„A szülői védőszárnyak alatt nem lehet felnőtté nőni” – Pécsi Rita a kamaszkor legfontosabb kérdéseiről beszélt Kürthy Judit2026. 09. 22., k – 10:43 Nagymegyer |
A serdülőkor nem egyszerűen a szabályok elutasításáról és a szülőktől való távolodásról szól, hanem az önismeret, az identitás, az értékek és a saját életút felfedezésének időszaka, összegezte Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató a nagymegyeri református templomban tartott ingyenes előadásában.
Az előadó már másodjára járt ugyanitt, tavaly is a helyi református közösség, Szuhay György lelkész meghívására érkezett, amikor a kisgyermekkort tematizálta. Erre építette hétvégi előadását, melyben a kamaszkor kihívásairól beszélt.
Elkezd rálátni magára
Szókratészt idézetével indította előadását, aki szerint az akkori fiatalok is épp olyan zabolátlanok voltak, mint a mai kamaszok. A neveléskutató úgy fogalmazott, a serdülőkör egyik legfontosabb feladata az identitás keresése. A korábbi, sokszor zavarodottsággal és bizonytalansággal teli időszak után a fiatal fokozatosan kezdi felfedezni saját személyiségét, képességeit, lehetőségeit és kapcsolatait. Ez egyben az „önismereti zárlat” oldódásának időszaka is: a serdülő egyre inkább képes arra, hogy ne csupán azt lássa magáról, amit a környezete tükröz vissza neki.
„Ki vagyok én, és ki lehetnék?”
A szülőknek ebben különösen nagy szerepük van. A gyermek ugyanis sokáig elsősorban a környezetén keresztül látja saját magát, ezért nem mindegy, milyen visszajelzéseket kap. Nem elegendő kizárólag az iskolai teljesítményt, a jegyeket vagy az eredményeket értékelni, hanem észre kell venni az erőfeszítést, a humorát, kedvességét, kitartását vagy bármely más emberi tulajdonságát is, amit szerinte kifejezetten vadászni kell.
„Nagyon fontos, hogy ne csak a teljesítményeit jelezzük vissza, mert az egy nagyon egyoldalú tükör”
– jegyezte meg. Az őszinte, konkrét visszajelzés abban segíti a fiatalt, hogy lassan kialakítsa saját képét önmagáról, és ne kizárólag külső mintákból próbálja megérteni, ki is ő.
Időt kell hagyni az érzéseknek
Az előadás egyik hangsúlyos témája a közösségi média hatása volt. Pécsi Rita úgy véli, a mai fiatalok számára sokkal nehezebb valóban „magukban tartani” egy-egy erős érzelmi élményt, mivel szinte azonnal megoszthatják azt másokkal. Egy szakítás, kudarc, konfliktus vagy rossz jegy után néhány másodperc alatt több száz ember véleményét kérhetik és kérik is ki.
A problémát pontosan az jelenti, hogy így elmarad az a belső munka, melynek során a fiatal maga próbálja megérteni, mi is történt vele, mit érzett, és hogyan tud megbirkózni a helyzettel. Így azt sem tapasztalhatja meg, hogy milyen, amikor sikerül.
„A konstruktív megoldások megjelenéséhez szükség van arra, hogy átgondoljuk a történteket, és tisztában legyünk az érzelmeinkkel, saját személyiségünk képességeivel. A valódi megértés időigényes, lélektani munka”
– hangsúlyozta.
Inkontinencia, csak épp érzelmekkel
A neveléskutató ezt az azonnali érzelmi kiáramlást az úgynevezett „érzelmi inkontinencia” fogalmával summázta. A fiatalnak meg kell tanulnia elviselni és feldolgozni a saját érzéseit, mielőtt mások értékelésére támaszkodna. A megosztás természetesen fontos lehet, de nem mindegy, hogy egyetlen bizalmas emberhez fordul, vagy azonnal egy teljes online közösség előtt tárja fel a történteket.
Nem minden közösség egyforma
A kortársak szerepéről szólva az előadó kiemelte a közösségek jelentőségét. A serdülő egyszerre szeretne tartozni valahová, de ezzel egyidőben különlegesnek és önállónak is akarja érezni magát. Elmondta, hogy a kortárscsoport véleménye ebben az életkorban rendkívül erős.
„Épp ezért különösen fontosak a személyes közösségek, ahol mindenkit ismernek, és ahol az egyénnek feladata, felelőssége és helye van, ahol számítanak rá”
– mutatott rá. A nagy, személytelen tömeg ezzel szemben könnyebben hozhat létre olyan helyzeteket, amelyekben az egyén elveszíti saját felelősségérzetét.
Kapcsolódó cikkünk
A Hlas törvényjavaslata alapján 16 éves kor alatt teljesen betiltanák a közösségi média használatát, míg a 16 és 18 év közötti fiatalok csak úgynevezett védett üzemmódban férhetnének hozzá ezekhez a platformokhoz. De valóban megoldást jelenthet egy ilyen szabályozás? Többek között erről beszélgettünk Sikula Gáborral, a TANDEM nonprofit szervezet igazgatójával, pszichológussal és trénerrel.
Milyen szerepet tölt be ma a közösségi média a 12–18 éves fiatalok életében?
A közösségi média mára az egyik legfontosabb kapcsolódási ponttá vált a fiatalok számára. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az iskola vége nem jelenti a közösségi élet végét: a diákok hazamennek, majd online folytatják az együttlétet. Nem feltétlenül azért, mert valami fontos dolguk van, egyszerűen csak kapcsolatban maradnak egymással. Discordon, videóhívásokban vagy más platformokon gyakorlatilag folyamatosan jelen vannak egymás életében.
Ez az online kapcsolódási kultúra sok szempontból eltér attól, ahogyan személyesen működnek. Van, aki az interneten sokkal felszabadultabb, könnyebben megmutatja önmagát, ami pozitívum lehet. Ugyanakkor az online tér negatív oldalát sem lehet figyelmen kívül hagyni: aki például zaklatás áldozata, azt a bántalmazás az iskola után sem hagyja békén.
A közösségi média a fiatalok világképét is jelentősen alakítja. A pályaorientációs foglalkozásainkon is látjuk, hogy sokuk elképzeléseit erősen befolyásolják az ott látott tartalmak. Gyakran azt az üzenetet közvetítik számukra, hogy a siker könnyen elérhető, a gazdagság és a gondtalan élet természetes állapot. Ez könnyen irreális elvárásokat alakít ki a saját jövőjükkel kapcsolatban.
Ugyanez igaz az önképre is. A közösségi médiában többnyire mindenki a legjobb pillanatait mutatja meg, ezért a fiatalok hajlamosak azt hinni, hogy mások mindig boldogabbak, sikeresebbek vagy szebbek náluk. Ez hosszú távon negatívan hat a lelki egészségükre. A kutatások is azt mutatják, hogy minél intenzívebb egy fiatal közösségimédia-használata, annál nagyobb a depresszió, az étkezési zavarok és más mentális problémák kockázata.
Az elmúlt öt-tíz évben változott a fiatalok közösségimédia-használata?
