Az év belpolitikai botránya pattant ki Ausztriában – olvashatjuk a szalagcímeket az interneten a Strache-ügy kapcsán. Korai lenne még kijelenteni, hogy Közép-Európában nem kerülhet sor még ebben az évben nagy fordultra, az azonban biztos, hogy a rejtett-kamerás felvételek hatása az osztrák közéletre a maga nemében az öszödi beszéddel, a Kuciak-gyilkossággal, vagy a Gorilla-üggyel ér fel.
Ráadásul mindössze egy héttel az uniós parlamenti választások előtt a botrány egy napon belül meg is buktatta a 2017 óta regnáló osztrák kormányt. A német Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung által közölt leleplező cikk négy „vádpontot” fogalmaz meg a volt alkancellár és szabadságpárti pártelnök, Heinz-Christian Strache ellen: a kampányfinanszírozási törvények megkerülését, nagy értékű közbeszerzések manipulálását, orosz kapcsolatot, és „Orbán-féle médiabirodalom” létrehozását.
Ezeken kívül felmerülnek kisebb utalások is Strache szélsőséges, homofób nézetei miatt. Ezeket fogjuk a továbbiakban összefoglalni, hogy mindenki általános képet kaphasson az osztrák belpolitikai válság hátteréről. Néhány dolgot azonban már az elején le kell szögeznünk:
Túlhangsúlyozott orosz szál
Strache szélsőséges és homofób nézeteivel nem érdemes foglalkozni. Ezekről már évek óta hallhattunk, jelentőségüket az EP-választások miatt a baloldali sajtó látványosan felfújja. Hasonló a helyzet az orosz kapcsolattal is.
A Der Spiegel leleplező cikke szerint egy konspirációs lakásban Strache egy olyan hölggyel tárgyal, aki lett állampolgár, de magát egy gazdag orosz oligarcha unokahúgának állítja be, akinek nevében jár el. A cikk ezt a körülményt és az orosz szálat feltűnően túlhangsúlyozza. Egyrészt azért, mert Ausztria és Oroszország kapcsolata legendásan szoros, és már a szocialista kancellárok idején is az volt. A cikk mégis azt a hatás kelti, mintha ez valami rendkívüli dolog lenne.
A beszélgetés leírásában arról is szó esik, hogy Strache felajánlja az autópályák építésének szerződéseit, ha tárgyalópartnerei tudnak hozni egy olyan jelentőségű vállalat, mint a Strabag. Márpedig, épp a Strabag főrészvényesei között van ott Oleg Deripaszka oligarcha, aki szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyinnal. Deripaszka blokkoló kisebbséggel rendelkezik a konszernben, amely Európa egyik legnagyobb építővállalati holdingja. (A holding másik fontos tulajdonosa Hans Peter Haselsteiner és családja, aki liberális politikai pályával is rendelkezik, a Spiegel pedig „filantrópként” említi a cikkben).
Az azonban tény, hogy Strache nyíltan az orosz szankciók eltörlése mellett foglalt állást – míg más politikustársai ezt csak halkan tették meg…
Konspirációs lakás
A történet bizonyos tekintetben a szlovákiai Gorilla-ügyre is hasonlít. Adott egy konspirációs lakás, esetünkben egy nyaraló valahol Ibizán, amelyet csapdaként nem csak bepoloskáztak, de be is kameráztak. A Spiegel is elismeri, hogy nyilvánvalóan tőrbe csalták Strachét.
A nyaralóban 2017. július 24-én (az osztrák parlamenti választások előtt öt hónappal) politikai támogatásokról, sajtóbirodalomról és nem egészen tisztességes pénzügyi segítségnyújtásról tárgyalnak. A találkozót a leírás alapján Johann Gudenus, az Osztrák Szabadságpárt szövetségi tanácsának (mint nálunk az országos tanács) tagja szervezte meg. Tolmács nincs, a beszélgetés kevert angol-német-orosz nyelven zajlik. Strache már az elejétől kezdve gyanakodva tekint a vele szemben ülőkre: megjegyzi kollégájának, Gudenusnak, hogy szerinte ez csapda.
A beszélgetés során ennek ellenére kényes jellegű kijelentések is történnek, bár Strache többször is hangsúlyozza, hogy mindennek legálisan kell történnie – ez persze jelenthette csupán a törvényesség látszatát is.
