Hatvan éve adták közre a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozatát a keresztény nevelésről. A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) ebből az alkalomból tartott konferenciát Budapesten november 6-án.
A tanácskozáson jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius; Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a PPKE nagykancellárja; Carles Gil i Saguer SchP piarista generális; valamint Zsódi Viktor SchP, a Piarista Rend Magyar Tartománya tartományfőnöke.
„Ma különféle reform és haladó pedagógiával találkozhatunk, melyek láthatóan nem termik meg a nevelés igazi gyümölcseit. Mint ahogyan azt Szentmártoni Mihály SJ pszichológus megírta a hetvenes években, a nyugati társadalom kétharmada érzelmileg kiegyensúlyozatlan, erkölcsileg kiskorú és vallásilag primitív. A helyzet azóta romlott” – kezdte köszöntőjét Kuminetz Géza, a PPKE rektora.
A pedagógia nagy kérdése, hogy miként tud ennek ellenére normális maradni. Rá kell ébresztenie a diákot arra, hogy munkálkodnia kell önmagán, ehhez pedig mestert kell keresnie. De ki lehet mester? – tette fel a kérdést a rektor. Először is a szülők, akik az érzelmi biztonságot nyújtják neki, a tanítók, akik az ép erkölcsi tudatot alakítják ki az emberben, valamint a lelkipásztorok, akik a vallási tudatot formálják. De kinek a képére és hasonlatosságára nevelünk?
– fogalmazott Kuminetz Géza.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntőjét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
A keresztény nevelés ügyének kutatásokat, kongresszust szentelni mindig aktuális. Most azonban különleges alkalomból jöttünk össze. 60 éve fogadták el a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis kezdetű dokumentumát, amely a keresztény nevelésről szól. Mi történt ez alatt a 60 év alatt?
Ha a statisztikákat vizsgáljuk, terjeszkedés, külső bővülés képe rajzolódik ki. Az illetékes szentszéki dikasztérium közölni szokta a katolikus iskolák számát, hallgatóik létszámát és földrajzi elhelyezkedésüket. Ebből az látszik, hogy a számok növekedtek, a földrajzi elhelyezkedés egyenletesebb lett, mert az Európán kívüli világ súlya megnőtt. Ugyanakkor Európában több helyen megszűntek katolikus iskolák. Közép-Kelet-Európában viszont 1990-től kezdve számos intézményt visszaadtak, sőt olyan katolikus iskolák is keletkeztek, amelyek más intézmények átalakításával vagy teljesen új alapítással jöttek létre.
Mindez arra utal, hogy a szülőkben, a családokban igény van az ilyen iskolákra, gyakran még akkor is, ha maguk a szülők nem katolikusok, vagy nem gyakorolják vallásukat. Ennek az igénynek a hátterében sokszor külső tényezők húzódnak meg. Nyugodt iskolai légkör, magasabb színvonal, esetleg jobb felszereltség. Társadalmilag kétféle katolikus iskola tűnik kelendőnek: az egyik a kiemelkedő színvonalú, úgynevezett elit iskola. Mivel a finanszírozás sok helyen nem teljesen megoldott, ezekben az iskolákban gyakran magas a tandíj. Ilyenkor, még ha a fenntartó tud is néhány ösztöndíjat adni, az iskola mégis úgy jelenik meg a társadalom előtt, mint a gazdagok iskolája. Pedig a tanító rendek többnyire éppen azért alakultak, hogy a szegény gyerekeket iskolázáshoz, megélhetéshez juttassák. És ez a másik iskolatípus, ahol a katolikus iskolák iránt kereslet és bizalom mutatkozik. Ezekben az iskolákban szegény gyerekek is tanulhatnak. Lehet, hogy nem túl elegáns az épület, de a tanárok szívvel-lélekkel dolgoznak. Magam is láttam Brazíliában olyan iskolát, amelyet egy kegyhelyet üzemeltető katolikus egyesület tart fent a szegények számára. Példamutató döntés, ha vannak olyan magánszemélyek, akik nagyvonalúan támogatnak egy ilyen iskolát.