A legnagyobb fordulópontot egyértelműen a koronavírus-járvány jelentette. Azok a fiatalok, akiknek a legfontosabb közösségépítő évei estek egybe a lezárásokkal, sok olyan személyes élménytől estek el, amelyek korábban természetes részét képezték a gyerekkornak és a kamaszkornak.
A járvány után sokkal természetesebbé vált az állandó online jelenlét. Ma már gyakran hallom, hogy az osztálytársak iskola után automatikusan videóhívásba kapcsolódnak, vagy hogy párkapcsolatban élő fiatalok még alvás közben is nyitva hagyják a videóhívást. Korábban ezek egyáltalán nem számítottak megszokottnak.
Ugyanakkor egy pozitív változást is látok. Több mint tíz éve tartunk digitális tudatosságról szóló foglalkozásokat, és azt tapasztalom, hogy a mai fiatalok sokkal inkább tisztában vannak a közösségi média veszélyeivel. Sokan maguk is úgy érzik, túl sok időt töltenek a képernyő előtt, és próbálnak határokat szabni maguknak. Az adatvédelem vagy az álhírek felismerése terén is tudatosabbak, mint korábban.
Persze mindig jelennek meg új kihívások. A mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban például még kevésbé látom ezt a kritikus hozzáállást.
Mit gondol a Hlas törvényjavaslatáról, amely 16 éves korig teljesen betiltaná a közösségi médiát?
Alapvetően jó iránynak tartom. Az már más kérdés, hogy technikailag mennyire lesz kivitelezhető.
Fontos látni, hogy ma is léteznek korhatárok a legtöbb közösségi platformon, csakhogy ezeket gyakorlatilag senki sem ellenőrzi. A mostani javaslat éppen azt célozza, hogy a felhasználók életkorát valóban hitelesen igazolni kelljen.
Természetesen felmerülnek adatvédelmi kérdések is: hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy a személyes adatok biztonságban maradjanak? Ezek jogos aggályok, de hosszú távon úgy gondolom, hogy lesznek megfelelő technikai megoldások.
Én ezt ahhoz hasonlítom, amikor kötelezővé tették a gyermekülést az autókban. Akkor is sokan ellenezték, ma pedig teljesen természetesnek tartjuk. Elképzelhetőnek tartom, hogy néhány év múlva ugyanígy tekintünk majd a közösségi média korlátozására is, és furcsának fog tűnni, hogy korábban a gyerekek gyakorlatilag korlátlanul voltak kitéve az algoritmusoknak.
Fontosnak tartom azt is, hogy ne kizárólag a nagy technológiai cégek üzleti érdekei határozzák meg, milyen digitális környezetben nőnek fel a gyerekek. A társadalomnak is legyen beleszólása abba, milyen szabályok szerint működnek ezek a platformok.
Hogyan fogadnák ezt a fiatalok?
Valószínűleg sokan megpróbálnák kijátszani a rendszert. Ez természetes reakció lenne.
Hosszabb távon azonban szerintem a legfontosabb változás az lenne, hogy átalakulnának a társadalmi normák. Ma egy fiatal akkor is kénytelen jelen lenni a közösségi médiában, ha egyébként nem szeretne, mert különben kimarad az osztály életéből. Ez a FOMO, vagyis a kimaradástól való félelem egyik legerősebb mozgatórugója.
Ha azonban nem lenne természetes, hogy mindenki állandóan jelen van ezeken a platformokon, ez a nyomás is csökkenne.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: a tiltás önmagában nem oldja meg a problémát. Nem fogja megtanítani a fiatalokat arra, hogyan használják tudatosan a digitális eszközöket, hogyan ismerjék fel a veszélyeket vagy hogyan alakítsanak ki egészséges online szokásokat. Ezeket a készségeket továbbra is tanítani kell.
A fiatalok mindig meg fogják találni a módját annak, hogy kapcsolatban maradjanak egymással vagy hozzáférjenek az őket érdeklő tartalmakhoz. A különbség az lehet, hogy kevésbé lesznek kiszolgáltatva azoknak az algoritmusoknak, amelyek kifejezetten arra épülnek, hogy minél tovább ott tartsák őket.
Sokat beszéltünk a veszélyekről. Milyen pozitív hatásai vannak a közösségi médiának?
Természetesen rengeteg pozitívuma is van, különben nem lenne ennyire népszerű.
Mi sem azt szeretnénk elérni a foglalkozásainkon, hogy a fiatalok egyáltalán ne használják az internetet, hanem azt, hogy tudatosabban tegyék ezt. Fontos felismerniük, mi az, ami valóban építi őket, és mi az, ami inkább árt.
A közösségi média lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatban maradjanak távol élő barátokkal, új közösségeket találjanak, érdeklődési körüknek megfelelő emberekkel ismerkedjenek meg vagy új készségeket sajátítsanak el. Gondoljunk csak a nyelvtanulásra vagy az online oktatási tartalmakra – ezek óriási lehetőségeket jelentenek.
A probléma nem maga az internet, hanem az a működésmód, amely a végtelenített, rövid videós hírfolyamokra épül. Az algoritmusok folyamatosan olyan tartalmakat kínálnak, amelyek még tovább ott tartják a felhasználót. Az ember észre sem veszi, hogy eltelt két óra, miközben valójában semmit sem tanult vagy nyert belőle.
Ha valaki viszont tudatos céllal ül le a számítógép elé, tanulni szeretne, vagy számára értékes tartalmakat keres, az egészen másfajta internethasználat. Éppen ezt a különbséget kellene minél több fiatalnak megtanulnia felismerni.
Kapcsolódó cikkünk
A koalíciós Hlas új törvényjavaslata szigorúbb szabályokat vezetne be a fiatalkorúak online védelme érdekében. A tervezet szerint a 16 év alattiak nem használhatnának közösségi oldalakat, míg a 16–18 éves korosztály számára kötelező lenne a védett üzemmód alkalmazása.
A koalíciós Hlas olyan törvényjavaslatot terjeszt elő tárcaközi egyeztetésre, amely jelentősen korlátozná a kiskorúak hozzáférését a közösségi médiához. A tervezet értelmében a 16 év alatti gyermekek nem hozhatnának létre egyéni felhasználói fiókot a nagy közösségi platformokon, míg a 16 és 18 év közötti fiatalok számára automatikusan aktiválni kellene az úgynevezett védett üzemmódot.
A párt vezetése szerint a javaslat célja a gyermekek és serdülők védelme az online térben, különös tekintettel a mentális egészségre, a biztonságra és az internetes visszaélések megelőzésére.
Kivételt képeznének a kommunikációs platformok
Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter tájékoztatása szerint a korlátozás nem vonatkozna az alapvető kommunikációs szolgáltatásokra, például az e-mailre vagy az egyszerű üzenetküldő alkalmazásokra.
A javaslat elsősorban azokra a nagy online platformokra irányul, amelyek algoritmusok segítségével tartalmakat ajánlanak, illetve jelentős hatást gyakorolnak a felhasználók online viselkedésére.
„Ha e-mailt küldenek egymásnak, vagy egy egyszerű csevegőcsoportot használnak két személy között, arra ez nem vonatkozik” – hangsúlyozta a tárcavezető.
