Különleges következtetésekre lehet jutni a születési dátumból – röviden ez a kronobiológia. Viszonylag új jelenségről beszélünk, hiszen a tudományág szellemi atyjai (prof. Artur Vlagyimirovics Zsazskov és dr. Tatyjana Szmirnova, akik Magyarországon is tanítottak) 1981-re állították fel azt a tipológiai táblázatot, amelyet a korábbi Szovjetunióban tudatosan használtak a gazdaságfejlesztés, a tudomány és a sport területén is. A módszert a Távol-Keleten is bevetették: Japán a járműiparban arra használta, hogy a 24 órás termelés során biztosítsák az egymás közelében dolgozó emberek magas fokú hatékonyságát.
S hogy a sportban milyen haszna van a magyarul időbiológiaként nevezhető tudománynak? A módszer Somogyi Annamária sportkronobiológus szerint segít a megfelelő játékosok kiválasztásában, megmutatja, ki kivel lehet a leghatékonyabb a pályán – tehát hasznos lehet a játékkapcsolatok vizsgálata terén is.
– Egy csapat igazoláspolitikájánál rámutathat, hogy milyen mentalitású, markerű, tipológiájú emberekkel a legszerencsésebb nekiindulni. Kik azok, akik beleillenek az edzői elképzelés szerinti játékrendszerbe – ecsetelte a szakember. Somogyi kiemelte, az utánpótlásban még nagyobb szerepe van a kronobiológiának. Noha hazánkban a labdarúgás területén még nem történt áttörés, azért a sportág sajátosságait alapul véve elmondható: szinte minden fiú szeret serdülőkorában focizni, ezzel együtt már korán lehet látni egy-egy gyerek alapkarakterét. Ugyanígy viszont az is kiderülhet, nem biztos, hogy ez az a sportág, amelyben a személyiségéből fakadóan a lehető legtöbbet tudja kihozni.
Persze nem lesz mindenkiből élsportoló, de a módszer segítségével a szülők és az edzők képet kaphatnak a gyermekek velük született adottságairól.
A kronobiológia további fontos része az antropometriai mérés. Mi is ez? Például a kézilabdakapusok kiválasztásánál, képzésénél az élsportban napjainkban a szakemberek szerint fontos szempont a 170 cm feletti testmagasság. A 10-11 éves korban elvégzett vizsgálat alkalmával márpedig kimutatható a véglegesen elérhető magasság, ám amennyiben a gyermek nem éri el a megfelelő méretet, a kézilabda többposztos képzése lehetőséget biztosít számára, hogy a pályán más pozícióban képződjön tovább, netán nem az élsport szintjén.
A szakértő elmondta, nehéz elfogadtatni, hogy a kronobiológia segédanyagként szolgálhat az edzők számára egy-egy döntés meghozatalához. – Lehet, hogy én is szkeptikus lennék, ha nem tanultam volna erről annyit – tette hozzá Somogyi, aki nem igazán érti, miért csak a kézilabdautánpótlás-edzők kérték eddig az ő segítségét, ugyanakkor jelezte, konkrét eredmények is rendelkezésére állnak már: a sportág bajnokságaiban sikerrel tesztelték a módszert. Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem jelenlegi rektora, valamint az olimpiai bronz- és ezüstérmes Pádár Ildikó kézilabdázó is konstruktívan állt a kronobiológiához.
– Hogy egy játékos esetében mi miért történik, azt személyiségjegyeiből lehet a legjobban megismerni – mutat rá Somogyi, aki korábban Zsiga Gyula váci csapatánál is segített. – Útmutatót, hasznos segédanyagot adott az edző kezébe. Megkönnyítette a munkát – nyilatkozta lapunknak Zsiga Gyula.
Somogyi érdekességként elmondta még, arra is volt példa, hogy az egyik NB I-es klub végzős utánpótlás-korosztályánál elég különös eredményt mutatott a tipológiai elemzés, hiszen a hat kezdőjátékos mindegyike kolerikus személyiségtípusú ember volt, ilyen játékosokkal azonban a csapat edzője nem tudott hatos falas védekezést játszatni, ugyanis „mindenki kiugrál”. Az első mérkőzésen így a minél kisebb vereség volt a cél, a visszavágóra pedig az eggyel fiatalabb korosztályból kellett olyan tehetséges játékosokat választani, akik tipológiája jól kiegészítette a csapatot, az edző elképzelése így pedig már győzelmet hozott.
A kronobiológia arra is magyarázatot adhat, mitől függ, hogy egy adott játékos az egyik csapatban főszereplő, míg a másikban teljesítménye látványosan visszaesik. Somogyi rámutat, lehet az illető bármilyen tehetséges, ha a személyisége miatt az edző nem tudja beilleszteni a meglévő keretbe. Egy játékos pedig egyben ember is, akit kezelni kell. Talán ezek után nem meglepő, amit Dárdai Pál nyilatkozott Kleinheisler László kapcsán, akinek a Werder Bremennél megesett németországi kalandja nem sikerült eredményesre. – Nehéz betenni egy rendszerbe, ösztönösen játszik, csapong ide-oda. Külön művészet megtalálni a helyét a pályán, azok az idők pedig már elmúltak, hogy valaki szabadon játszik.
A szakember úgy véli, rengeteg jó adottságú, utánpótláskorú sportolónk van, de akadnak, akik nincsenek a helyükön, s ha tovább erőltetik az adott sportágban, amiben annyira nem jó, el is mehet a gyermek kedve a sporttól. A pszichogenetikai típuselemzés segítségével pedig nagy valószínűséggel meg lehetne mondani, ki miben volna a legjobb.
Példa a középpályárólEgy közelmúltbeli konferencián Somogyi Annamáriának, amolyan tesztként bedobtak két születési dátumot, plusz még annyit, hogy férfi labdarúgókról van szó. A sportkronobiológus innentől levezette, hogy két olyan karakterről lehet szó, akik jól együtt tudnak működni, s nem kioltják egymást, hanem ráerősítenek a másik jó tulajdonságaira. Nem tévedett: Hannich Péterről és Póczik Józsefről volt szó, a Rába ETO két középpályásáról, akik egymás mellett futballozva 1982-ben és 1983-ban is bajnoki címet nyertek.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.24.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