Az „agent provocateur” egy magát Alyona Makarovának nevező hölgy, aki lett állampolgárságúnak adta ki magát. Azt állította, hogy egy olyan orosz oligarchát képvisel, aki 250 millió eurót fektetne be Ausztriába. A Der Spiegel leírása szerint utalás történt arra is, hogy az orosz nem akarja a bankba tenni a pénzét, mert „nem teljesen legális” forrásból származik.
Orbán-féle médiabirodalom
A Spiegel némileg hatásvadász módon keveri bele Orbánt a történetbe. A történet ezen részében a csoport arról tárgyal, hogy Makarováéknak „csendben be kéne vásárolniuk magukat” Ausztria legnagyobb lapjába, a Kronen Zeitungba. Ez a lap az osztrákok negyedét képes megszólítani.
Strache szerint, ha a Kronenre sikerül kiterjeszteni a befolyásukat, akkor nem 27 százalékot kaphatnak (végül a választásokon 26 százalékot kaptak), hanem akár 34-et is. Strache szerint ismer egy megfelelő embert a Kronen irányváltoztatásának előkészítésére. A Spiegel szerint Heinrich Pecináról van szó, aki az „elmúlt 15 évben megvásárolta az összes magyar médiát Orbánnak”.
Később azt is megjegyezte, hogy olyan sajtóbirodalmat akar, mint ami Magyarországon van. A Spiegel még a cikk megjelenése előtt megkereste Pecinát, és megkérdezte érintettségéről. Ő tagadta, hogy valaha bármi köze is lett volna a Kronen Zeitunghoz.
Kampánypénzek és a szövetségi törvények megkerülése
A tárgyaló felek között szó esett a kampányfinanszírozásról is. Strache elmondása szerint 0,5-2 millió eurós összegekkel támogatnák pártját különböző magánszemélyek. A videó elkészülésekor Strache még csak ígéreteket kapott az említett összegekre, de azt elmondta, hogy erre a célra van egy nonprofit szervezetük, amelynek „semmi köze a párthoz”.
Ausztriában a politikai adományokra vonatkozó törvény szerint ha a támogatás összege meghaladja az 50 ezer eurót, akkor azt jelenteni kell a Számvevőszéknek. A külföldről érkező adományok nem érhetik el a 2641 eurót.
Strache céljai
Strache a beszélgetésen hangsúlyozta, hogy pártja támogatói jórészt idealisták, akik „nem akarják, hogy Ausztria iszlamizálódjon és gyermekeik, unokáik elpusztuljanak”. Arról is beszélt, hogy kifejezetten büszke arra, hogy nem tett semmi illegálisat, és ez számára „szent dolog”. Mint mondta, elutasította a megvesztegetési kísérleteket, mert „nem kell az a szar”, amivel mindez jár. Példaként említett egy szociáldemokrata (SPÖ) és a kereszténydemokrata (ÖVP) politikust, akiket törvénysértést taglaló kompromittáló anyaggal tartottak sakkban. Az is elmondta, hogy ha ezeket az anyagokat egy külföldi ország közzé tenné, a centrista jobb és baloldali pártok nagy bajba kerülnének.
A videóból az is kiderült, hogy az agent provocateurok által tett több javaslatot is kategorikusan elutasított, mert „vannak olyan területeket, amelyeket nem enged privatizálni”. A Spiegel leírása szerint pár pillanattal később mégis engedékenyebben nyilatkozott a lehetőségről, bár ez a nyelvi korlátoknak is betudható lehet.
Azt is kijelentette, hogy egyik fő célja, hogy Haselsteiner, a Strabag elnöke és főrészvényese többé egy szerződést se kapjon. A Spiegel által „filantróp üzletembernek” nevezett Haselsteiner 1,7 millió euróval támogatta a NEOS neoliberális pártot. Starche elmondása szerint, őt kifejezetten dühíti, hogy Haselsteinert a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata politikusokkal együtt csak az állami megrendelések érdeklik.
A Strabag kapcsán Strache a videón leszögezte partnereinek, hogy ha a Strabag helyett tudnak hozni egy hasonló súlyú céget, akkor az összes nagy építőipari beruházás az övék. A baloldali sajtó később ezt a kijelentést törvényszegésként említi meg, pedig a Spiegel is elismeri: mivel az FPÖ nem szerzett meg építőipari szaktárcát az osztrák kormányban, legfeljebb erkölcsi kérdések merülhetnek fel.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
