Szegény hülye Tamás Gáspár Miklós lelkesedik a Sziriza elnevezésű görög radikális baloldali párt győzelméért. TGM nem mai gyerek, de még mindig nem képes felfogni, hogy a „radikális baloldaliság” úgy napjainkban, mint a múltban is, számos esetben a globális pénztőke utolsó védelmi vonalának a szerepét tölti be. (Az előrébb tolt védelmi vonalakon a titkosszolgálatok és erőszakszervezetek mellett ott találjuk a bankrendszert, a médiát, az oktatást, valamint a „jobbközép” és „balközép” politikai pártokat.)
TGM szerint, még ha a Sziriza kormányzása esetleg csalódást is okoz, „nem veheti el többé senki a görög néptől és egész Délkelet-Európától azt az érdemet, hogy itt kezdődött el a fordulat, amelynek révén többé nemcsak a kapitalizmus van a horizonton, hanem immár világtörténelmi ellenfele is”. Mondja ezt annak ellenére, hogy maga is tisztában van azzal, hogy „a Sziriza célkitűzései roppantul szerények, a párt számol az európai erőviszonyokkal, a nemzetközi baloldal gyöngeségével, ellenfelei gátlástalanságával, az ancien régime mindenkori ravaszságával és ügyességével.”
Így igaz: a Sziriza célkitűzései roppantul szerények. Immár szó sincsen arról, hogy a párt kizavarja az országból az IMF és a nemzetközi pénzvilág képviselőit, szó sincsen a kölcsönök visszafizetésének teljes megtagadásáról, szó sincsen az EU-ból történő kilépésről. Sőt, minden jel arra utal, hogy a párt immár az eurozónából sem kíván kilépni, holott korábban éppen ez az ígéret állt programjának a középpontjában.
Árulkodó jel továbbá, hogy sem Brüsszelben, sem Berlinben, sem Londonban, sem Washingtonban nem aggódnak különösebben a görög „radikális baloldal” győzelme miatt. Nem hallható az egyes „szélsőjobboldali” pártok népszerűségének akár néhány százalékpontos emelkedése nyomán felcsattanó ajvékoló kórus sem. A nemzetközi sajtó is viszonylag nyugodt: általános a vélemény, hogy a Sziriza kormányzása során figyelembe veszi majd a „realitásokat”.
Különös az a gyorsaság is, amellyel a Sziriza népszerűségét sikerült a jelenlegi magas szintre feltornázni. A görög sajtó az elmúlt évben meglehetősen kesztyűs kézzel bánt a „radikális baloldaliakkal”, sőt bizonyos értelemben kifejezetten a kezükre játszott, miközben a nemzetközi pénzoligarchia igazi ellenségének, az Arany Hajnalnak rágalmak özönét kell elviselnie. Sőt a hazafias párt több vezetőjét – légből kapott vádak alapján – letartóztatta a magát demokratikusnak nevező hatalom, az Arany Hajnal aktivistái pedig a hatóságok rendszeres zaklatásának vannak kitéve.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