Automatikus védelem a 16–18 éveseknek
A tervezet szerint a 16 és 18 év közötti felhasználók profiljai automatikusan fokozott biztonsági beállításokkal működnének. Ezek közé tartozna a privát profil alapértelmezett használata, a helymeghatározás kikapcsolása, az automatikus csoporthozzáadások tiltása, valamint az idegen felhasználókkal szembeni megerősített védelem.
„Automatikusan védett módot kapnának: privát profilt, kikapcsolt helymeghatározást, nem lehetne őket automatikusan csoportokhoz adni, és különleges védelmet élveznének az idegenekkel szembeni visszaélésekkel szemben. Ezt a nagy online platformoknak kellene biztosítaniuk” – mondta Drucker.
A javaslat értelmében a szabályok betartásáért a nagy online platformok lennének felelősek.
Digitális személyazonosítással ellenőriznék az életkort
A párt szerint az életkor ellenőrzése olyan technológiai megoldásokkal történne, amelyek nem teszik lehetővé a gyermekek személyes adatainak átadását vagy profilozását. A rendszer az elektronikus okmányokra és az Európai Unió digitális pénztárca rendszerére épülne.
A platformok kizárólag arról kapnának információt, hogy a felhasználó megfelel-e az előírt életkori követelménynek.
Több tárca dolgozott a tervezeten
A jogszabálytervezet kidolgozásában az oktatási, a belügyi, az egészségügyi és a munkaügyi tárca vett részt. A kezdeményezők szerint a javaslat összhangban áll az európai uniós szabályozással, és annak előkészítése során más tagállamok tapasztalatait is figyelembe vették.
Ahogyan arról már beszámoltunk, tavaly decemberben már a beruházási minisztérium is szorgalmazta a közösségimédia-használat szigorítását.
Kapcsolódó cikkünk
A beruházási, regionális fejlesztési és informatizációs minisztérium új, kifejezetten a kiskorúak online védelmére létrehozott osztály felállítását jelentette be, valamint egy törvényjavaslatot is készít, amely 16 éves kor alatt megtiltaná a közösségi média használatát.
A hétfő délelőtti sajtótájékoztatón Samuel Migaľ tárcavezető, Radoslav Štefánek államtitkár, Jozef Mikloško gyermekügyi kormánybiztos, és Pavol Šedo, a Digitális Koalíció műveleti igazgatója az online tér egyre növekvő veszélyeire hívták fel a figyelmet.
Migaľ már a bevezetőben hangsúlyozta: az internet ugyan végtelen lehetőségeket kínál a gyerekeknek, de legalább ennyi kockázatot is hordoz.
„A digitális világ gyermekeink életének természetes részévé vált: tanítja, összeköti őket, ajtókat nyit számukra. Ugyanakkor olyan valóságot is eléjük tár, amelyre még koránt sincsenek felkészülve.”
Riasztó statisztikai adatok
A tárcavezető hangsúlyozta, hogy aggasztóak a Nemzeti Koordinációs Központ kutatási adatai. A statisztikák szerint a gyerekek 11%-a élt már át online zaklatást, az áldozatok 47%-a kap kellemetlen üzeneteket, a 11–17 év közötti gyermekek 63%-a találkozott szexuális tartalommal, a kiskorúak 11%-ának van tapasztalata szextinggel, a lányok 36%-ától kértek már online intim fotót.
Migaľ szerint ezek nem csupán statisztikák, hanem ez a valóság.
Új osztály és támogatási rendszer indul
A minisztérium a helyzet súlyossága miatt egy új, specializált osztály létrehozásáról döntött, amely a gyermekek digitális biztonságával foglalkozik majd, és támogatási rendszert indít a civil szervezetek számára.
„Egy szakértői, koordinációs és módszertani központot hozunk létre az állam, az iskolák, a szülők és az online platformok számára”
– mondta Migaľ.
Új törvényjavaslat a közösségi média korhatárának emeléséről
A tárca egy átfogó törvényjavaslaton is dolgozik, amely célja a kiskorúak védelme a digitális tér veszélyeitől. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy 16 év alatt megtiltanák a közösségi oldalak használatát.
A minisztérium nyilatkozata szerint az új törvény célja, hogy modern, gyakorlati és kiegyensúlyozott keretet teremtsen a gyermekek védelmére a káros tartalmaktól és a digitális platformok etikátlan viselkedésétől. A jogszabály kidolgozásakor figyelembe veszik az európai kontextust, különösen az EU-tagállamok által októberben, Dániában elfogadott közös Jütlandi Nyilatkozatból fakadó kötelezettségeket.
A javaslatot a minisztérium 2026 első negyedévében tervezi benyújtani a tárcaközi egyeztetésre.
Kapcsolódó cikkünk
Az Európai Parlament (EP) döntéshozói szerint az Európai Uniónak sürgős és határozott lépéseket kell tennie a kiskorúak online védelme érdekében. A képviselők egy frissen elfogadott állásfoglalásban a közösségi média és más online platformok használatát 16 éves korhatárhoz kötnék, és tiltás alá helyeznék a legkárosabb, függőséget okozó digitális gyakorlatokat.
Az állásfoglalás a digitális környezet gyors változásaira reagál, ahol a közösségi média algoritmusai, a generatív mesterséges intelligencia eszközei és a játékokba épített szerencsejáték-elemek egyre nehezebben átlátható kockázatot jelentenek a fiatalok számára. Az EP szerint az Európai Uniónak (EU) a jelenleginél jóval aktívabban kell fellépnie annak érdekében, hogy a technológiai fejlődés ne a gyerekek kiszolgáltatottságát, hanem a biztonságát növelje – Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája.
Riasztó egészségügyi kockázatok
Az EP arra figyelmeztet, hogy a gyerekek fizikai és mentális egészségét súlyosan veszélyeztetik az online környezetben jelen lévő ártalmas tartalmak és manipulatív algoritmusok. A kutatások szerint a fiatalok 97%-a napi szinten internetezik, és tízből nyolc tinédzser óránként ellenőrzi a telefonját.
A kiskorúak 25%-ánál már most is „kóros” vagy „diszfunkcionális” okostelefon-használat figyelhető meg.
A friss Eurobarométer-felmérés megerősíti a társadalmi aggodalmakat: az európaiak több mint 90%-a érzi szükségét annak, hogy erőteljesebb lépések történjenek a gyerekek online védelmében.
Korhatár és szigorúbb szabályozás Érdekes
A 483 igen szavazattal elfogadott állásfoglalás értelmében:
16 éves korhatár vonatkozna az EU területén a közösségi média-, videómegosztó- és MI-alapú társalkalmazások használatára.
13 és 16 év között a gyerekek csak szülői hozzájárulással férhetnének hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz.
A képviselők azt javasolják, hogy az Európai Bizottság uniós szintű életkor-ellenőrző alkalmazást és digitális személyiadat-tárcát hozzon létre.
Korlátozás 16 éves korig
A EP hangsúlyozza: az életkor ellenőrzésének pontosnak kell lennie, ugyanakkor nem veszélyeztetheti a kiskorúak magánéletét. A platformok felelőssége továbbra is megkerülhetetlen – nekik kell gondoskodniuk arról, hogy szolgáltatásaik biztonságosak és életkornak megfelelőek legyenek.
A képviselők azt is javasolják, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet megsértése esetén a platformok felső vezetői személyes felelősséggel tartozzanak, különösen, ha a szabálytalanság a kiskorúak védelmét érinti.
