az egész szúnyoghadsereget agyon nem nyomta. Egyetlenegy szúnyog maradt csak életben. Ez nagy üggyel-bajjal kisimítgatta gyűrött szárnyát, aztán elrepült a kötekedő szúnyoghoz, és jelentette: – Így meg így volt… Az ellenséget leterítettük. Ha maradt volna négy katonánk, aki lefogja a ló négy lábát, örökre végeztem volna vele. Lenyúztam volna a bőrét. – Derék dolog, vitéz dolog! – dicsérte meg a szúnyogkatonát a kötekedő szúnyog, azzal repült az erdőbe, és eldicsekedett minden bogárnak: ilyenek vagyunk mi, szúnyogok, még a lovat is ledöntöttük a lábáról! Nincs a világon erősebb teremtmény a szúnyognál!
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
