Nevetséges, hogy a Denník N úgy kommentálja a magyar pártok egyesülését, hogy vége a közös szlovák – magyar álomnak, mert a magyarok ezek után a saját útjukon haladnak. Arra a szerző nem gondol, hogy mi nem a szlovák-magyar együttműködésre mondtuk nemet, hanem önálló, egyenrangú partnerként kívánjuk azt megvalósítani a jövőben!
Ha álom volt az eltelt tízegynéhány esztendő, akkor ideje volt, hogy megcsípjenek és felébredjünk, mert kellemetlen álomban volt részünk. Nem véletlen, hogy csak a szlovákok nevezik álomnak azt az időszakot, amikor az egyik, választásra nekünk is felkínált pártban elvegyültek egymással a magyarok és szlovákok.
A lecsót és a vegyespálinkát a szlovákok kedvelik jobban.
Mi pedig a vegyesházasságot se annyira, mert az évek múlásával elillan a szerelmi őrület bukéja, és odavan az egész. Számunkra ez a vegyespárt egy semmitmondó és megtévesztő rémálomnak bizonyult, mivel identitászavaros választókkal terhelte meg a Felvidéket. Úgy osztogatták a felmentést a magyarságukat elhagyni szándékozóknak és a gyerkőcöket nem anyanyelvi iskolába járatóknak, mint a gyerekorvosok a lusta, tornázni nem akaró nebulóknak a testnevelés órák alóli felmentést.
Ideje volt tehát az ébredésnek, ami nem ment egy-két választási kudarc, pofon nélkül!
Persze, kényelmesebb volt a többség számára a közös álmodozás, kevesebb problémával járt, nem volt szükség nemzetrészünk követeléseivel bajlódni. Egy évtizedig szinte semmi gond nem volt velünk, mert kussoltunk! Nem kellett kívülről megregulázni minket követeléseink miatt, mert meghunyászkodva politizálgattunk. A vegyespártban mindent elsimítottak egymás között a magyarok és szlovákok, minden magától megoldódott úgy, hogy már párton belül elfojtották a nemzeti sorskérdések felvállalását.
Álomszerű volt a többség számára az is, hogy az előző szlovák kormánykoalícióban talán a vegyespártnak volt a legrosszabb kapcsolata a magyar összetartozást hirdető Orbán-kormánnyal.
Nem véletlen tehát, hogy a szlovák pártok a vegyespárti ideán felbuzdulva maguk is igyekeztek nyitni a felvidéki magyarok, főleg a szavazataik irányába. A Progresszív Szlovákia magyar tagozata, az OĽaNO és a SaS barátkozási szándéka mögött hasonló „felügyeleti” szándék lapul meg, mint a Most-Hídban volt tetten érhető. Ha igazán komolyan gondolnák a közeledést a jelenleg még kormányzó pártok, és nem csak a szavazatainkra fájna a foguk, akkor számítottak volna velünk bizonyos minisztériumi pozíciókban, illetve a magyarok által lakott térségben a járási hivatalok élén is.
A megalakuló Szövetségünk most ennek a hamis közeledési szándéknak betett rendesen. Nem csoda, hogy siránkozik a többség! Egyrészt amiatt fájhat a fejük, hogy a Szövetség képes lesz visszaszerezni magyar szavazatokat a szlovák pártoktól, de amiatt is, hogy magába szippantotta az eddig vegyességet hirdető Most-Hidat, és valószínűleg a saját, etnikai képére formálja majd.
De miért is maradnának meg szlovákpártot választóknak a felvidéki magyarok, amikor számos kérdésben másodrendű polgárként kezelnek minket, amíg az általunk lakott térségek fejlesztése egyik szlovák pártot sem érdekli igazán?
Történelmi tapasztalat, hogy eddig más nem volt hajlandó képviselni sem a többségben, sem a kisebbségben élő magyarok érdekeit, mindig csak magunkra számíthattunk! Még a szavak és gondolatok szintjén sincsenek igazi pártfogóink. Ugyanúgy szálka Brüsszel szemében Magyarország, mint ahogy az elcsatolt országrészeken élő magyarok a többség szemében.
A hosszú évekig tartó kiskorúsításunk után eljött tehát az ideje egy új korszaknak a Felvidéken. Amikor merhetünk nagyot álmodni! Magyar álmot!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