Tilalmak és korlátozások
Az Európai Parlament további, jóval szigorúbb intézkedéseket sürget a digitális térben tapasztalható visszásságok visszaszorítása érdekében. A képviselők szerint elsődleges lenne az olyan addiktív platformfunkciók betiltása, mint a végtelen görgetés, az automatikus lejátszás, a frissítésért húzás vagy a különböző jutalmazó mechanizmusok.
Javasolják továbbá, hogy kiskorúak számára tiltsák meg az aktivitásalapú ajánlórendszereket, amelyek jelenleg a felhasználói viselkedésre építve személyre szabják és sokszor felerősítik a tartalomfogyasztást.
Az EP emellett indokoltnak tartja az uniós szabályokat megsértő weboldalak blokkolását, valamint a szerencsejáték jellegű elemekhez kötődő online játékfunkciók tiltását. Külön hangsúlyt kap a kiskorúak kereskedelmi célú kihasználásának visszaszorítása is, beleértve a gyermekek influenszerként – úgynevezett „kidfluenszerként” – való pénzügyi ösztönzésének megtiltását.
Az EP sürgős fellépést kér a mesterséges intelligenciához kapcsolódó veszélyek ellen is, különösen a deepfake-videók terjedése miatt.
„Végre meghúzzuk a határt”
Christel Schaldemose, a jelentés előterjesztője hangsúlyozta: az EP egységes fellépése áttörést jelenthet a gyermekek online biztonsága terén.
„Végre meghúzzuk a határt. Világosan kijelentjük a platformoknak: a szolgáltatásaik nem gyermekeknek valók. És a kísérlet itt ér véget”
– közölte Schaldemose.
Számos EU-tagállam már megkezdte saját korhatárszabályozási és életkor-ellenőrzési intézkedéseinek kidolgozását.
Kapcsolódó cikkünk
A közösségi hálók a fiatalok életének szerves részévé váltak: egy átlagos tinédzser naponta 3–5 órát tölt az alkalmazások böngészésével. A digiQ civil szervezet felmérése a 10–18 éves szlovákiai fiatalok körében vizsgálta, mely platformok a legnépszerűbbek.
A kutatásban 586 fiatal vett részt, 300 lány és 286 fiú, az adatgyűjtés pedig egy online magazinnal együttműködésben zajlott.
Az Instagram és a YouTube – a két favorit
Az Instagram a vizuális tartalmak kedvelőinek platformja, a válaszadók 98,8%-a használja, fiúk és lányok, valamint általános és középiskolások között is hasonló arányban.
„Kiderült, hogy szinte minden fiatal naponta használja az Instagramot, és a legtöbben napi egy–két órát töltenek rajta”
– mondta Andrea Cox, a digiQ igazgatója.
A YouTube is népszerű. A megkérdezettek 96,9%-a aktívan használja platformot, amely főként a középiskolás fiúk körében kiemelkedő.
Cox szerint: „A YouTube-ot a fiatalok másként használják, mint az Instagramot. Míg az Instagramot szinte mindenki naponta megnyitja, a YouTube-ot csak a megkérdezettek kevesebb mint 40%-a használja napi rendszerességgel. Ez tehát nem az a platform, amit automatikusan megnyitnak, amikor kézbe veszik a telefont.”
A Facebook már nem menő
A felmérés szerint a Facebookot a fiatalok ritkán használják: naponta 10%, hetente 21%, havonta 35,5%. A középiskolások (70%) aktívabbak, mint az általános iskolások (54%), és a lányok (73%) többet használják, mint a fiúk (60%).
Cox szerint a fiatalok a Facebookot inkább az idősebb generáció platformjának tartják, a politikai tartalmak és a gyűlölködő kommentek zavarják őket.
A Messenger – a fiatalok „postája”
A Messenger a Meta üzenetküldő alkalmazása, amely eredetileg a Facebook része volt, de 2011-ben önállóvá vált. Jelenleg a fiatalok 83,3%-a használja, és több mint egyharmaduk naponta nyitja meg az alkalmazást.
Bár a Messenger és a Facebook szorosan összefügg, a tinédzserek teljesen másként tekintenek rájuk: a népszerűségi rangsorban a Messenger a harmadik helyen áll, míg a Facebook csupán a hetediket érte el.
Az idősebb generáció számára ismeretlen platformok
A felmérésben a résztvevők további, generációjukra jellemző platformokat is megnevezhettek. A Snapchat a negyedik helyen végzett (77%), az ötödik a TikTok lett (73,4%), míg a Discord a kilencedik (50,2%).
Cox szerint
a felnőtteknek különös figyelmet kell fordítaniuk ezekre az alkalmazásokra, mivel a szülők többnyire nem használják őket, így kevéssé ismerik előnyeiket és veszélyeiket.
Šárka Šuvadová pszichológus hangsúlyozta, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban fontos a nyílt kommunikáció a közösségi médiáról. Azt tanácsolja, hogy a szülők ne titokban ellenőrizzék a gyerekeik telefonját, hanem beszélgessenek velük arról, mit tapasztalnak és mit szeretnek az online térben.
Érdekes
1. Instagram
2. YouTube
3. Messenger
4. Snapchat
5. TikTok
6. WhatsApp
7. Facebook
8. Pinterest
9. Discord
10. MS Teams
11. Roblox
12. X (Twitter)
13. Reddit
14. Twich
15. Telegram
16. BeReal
17. LinkedIn
18. TenTen
19. Signal
20. Hoop
A közösségi hálók népszerűségi listája a fiatalok körében: Kockázatok és lehetőségek
A kutatás eredményei megerősítették, hogy a fiatalok széles körben használják az ismert platformokat, de egyes alkalmazások, például a Telegram (13% használat), kifejezetten veszélyes tartalmakat is hordozhatnak.
A digitális tér valóban rejthet kockázatokat, például toxikus közösségeket, online kihívásokat, függőséget vagy csalásokat. Ugyanakkor, ha a fiatalok és a szülők tudatosan használják a platformokat, a közösségi hálók pozitív hatásokkal is bírhatnak: kreativitás, önkifejezés, mások támogatása, sport- és kognitív képességek fejlesztése, valamint társas kapcsolatok erősítése.
Šuvadová szerint a hangsúly azon van, hogy a közösségi hálókat ne kizárólag veszélyként, hanem fejlődési és tanulási eszközként is kezeljük.
Kapcsolódó cikkünk
A Z generáció tagjai több időt töltenek a közösségi médiában, mint személyes találkozásokkal, emiatt gyakran érzik magukat magányosnak és túlterheltnek – derül ki a Datank ügynökség által, a Mastercard és az UniCredit Bank megbízásából készített friss felmérésből.
Az adatok szerint a fiatalok naponta átlagosan három órát vannak jelen a közösségi platformokon, míg barátaikkal átlagosan csak 2,3 órát töltenek. A különbség hozzájárul az elszigeteltség és az információs túlterheltség érzéséhez. Bár a digitális jelenlét szinte folyamatos, a válaszadók többsége hangsúlyozta: igénylik az autentikus, telefon nélküli találkozásokat, különösen olyan helyeken, ahol zene, barátok és új ismeretségek várják őket.