Hazánkban jelenleg az állami iskolákkal egyenlő szintű állami támogatás biztosított az egyházi iskolák számára is. Ez fontos kérdés, jelentős lépés annak megakadályozására, hogy a társadalom kettészakadjon, hogy már kora gyermekkorban eldőljön, kinek milyen életpályára nyílik lehetősége.
De európai püspökként azt is el kell mondanom, hogy mindez főleg a mi földrészünkön csupán a külső kép. Mert a felszín alatt működnie kell a katolikus iskola mélyebb hivatásának.
Mi pedig mindnyájan testvérek vagyunk, és felelősséggel tartozunk egymásért. Ha a világ gazdagabbik részében olykor egy-egy iskola elveszíti katolikus jellegét, annak éppen a világnézeti kiüresedés az oka. Tehát minden külső kihívást szem előtt tartva mégiscsak ennek a legfontosabb célnak a szolgálatában kell fáradoznunk. Ennek az egyre jobb teljesítéséért kérjük Isten áldását egyházi iskoláinkra, minden felelős oktatóra és nevelőre.
*
Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius köszöntőjében kiemelte, a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozatának hatása ma is érzékelhető. Az évforduló előestéjén adta ki XIV. Leó pápa Disegnare nuove mappe di speranza (Rajzoljuk meg a remény új térképeit) kezdetű apostoli levelét. Ebben kiemelte, hogy az
A nuncius rámutatott, a keresztény nevelés nem csak tudományosan igényes, de mélyen krisztusi, és az Egyház tanításában gyökerezik. Az Egyház szerepe ugyanakkor nem korlátozódik a hitbeli nevelésre, emellett széles körű és teljes oktatást is nyújt.
XIV. Leó pápa nemrég a katolikus nevelés társvédőszentjévé nyilvánította Szent John Henry Newmant, aki szerint „a vallási igazság nemcsak része, hanem feltétele is az általános tudásnak”. A pápa azt is kiemeli a dokumentumban, hogy a vágyat és a szívet nem szabad elszakítani a tudástól.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a PPKE nagykancellárja köszöntőjében a Szentírás egy kevéssé ismert történetét idézte fel. Sámson édesanyjával közli egy angyal, hogy fia hatalmas erőt kap Istentől. Mégpedig azért, hogy ennek segítségével megszabadítsa a népét. Az angyal a szabályokat is közli vele, köztük azt, hogy Sámson nem vághatja le a haját. Később az édesanya mindent elmond a férjének és a felnövekedett Sámsonnak is, ám a lényeget kifelejti. Sámson az erejét ostobaságokra fecsérli, soha nem tudja meg, hogy erejével mit kellett volna kezdenie.
– emelte ki a nagykancellár.
A Gravissimum educationis hangsúlyozza, hogy a gyermeknek joga van az igaz és a jó megismerésére, mely a teljes fejlődését szolgálja. XIV. Leó pápa apostoli levelében arra is rámutat, hogy a gyermeknek meg kellene kapnia Ábrahám messzire látó tekintetét. Azért, hogy feltehesse a kérdést: mi a célja az életemnek? A Szentatya dokumentumában a csend fontosságát hangsúlyozza, kiemeli az emberközpontú digitalizációt és a fegyvertelen béke szükségességét. Székely János püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy a katolikus nevelés nem feledkezhet meg a legszegényebbekről, mert nélkülük az oktatás elveszíti a szívét.
Az évfordulóra adta ki a piarista rend és a Szent István Társulat a Szentszéki dokumentumok a keresztény nevelésről és a katolikus iskoláról (1965–2025) című kötetet. Erről beszélgetett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Kakucs Adél Petra OP, a domonkos nővérek általános főnöknője; valamint Zsódi Viktor SchP tartományfőnök. A moderátor Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója volt.
A zsinati dokumentum megjelenésének idején, a hatvanas években nem az evangelizáció volt az egyházi iskola feladata. Manapság viszont ez kerül a középpontba. Képes-e a katolikus iskola megteremteni annak a lehetőségét, hogy a diák találkozhasson Jézus Krisztussal, az ő tanításával? – hangzott az első kérdés.
