Ha nem sértené az ügy komolyságát, azt mondhatnánk, hogy kezd abszurd fordulatokat ölteni a Szkripal sztori. Az egykori kettős ügynök és lánya egyre jobban vannak, Julija Szkripalt lassan haza is engedik a kórházból, apja is megszólalt, miközben a brit hatóságok, ahelyett, hogy a nyilvánosság elé tárnák a bizonyítékaikat, egyre több ellentmondásba keverednek. Dübörög az információs háború, folyik a ködösítés, s lassan már csak az biztos, hogy semmi sem biztos. Pedig a brit kormány annak ellenére tette felelőssé a mérgezésért Oroszországot, hogy a vizsgálat befejeződött volna. Az incidens miatt Nagy-Britannia mögött felsorakozott államok pedig több mint 300 orosz diplomatát utasítottak ki, amelyre Moszkva hasonlóképpen válaszolt.
S miközben London ragaszkodik ahhoz, hogy „nagy valószínűséggel” Oroszországot terheli a felelősség a történtekért, a brit külügyminisztérium hivatalos Twitter oldaláról csendben eltűnt az a bejegyzés, amely egyértelműen Moszkvához köti a Novicsok nevű idegmérget. Ezt megelőzően a védelmi minisztérium laboratóriumának vizsgálata azonosította a szert, ám azt is hozzáteszik, arra nincs bizonyíték, hogy honnan került az Salisburybe. Közben a vegyi fegyverek tilalmát ellenőrző nemzetközi szervezet vizsgálatából kizárták Moszkvát, így London még véletlenül sem ad esélyt arra, hogy a közvélemény előtt ismertetett bizonyítékok nélkül megvádolt fél betekintést nyerhessen az ügy kulisszái mögé. Az is feltűnő, hogy az orosz állampolgár Julija Szkripalnak nem biztosítottak konzuli védelmet, apja unokahúgától, Viktorija Szkripaltól pedig mondva csinált okokkal, nem megfelelő anyagi helyzete miatt megtagadták a vízumot. Ezek után aligha meglepő, mind gyakrabban merül fel, hogy egyáltalán nem Moszkva, hanem az Mi-6 állhat a történtek mögött.
Azokra a kérdésekre sincs válasz, hogy az állítólag szinte azonnal ölő Novicsokkkal megmérgezett Szergej és Julija Szkripal állapota hogyan javulhat ilyen rohamosan. Lehet, hogy nem is volt igazi mérgezés? A mérgezés körülményeiről is össze-vissza beszélnek a brit hatóságok. Először egy étteremről volt szó, majd állítólag egy drónról szórták le a mérget, a legutóbbi verzió szerint pedig már a Salisburyban lévő ház bejáratának kilincsére kenték. Arról sem szívesen beszélnek Londonban s a Moszkvával szemben hozott szankciókban elmerült Washingtonban sem, hogy a ’90-es évek közepén az üzbegisztáni Nukuzban amerikai pénzen és felügyelet mellett megsemmisített Novicsokból kerülhetett-e néhány adag a CIA kezébe. Vagy ezt megelőzően a vadkapitalizmus káoszában esetleg alvilági körökhöz. S akkor az olyan magától értetődő felvetésekről még nem is beszéltünk, hogy miért állt volna Moszkva érdekében éppen most, a választások és a foci vb előtt „megbüntetni” a már rég fogatlan oroszlán Szkripalt.
Eközben az ügy abszurd fordulataként a brit és az orosz sajtó Szkripal macskájáról és tengeri malacairól értekezik, az állatvédők pedig a Scotland Yardnak a háziállatok elpusztulásában viselt felelősségét firtatják. A két tengeri malac lényegében éhen halt a lepecsételt házban, a Nash nevű kandúrt zaklatott idegállapotban találták meg, s elaltatták, míg a másik macska elszökött. A nyomozókat hiába figyelmeztették a házban lévő állatokra, a rendőrség majd’ egy hónapig nem törődött velük, majd gyorsan eltüntette, elégette a sokak szerint a vizsgálat szempontjából is „árulkodó” tetemeket. Így aztán, miközben a hidegháborúra emlékeztető stílusban az Oroszország és a Nyugat kapcsolatait végképp megmérgező, két ember életét kockára tévő ügy részleteire még véletlenül sincs válasz, az állatvédők a kandúr és a tengeri malacok sorsa miatt aggódnak, s Nash elpusztítása miatt követelnek vizsgálatot. Ez lenne a nyugati demokrácia?!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