A kutatás szerint a Z generáció gyakran tapasztal digitális fáradtságot, míg az Y generáció – a millenniálok – tudatosabban és célzottabban kezeli az online tartalmakat. A két korosztály egyetért abban, hogy a valódi élményeket semmi sem helyettesítheti: a megkérdezettek több mint háromnegyede fontosnak tartja, hogy ezek mobiltelefon nélkül történjenek.
A felmérés arra is rámutatott, hogy a közösségi médiában zajló állandó összehasonlítás sokaknál magányhoz, szorongáshoz és elégedetlenséghez vezet. A fiatalok harmada elismerte: gyakran automatikusan nyúl a telefonjához, konkrét indok nélkül.
A felmérést augusztusban végezték, 525, Z és Y generációhoz tartozó fiatal részvételével.
A tervezet várhatóan augusztusban kerülhet a szlovák kormány elé, és elfogadása esetén 2027 januárjában léphetne hatályba.
Az ellenzék saját javaslatára hivatkozik
A kereszténydemokrata KDH ellenzéki párt üdvözölte, hogy a gyermekek online védelme napirendre került, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy korábban már benyújtott egy hasonló tartalmú törvényjavaslatot a parlamentnek – tájékoztatott a TASR.
A KDH szerint a gyermekek védelme nem válhat politikai kommunikációs eszközzé, ezért a kormánypártnak a parlamenti szavazások során is bizonyítania kell elkötelezettségét a kérdés iránt.
A kereszténydemokraták javaslata szintén megtiltaná a 16 év alattiak számára a közösségi média használatát, emellett szabályozná a digitális platformok felelősségét, korlátozná a függőséget erősítő funkciókat, megtiltaná a gyermekekre célzott profilozott reklámokat, valamint erősebb védelmet biztosítana a kiskorúak digitális adatainak.
Kapcsolódó cikkünk
Korlátozni kell a gyerekek hozzáférését a közösségi médiához, és a mesterséges intelligenciával is kezdeni kell valamit – kongatja egyre több ország a harangot. Szlovákia is ezek közé tartozik, mivel több releváns közszereplő és intézmény – minisztériumokat is beleértve – foglalkozik a kérdéskörrel. A szabályozás jogi keretét uniós szinten már sikerült biztosítani.
Tomáš Drucker oktatási miniszter az elmúlt időszakban többször világossá tette, a szociális hálók kiskorúak általi használatának korlátozása mellett van. Nem mondhatjuk, hogy egyedülállónak tekinthető a törekvése, sokkal inkább globális tendenciáról beszélhetünk. Az viszont mindenképpen pozitívumként értelmezhető, hogy
Szlovákia ezúttal nem az utolsók között kullogva száll be ebbe a diskurzusba, hanem a fejlett országokkal egy időben reflektál egy aktuális problémára.
Emmanuel Macron francia elnök június elején jelentette ki, hogy be fogja tiltani a közösségimédia-használatát 15 éves kor alatt Franciaországban, amennyiben a következő hónapokban nem történik előrelépés uniós szinten ez ügyben. Tulajdonképpen ezzel próbálta az Európai Uniót presszionálni, hogy jogszabályban tiltsa be az egyes platformokat gyerekeknek. Hasonlóan lépett fel Hollandia is a korlátozás kérdésében, de Görögország, Dánia és Spanyolország is nyomás alatt tartotta az Európai Bizottságot.
Macron egyébként nem ok nélkül sürgette meg az EU-s szerveket. A bejelentés azután pár nappal jött, hogy egy 14 éves fiú késsel halálosan megsebzett egy oktatási asszisztenst Kelet-Franciaországban. A francia államfő az esetet a közösségi média hatásaival hozta összefüggésbe, és általánosan is meggyőződése, hogy a fiatalok körében elharapódzó erőszak egyik forrása ez.
Drucker reagál
A miniszter pár nappal Macron nyilatkozatát követően egyértelművé tette, hogy Szlovákia is megoldási javaslatokat vár, mi több a kidolgozásukban is szerepet vállal. A Facebookon megosztott bejegyzésében Drucker kijelentette, hogy országunk bekapcsolódott a közösségi hálók korlátozásáról szóló uniós vitába.
„A gyerekek kiberzaklatással szembesülnek, veszélyes kihívásokat utánoznak, korukhoz nem illő nyomás alatt élnek. Ideje egyértelmű szabályokat meghatározni”
– fogalmazott.
A tárcavezető azonban nem képvisel annyira radikális álláspontot az ügyben, mint Párizs. Azzal egyetért, hogy az iskolai erőszak terjedésében súlyos tényező a szociális média, de enyhébb intézkedéseket tart reálisnak.
„A gyerekek máshogy élnek, mint régen. A mozgásuk gyakran arra szűkül, hogy egy képernyőn görgetnek az ujjaikkal”
– nyilatkozta a Plus 7 Dní portálnak Drucker, hozzátéve, hogy többek között ezért is folytatnak vitát európai szinten a szabályozásról. Kifejtette egyúttal, hogy egyelőre nem a betiltáson gondolkodik – mint például Ausztrália –, hanem algoritmusok általi ellenőrzésen. Vagyis azt szeretné elérni, hogy bizonyos korcsoportok számára egyes tartalmak ne legyenek elérhetőek.
„Személyesen tavaly Washingtonban tárgyaltam erről a Meta képviselőivel, a franciaországi tragédia után pedig Macron elnök tanácsadóival beszéltem az Élysée-palotában. Azt javasoljuk, hogy a közvéleményt befolyásoló emberek fizikai identitásának szabályozásával kezdjünk” – mondta.
Ez szavai alapján azt jelentené, hogy
az aktív felhasználók személyét szeretnék pontosan beazonosítani – hiszen rengeteg az olyan, aki másnak vagy fiktív személynek adja ki magát az online térben.
Druckernak azért vannak fenntartásai a franciák vagy a luxemburgiak törekvéseivel szemben, mert szerinte nem sok dolog változik, ha valaki betölti a 16 éves kort például.
Az EU zöld utat ad a közösségimédia-tilalmaknak
Egy hónapnak kellett mindezek után eltelnie, majd az EU végrehajtó szerve július közepén közölte: a tagországok saját, országos tilalmakat vezethetnek be a kiskorúak számára a közösségi médiában, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) keretében kiadott új iránymutatások szerint.
„Az életkor ellenőrzése nem egy olyan dolog, ami jó, ha van – ez abszolút elengedhetetlen” – mondta akkor a politico.eu portálnak Caroline Stage Olsen dán digitális miniszter, aki a Bizottság technológiai vezetőjével, Henna Virkkunennel együtt mutatta be az iránymutatásokat.
Az Európai Bizottság kiskorúak online védelmét célzó útmutatója azt hivatott biztosítani, hogy a platformokra Európa-szerte hasonló szabályok vonatkozzanak. Ezek ugyan csak irányelvek, nem kötelező érvényűek, de mérceként szolgálnak a cégek számára a követelmények értelmezéséhez.
Ami sokkal kézzelfoghatóbb viszont:
egy életkor-ellenőrző alkalmazás tesztelésének kezdetét (Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Dániában) is bejelentették.
A magas kockázatú szolgáltatások, például pornóoldalak és online alkoholboltok esetében szintén javasolják az életkor ellenőrzését.
