Illés próféta emléknapján, július 20-án Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita diakónussá szentelte Gaál Richárd alszerpapot, érseki titkárt Dunaújvárosban.
Az ünnepen csaknem harminc pap, köztük római katolikus paptestvérek is részt vettek.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita sokszor felhívta már a hívek figyelmét arra, hogy a szentelés napjának kiválasztása soha nem a véletlen műve, hiszen az aznap ünnepelt szent komoly hatással lehet a felszentelt személy életére.
„Richárd testvérünk szolgálatát Illés próféta pártfogásában és az ő élethivatásának jegyében kapja meg. Hosszan sorolhatnánk Illés próféta élettörténetének kiemelkedő pillanatait, de talán legérdemesebb prófétaságára rámutatni és azt kifejezni, hogy ha már így alakult, és Illés próféta lett Richárd testvérünk diakónusi szolgálatának védőszentje, akkor ez a ma kezdődő szolgálat legyen prófétai, hordozza a prófétaság jegyeit.”
Az érsek úgy fogalmazott, a próféta aszkéta ember, aki szőrruhába öltözik, a pusztában él, de az emberek között harsogva hirdeti az Isten üzenetét. Isten üzenetének közvetítése által a próféta célja az emberek megtérése, Istenhez vezetése.
„Ez lesz Richárd testvérünk és minden diakónus fő feladata. A rövidebb vagy hosszabb ideig tartó diakónusi szolgálat prófétai alakká kell hogy formálja az embert, hogy amikor majd papként már megszólal, valóban az Isten szavát tudja közvetíteni. De addig is minden mozdulata, minden cselekedete beszéljen az Istenről, hogy amikor ránéznek, amikor látják a templomban a szentélyből ki-be járva, a szolgálat látványa indítsa meg az emberek szívét, hogy Istenhez közelebb jussanak.”
„Barsi Balázs atya egyszer figyelmeztetett engem – emlékezett vissza Kocsis Fülöp –, hogy a diakónusszentelés még nem szentté avatás, én most mégis szeretném felidézni, hogy Ricsit úgy ismertük meg, mint aki szeret szolgálni. Eddig is sokat szolgálta az embereket nagy elszántsággal: időseket, fiatalokat, nőket, férfiakat egyaránt. Tekinthetjük úgy ezt a mai napot, hogy a diakónussá szenteléssel a Richárd testvérünkben a gyermekkorában kialakult, és az Isten meghívása nyomán szárba szökkent szolgálatkészség megpecsételődik, szentségi rangot kap.”
Az érsek prédikációja végén újra hangsúlyozta: a püspök nem képes egyedül papot szentelni, ahhoz nélkülözhetetlen a közösen megélt Liturgia. „Mindnyájunk imádsága kell hozzá, hogy a Szentlélek leszálljon és jólelkű, törekvő, segítőkész Richárd barátunkat diakónussá szentelje. Nekem püspökként is nagyon sokat számít a hívek imádsága, érzem, hogy általa olyan dolgokat vagyok képes megtenni, amire egyedül, saját erőmből alkalmatlan volnék.”
Szöveg: Hekler Melinda
Fotó: Szabó Sándor
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