Erdő Péter bíboros válaszában kiemelte, fontos, hogy egy katolikusnak nevezett iskola mire van felhatalmazva. Belgiumban a legtöbb iskola katolikus ugyan, de ha egy hittanár arról beszél, hogy amit tanít, az igaz, akkor az elbocsájtást kockáztatja. Olaszországban a hittanoktatásnak világnézetileg semlegesnek kell lennie. Nálunk viszont fontos szempont a tanárok katolikus identitása. Amikor az Egyház átvette az iskolákat, a katolikus azonosság mibenlétét is meg kellett tanítani a tanároknak. Kakucs Adél Petra OP azt emelte ki, hogy a
Zsódi Viktor SchP tartományfőnök szerint fontos, hogy intézményi iskolából közösségi iskola váljon.
Az elmúlt hónapokban Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet – és Társadalomtudományi Karának dékánja több fórumon is kiállt a keresztény értékek mellett. Mit vár el a katolikus iskola a világi tanároktól? – kérdezte Rubovszky Rita.
Erdő Péter bíboros Gilbert Keith Chesterton angol írót idézve rámutatott,
Kakucs Adél Petra OP szerint fontos, hogy a tanár jó ember, képzett szakember, emellett hiteles, bátor és alázatos legyen. Zsódi Viktor SchP tartományfőnök elmondta, az iskola bűnbánati napjain a felsőbb évfolyamokból csak kevesen mennek gyónni. Egyik alkalommal a 12-ikes diákok túlnyomó része élt a gyónás szentségével, annak köszönhetően, hogy a biológiatanár elmondta nekik, számára ez miért fontos.
Jelenits István piarista paptanár emlékét felidézve Rubovszky Rita azt kérdezte a beszélgetőtársaktól, hogy milyen emberképet kell megfogalmaznia egy katolikus iskolának. Erdő Péter bíboros arra emlékeztetett, hogy a katolikus eltér a világ által felmutatott emberképtől. Előbbi szerint méltóságunk van, életünknek célja van, örök boldogságra vagyunk meghívva, a világ pedig a minket szerető Isten ajándéka. Egy jó pedagógus ezeket tudja felmutatni. Kakucs Adél Petra OP szerint a tanár elsősorban a személyiségével nevel. Zsódi Viktor SchP kiemelte, a piarista rendben azt próbálják átadni, hogy mindenkinek hivatása van.
Bár sok vád éri ezzel kapcsolatban az Egyházat, az országban számtalan helyen tart fenn olyan iskolát, melyet az inkluzivitás jellemez. Ezzel kapcsolatban Erdő Péter bíboros megjegyezte, a legtöbb iskola átvétel útján került az Egyházhoz, sok esetben ugyanis ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy fennmaradjon. Értelemszerűen azok járnak ezekbe az intézményekbe, akik az adott településen élnek.
A bajóti óvodába leginkább roma gyerekek járnak. Ezt az intézményt az Egyház úgy vette át, hogy az esztergomi iskolához csatolta. Ez elősegíti, hogy a gyerekek utána Esztergomba menjenek tanulni. Kakucs Adél Petra OP rámutatott, az Egyháznak azt kell megtalálnia, hogy miként tud válaszolni a kihívásokra. Zsódi Viktor SchP azt emelte ki, hogy a szegregáció nem oktatáspolitikai, hanem társadalmi kérdés. Minden iskola feladata, hogy keresse, kik azok a szegények, akikhez a meghívása szól.
Mi az, ami a katolikus iskolákat összeköti? – hangzott a következő kérdés. Erdő Péter bíboros szerint a katolikus hit univerzalitása. De a közös hitbeli és módszertani megközelítés mellett a jogi kötelékekről sem feledkezhetünk meg. Kakucs Adél Petra OP úgy látja, kiemelkedő jelentősége van a közösségnek. Zsódi Viktor SchP tartományfőnök szerint életszerűen kell hirdetni az evangéliumot, ez köti össze a múlt és a jelen piarista tanárait.
A konferencia ezt követően előadásokkal és szekcióülésekkel folytatódott.
Az előadásokról külön cikkekben számolunk be.
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