„Nehéz elképzelni egy világot, ahol egy gyerek bemehet egy üzletbe alkoholt venni, elmehet egy éjszakai klubba, csak úgy, hogy azt mondja, elég idős ehhez – nincsenek biztonsági őrök, nincs személyi-ellenőrzés, csak egy állítás: igen, elmúltam 18” – fogalmazott Stage Olsen, hozzátéve, hogy mindeközben „ez volt a helyzet online évekig”.
A MIRRI konferenciát hív össze
Lényegében a nulladik lépésnek tekinthető, hogy az ügyben szakmai megbeszéléséket kell tartani országon belül is. Ezt pedig meg is tette az informatizációs minisztérium (MIRRI). Az első ilyenre augusztus 14-én került sor, amin az állam, a rendőrség, az oktatásügy és a szakmai intézmények képviselői is részt vettek.
„Kinyitottuk Pandóra szelencéjet. Riasztó a gyerekek szituációja. A legfontosabb a korhatár következetes szabályozása az online térben, konkrétan a közösségi hálókhoz való hozzáférés limitálása és a korlátozás ellenőrzése”
– idézte Jozef Mikloško gyermekjogi biztost a TASR.
Radoslav Štefánek, a MIRRI államtitkára és a kormány mesterséges intelligenciáért felelős biztosa hangsúlyozta, hogy a konferencia megoldási javaslatok megvitatásán túl jelzésértékű is.
„A kisebb országok, mint Szlovákia, rugalmasabban és gyorsabban reagálhatnak az AI gyerekekre jelentett kockázataira. Világos üzenetet akarunk küldeni a világnak, hogy ez számunkra fontos téma, és aktívan foglalkozunk vele” – fogalmazott Štefánek.
Mi a baj a közösségi médiával és a kütyükkel?
Egyre több kutatás – és a tapasztalat is – azt mutatja, hogy a szociális hálók és az okoseszközök használata komoly kockázatokat hordoz: a figyelemzavartól és az alvásproblémáktól kezdve a kiberzaklatáson át egészen a pszichés terhekig.
Pavol Šedo, aki a Digitális Koalíció képviseletében vett részt a fent említett konferencián, arra figyelmeztetett például, hogy a virtuális világban elkövetett támadások gyakran nagyobb kárt okozhatnak, mint a fizikaiak.
„Vannak esetek, amelyek nemcsak szakmai segítség szükségességéhez vezetnek, hanem tragédiával végződnek. A társadalomnak tudnia kell, hogy a következmények valóban súlyosak, és nem szabad félvállról venni”
– hangsúlyozta.
A szakértők egyöntetűen osztják azt a nézetet, hogy a korlátlan használat komoly sérülésekkel járhat – főként gyerekeknél.
„Van, hogy a szülő megnézi a gyereket, ahogy épp fára mászik, és azt mondja, hogy milyen nagy veszélyben van, mert mindjárt leesik és összetöri magát. És aztán ránéz a gyerekére, amikor a kanapén ül és telefonozik. Ekkor azt mondja, hogy na, most biztonságban van. Miközben pont az ellenkezője igaz! Pont akkor van nagy veszélyben” – mondta ezzel kapcsolatban Sikula Gábor pszichológus, a TANDEM vezetője, akivel a gútai Hajómalom Fesztiválon beszélgetett kollégánk, Vataščin Péter.
Hasonló véleményen van az oktatási miniszter is.
„A gyerekek olyan tartalmaknak vannak kitéve, amelyeket a szülők egyszerűen nem tudnak ellenőrizni. Ez a valóság. Egy 15 éves fiú vagy lány szülőként biztosan nincs esélyünk belenézni a csetjeibe, vagy megvizsgálni, mit nézett meg, és így tovább” – fogalmazta meg ő is a probléma egyik aspektusát. Hangsúlyozta: az aktuális cél, hogy az iskolákban megfelelő módon – prevencióval és segítségnyújtással is – kezeljék a helyzetet.
Drucker úgy véli:
„Valójában nem iskolaügyi problémáról van szó, de az oktatási rendszer kénytelen reagálni rá.”
Kapcsolódó cikkünk Gúta |
Az egyre kifinomultabb kütyüknek köszönhetően rohamosan változnak a felhasználói szokások is – amellyel viszont gyakran nehéz mentálisan tartani a tempót. Nemcsak a felhasználóknak, hanem gyakran a segítő szakmáknak is gondot okoz mindez. De milyen hatással van a jelenség a gyereknevelésre?
Lapunk több beszélgetést is szervezett a gútai Hajómalom Fesztiválon – ezek közül az egyik a Kütyük és zaklatás című volt. Sikula Gábor pszichológussal, a TANDEM vezetőjével egy órán keresztül boncolgattunk a tudatos eszközhasználat kérdéseit.
„Nekünk a Tandemmel egy nagyon fontos missziónk, hogy egy olyan generációt neveljünk fel, akik tudatosan, felelősségteljesen használják az internetet, és ott biztonságban vannak“ – fogalmazott a szakember. A 60 perc során nem pusztán az alapfogalmakról, hanem egyebek mellett az online térben zajló zaklatásról (cyberbullying) is beszélgettünk. A teljes felvétel hamarosan elérhető lesz az Új Szó hivatalos felületein.
Problémás eszközhasználat
Mindenekelőtt felmerül a kérdés: hogyan értelmezhető a függőség fogalma a digitális eszköz-, valamint az internethasználat kapcsán?
Az esetek nagy többségében nem olyan szintű függőségről szoktunk beszélni, mint például egy szer- vagy játékfüggőség esetében. A WHO vagy a pszichiátriai diagnózisokban az internet- vagy okostelefon-függőség még nincs definiálva
– fejtette ki Sikula. Hozzátette azonban, hogy az elmúlt időszakban – főleg a koronavírusnak köszönhetően – számos kutatás irányul arra, hogy kiderítse, milyen szerepet is játszik az internet az életünkben.
„Amikor egy-egy képzésen foglalkozásokat tartunk ebben a témában, a felnőttek néha felháborodnak, amikor feltesszük a kérdést, hogy akkor most nézzük meg, kinek mennyi a képernyőideje. Van, akinél ez nagyon sok, de ebbe beleszámít az ügyintézés, vagy az is, ha értelmes dolgokat néz a Youtube-on. Nem is arról van szó, hogy hogyan tudjuk minimalizálni a képernyőidőt, hanem miként tudjuk ezt valahogy tudatosan kézben tartani“ – adta elő a pszichológus.
Nem annyira a függőség a jó terminus a jelenség értelmezésére, mint inkább a „problémás telefon-, vagy eszközhasználat“.
Sikula szerint ez nagyon sokakat érint: „Nem mi használjuk az eszközt, hanem valamiképpen az eszköz használ bennünket.“
Kapitalista vonás
„Ténylegesen GDP-t termel az, ha pörgetjük a közösségi médiát, reklámokat nézünk, kattintunk, lájkolunk. Ez mind-mind GDP-ben mérhető dolog, és ilyen szempontból szüksége van a közösségi médiának arra, hogy mi ezt használjuk, s ellássuk a funkciónkat“ – tért rá Sikula Gábor arra, hogy milyen piaci érdekek húzódnak meg a közösségi oldalak mögött.
Hogy ezt a típusú nyerészkedést kikerüljük, arra a tudatos eszközhasználat jelenthet megoldást: csak akkor éljünk vele, ha annak van egyéni haszna, illetve fontos úgy beállítani a telefonunk funkcióit, hogy ne „figyelmeztessen” állandóan, hogy „valamit” meg kell néznünk rajta.
Még egyszer a függőségről – és a dopaminról
A mindennapi életünk működéséhez szükségünk van a telefonunkra. Ez egy normális dolog manapság. És ilyen szempontból is van egy függőség, ami nem a tudatosságról szól, hanem hogy egyszerűen nem tudunk létezni az internet nélkül. Ha most kikapcsolnánk az internetet, s leállna az összes digitális eszköz, akkor nem tudna úgy tovább zajlani az élet, ahogy azt megszoktuk
– mutatott rá a pszichológus.
Úgy látja egyébként, hogy nem is annyira a kütyüktől, mint inkább a dopaminttól függünk. Másként fogalmazva azokhoz az érzelmekhez és hatásokhoz kapcsolódunk, amelyeket kiváltanak bennünk az okostelefonok.
„Az agyunk dopaminnal jutalmaz bennünket, ha valamilyen sikert érünk el. A dopamin nem egy rossz dolog, nagyon fontos a tanuláshoz, és fontos szerepet játszik a motiváció kialakulásában. Ha egy ősember sikeresen levadászta a mamutot, és elfogyasztotta vacsorára, a következő nap is motivált volt, hogy élelmet szerezzen magának“ – érzékeltette Sikula a mechanizmus őskori előzményeit.
Ha viszont valamit már nagyon sokszor, rendszeresen, egyformán, ismétlődően megcsinálunk, akkor az egyre kisebb dopaminlöketet vált ki belőlünk. Épp ezért a dopamin termelődésénél fontos, hogy az ne legyen kiszámítható. Ezt tudják azok is, akik az okostelefonokat és a közösségi médiafelületeket programozzák.
Vannak ezek a kis színes bogyós játékok, amiket húzogatunk jobbra és balra, és ezek miatt kapunk pontokat, jutalmakat. A 73000. szinten vagyunk, és még mindig húzogatjuk a színes bogyókat, merthogy ezek úgy vannak programozva, hogy az agyunkban pörgessék a dopamint. Nagyon jó szakemberek programozzák ezeket a játékokat arra, hogy függjünk tőlük. Úgy működnek akár a kaszinókban a szerencsejátékgépek
– fejtegette Sikula.
Ez a kütyük célja
Noha mindez Sikula Gábor szerint konspiratívnak hangozhat, de a játékokat előállító cégeknek ténylegesen üzleti érdekük fűződik mindehhez. Ide kapcsolódik az is, hogy az Instagram vagy a Facebook „pörgetése” során milyen gyakran jelennek új tartalmak, vagy jönnek értesítések, ha letesszük a telefont. Ezek célja, hogy folyamatosan legyen valami kis inger.
Sokszor kritizáljuk a fiatalokat, hogy nagyon sokat nyomkodják a telefont, de közben tudnunk kell azt, hogy ezt nem véletlenül teszik. Ha mi tabletet, telefont adunk a gyerekek kezébe, akkor ez olyan gépeket jelent, amik arra vannak programozva, hogy bennük ezt a függőséget fenntartsák
– emelte ki.
Ha az agyunk ahhoz szokott hozzá, hogy folyamatosan új ingereket és ezzel együtt dopamint kapjon, s ez már a gyermekkorban hozzáláncol minket „a zsebünkben lapuló a kis dopamingéphez”, akkor nehéz lesz kitartó figyelmet igénylő tevékenységet végeznünk.
Nevelő, jutalmazó eszköz?
A téma kapcsán szó esett arról is, hogy a szülők gyakran motiváló, jutalmazó – vagy épp büntető – eszközként élnek a kütyükkel a gyereknevelés során. Vagyis ha le kell nyugtatni a gyereket, egy okostelefon vagy tablet azonnal lenyugtatja. Vagy nem?
Azt látjuk, hogy a gyerek kívülről nézve nyugodtan ül és a telefont pörgeti. Egy helyben ül és figyel. Viszont ha azt néznénk meg, hogy benne ekkor milyen belső folyamatok zajlanak le, akkor pont nem az történik, hogy neki most van egy nyugodt órája. Az agya valójában a dopaminon pörög.
Miközben arra lenne szüksége, hogy kipihenje magat, s az idegrendszerre lenyugodjon, amihez mondjuk mozgás és friss levegő kellene… Futkosni, szabadon, kreatívan játszani. Van, hogy a szülő megnézi a gyereket, ahogy épp fára mászik, és azt mondja, hogy milyen nagy veszélyben van, mert mindjárt leesik és összetöri magát. És aztán ránéz a gyerekére, amikor a kanapén ül és telefonozik. Ekkor azt mondja, hogy na, most biztonságban van. Miközben pont az ellenkezője igaz! Pont akkor van nagy veszélyben“
– fejtette ki bővebben a problémát a szakember.
A szülő már nem dönthet mindenről
A serdülés egyik legnehezebb része a szülők számára, hogy fokozatosan háttérbe kell lépniük. Az előadó szerint ez különösen az édesanyáknak nehéz, hiszen a gondoskodás és a védelem hosszú időn át a szülői szerep természetes része. A kamaszkor végéhez közeledve azonban már nem az a feladat, hogy a szülő mindent megoldjon a gyermek helyett. Sokkal inkább azt kell megtanulnia, hogyan adjon teret az önálló döntéseknek.
„A szülői védőszárnyak alatt nem lehet felnőtté nőni. Itt már fontos a megerősített önállóság, az önbizalom és az úgynevezett életbátorság”
– foglalta össze. Ennek része, hogy a fiatal saját feladatokat kapjon, hibázhasson, és megtapasztalja tettei következményeit is.
„Nyitott tenyérrel” szeretni
A szülői szerep változása egy másfajta szeretetet is kíván. A cél nem a gyermek elutasítása vagy magára hagyása, hanem annak elfogadása, hogy már saját útját kell járnia.
„Nem azt mondjuk, hogy kilökjük mindenáron, hanem feltétlen szeretettel, nyitott tenyérrel szeretjük”
– magyarázta. Pécsi Rita szerint a szülőnek ilyenkor egyre inkább egy biztos háttérré kell válnia, amelyhez vissza lehet térni, de amely nem irányítja minden lépését.
A serdülőkorban nemcsak az identitás, hanem az értékrend is átalakul. A fiatal elkezdi kiválogatni, melyek azok az értékek, amelyek számára valóban fontosak, illetve azok a személyek, a szülők, tanárok, edzők, lelkészek vagy más olyan felnőttek, akikre a gyermek fel tud nézni.
A saját út megtalálása
Az előadás végső kérdése már nem pusztán az volt, hogyan viselkedik egy kamasz, hanem az, hogy milyen felnőtté válik. A neveléskutató szerint a folyamat során kialakul egy saját stílus, egy személyes értékrend és később egyfajta küldetéstudat is.
Előadása során kifejtette, hogy a felnőtté válás tulajdonképpen saját felelősségnek az átvételével teljesedik ki: amikor a fiatal már nem mások döntéseire hivatkozik, hanem képes saját választásaiért felelősséget vállalni. A szülő feladata pedig nem az, hogy helyette döntsön, hanem hogy kísérje, tükröt tartson, teret adjon, majd idővel el tudja engedni.
Szuhay György lelkész végül virággal köszönte meg Pécsi Ritának részletgazdag előadását.
Kapcsolódó cikkünk Ekecs |
Több mint 150 fő előtt tartott előadást Novák Ferenc tanár, pedagógiai viselkedéskutató az ekecsi kultúrházban. A rendezvényre több közeli és távolabbi településről is ellátogattak, Gellétől egészen Gútáig.
Az előadót először Puzsér Degner Éva, a főszervező, a Mozdulj Ekecs Polgári Társulás elnöke, majd a település képviseletében Algeyer Rozália köszöntötte.
Még a szülés előtt
Novák Ferenc előadása kezdetén a közönség összetételéről érdeklődött, így gyorsan kiderült, hogy a jelenlévők legalább háromnegyedének 3 évesnél kisebb gyermeke van. A megjelentek között voltak várandós hölgyek és pedagógusok, akik életét választott hivatásuknak köszönhetően is bearanyozzák a gyerekek.
Szülés előtt a hölgyek azt kívánják, hogy csak egészséges legyen a gyerek, akkor még nem foglalkoznak a neveléssel kapcsolatos kérdésekkel. Egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy annak a másik kis embernek is van akarata. Sajnálom ezt, mert a gyermeknevelésről jó lenne már a szülés előtt olvasni, ugyanis utána egy jó darabig nem lesz sok idő erre. De az vigaszt nyújt, ha valamit el is rontunk, akkor 2-3 hónap alatt javíthatunk rajta”
– kezdte előadását a szakember.
Az önállósodási korszakok
Novák Ferenc arra is rámutatott, hogy miután egy kisgyermek lábra áll, attól a ponttól kezdve viszonylag hamar eljön az az időszak, amikor azok a dolgok, amiket szeretett, kötelezővé válnak. Ez pedig nagy kihívás számára. Másfél éves kor körül ugyanis kezdetét veszi az úgynevezett dackorszak, Novák azonban tudatosan kerüli ezen kifejezés használatát.
A dac szó makacs ellenszegülést jelent, ezért ha ezt használjuk, akaratlanul is szembe állítjuk a gyermeket a környezetével. Novák inkább az első önállósodási korszak kifejezéssel él, szerinte ugyanis egy üdvözlendő mérföldkőről van szó, mivel a gyerekek ekkor kezdik felfedezni maguknak a világot.
A gyereknevelés optimális célja egy olyan későbbi felnőtt, aki jól érzi magát a bőrében, ahogy azok is, akik körülötte vannak. Nem önzően és nem különállóan, hanem egy jól működő közösségben funkcionál
– magyarázta Novák Ferenc. A második önállósodási időszak a kiskamaszkor, ami manapság már 8-9 éves kor körül jelentkezik. A harmadik fázis pedig maga a tinédzserkor.
Félelem a veszteségtől
Egy szülő legnagyobb félelme, hogy vesztes érzelmi reakciót szenved el, ha nem tudja képviselni a szeretetét gyermeke felé és méltatlannak bizonyul mindkettőjük számára az a reakció, amit egy adott helyzetben a gyermek produkál. Ez kiabálásban nyilvánul meg, vagy épp a szülő kétségbeesésében, összeroppanásában a kudarcélmény elszenvedése miatt. A gyerekek pontosan ismerik a szülők gyengéit, amit ha megnyomnak, érkezik is a vesztes szülői helyzet reakciója. Ezt Novák Ferenc gomboknak nevezi, amivel, mint a liftet, lehívhatja a szülőből reakciót.
Sokan kiabálnak ilyenkor, vagy éppen kétségbe esnek. Nem csoda. Nincs benne a pedagógiai tankönyvekben, nincsen eszközünk arra, hogy ezeket a konkrét eseteket, akár egy osztályteremben, vagy otthon szülőként hogyan kezeljünk
– hangsúlyozta Novák Ferenc.
Használd az érzelmeket!
Kiemelte, hogy az alábbi három érzelem tudatos használatával segíthetünk a kényes szituációkban, akár a hiszti kezelésénél is. Novák ezt nevezi tudatos érzelemhasználatnak, ami megkönnyíti a kommunikációt. Az első az enyhe unalom, amivel biztosan nem adunk a düh és agresszió folytatáshoz további energiát; a második a csodálkozás, a látványos és hangzatos felkiáltás, amivel elterelhetjük a figyelmét; a harmadik pedig a lelkesedés, mivel a kommunikáció mellett szeretnénk őt is bevonni, és érdeklődését a lelkesedés tárgyára koncentrálni.
A hiszti
Több hasznos tanácsot is felsorolt a kiugró érzelemkitörések kezelésére, ám elsődleges célként a gyerekkel való kommunikációt jelölte meg. Ismertette a dühös és az agresszív viselkedés fő mintázatait és kifejtette, hogy egy agresszív gyermeket könnyebb kibillenteni, mint egy dühöset, mégpedig épp azért, mert ő már kommunikációban áll a szülővel, míg egy dühös gyermek még nem figyel. Ilyenkor hasznos, ha 10-15 percenként kérdéseket teszünk fel a gyereknek.
Nem szabad a szülőnek energiával ellátni a hisztis gyereket. Keleten, például Kínában tudták, hogy nem növelem a másik erejét a saját erőmmel, nem állok bele az energiába, hanem elkísérem azt, nem táplálom. Mindeközben elfogadom az érzelmeit
– mondta el a szakember, majd hozzátette, hogy önmagában a szeretet nem elég a gyerekneveléshez, sőt, a szélsőséges nevelés legnagyobb elszenvedője maga a gyerek. A szabadságnak és a hagyományoknak együtt kellene érvényesülnie, mert egy gyermek felé is vannak elvárások, amik fontosak a jellemfejlődése érdekében.
Te hogyan csinálod?
A nevelés legfajsúlyosabb tényezője a hangsúlyozás, ismétlés és a tényszerű bizonyítás, ismertetés mellett a példamutatás. Tehát amennyiben anomáliát vélünk felfedezni gyermekünk viselkedésében, elsőként sajátunkat vizsgáljuk meg.
Novák Ferenc több olyan konkrét példát is felsorolt mellyel a másikhoz agresszíven közeledő gyermeken segíteni lehet, felsorolta a testvérbéke kulcsfontosságú tényezőit és hasznos tanácsokat adott annak eléréséhez.
Az előadás során a jelenlévők kérdezhettek is, a szakember pedig az általa jegyzett, „Örömteli nevelés” című könyvet is dedikálta. Lapunk érdeklődésére Novák Ferenc elárulta, hogy különleges közösség fogadta Ekecsen.
Nagyfokú figyelmet tapasztaltam a közönség részéről, nem vesztettek el a fókuszt, végig koncentráltak arra, amit mondtam. Bízom benne, hogy ezeket a tanácsokat a gyakorlatban is alkalmazni tudják amjd. Hamarosan szeretnék újra visszatérni Felvidékre
– osztotta meg velünk a közkedvelt szakember.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
