A szíriai Blogmire nem csak elmondja, mit gondolnak a szíriai keresztények „nyugati megmentőikről”, de közli is az antiochiai, jeruzsálemi és az összes keleti patriarchátusok (görög-ortodox, szíriai orthodox, görög-melkita katolikusok) hivatalos nyilatkozatát is.
Ez nem lesz kellemes olvasmány azoknak, akik folyamatosan „racionális” érveket hangoztatnak a Szíriát katonailag rommá tevő nyugati politika mellett, mint azt például legutóbb három napja hallhattuk az állítólag totális kormányzati elnyomás alatt reszkető közszolgálati Kossuth adó, fél egykor kezdődő „Ütköző” műsorában, az ott törzsvendég transzatlanti Gyarmati (imádom John McCain) István biztonságpolitikai szakértőtől.
Mint ismeretes, Szíriában még a pusztítás után is nagy keresztény közösség él és ott beszélik a világon egyedül az arámi nyelvet.
Totális harmóniában élnek egymással a különféle vallások, így az alaviták, a síita muzulmánok és a keresztények, az őket halomra gyilkoló, ketrecbe záró dzsihadista zsoldosok rémtettei ellenére.
Kezdjük tehát a cikk első bekezdésének idézésével:
„Bámulatos, hogy mennyi nyugati keresztény támogatja azt, ahogyan kormányaik ’lépéseket tegyenek’ a szíriai kormány ellen. Ha egyáltalában tudatában vannak annak, hogy milyen nagy a szíriai keresztény közösség (aminek sokan nincsenek tudatában), valahogyan azt hiszik, hogy Aszad elnök kormánya a legnagyobb fenyegetés e keresztények ellen,
és hogy a nyugati kormányok az éppen aktuális, Szíriát védelmező hősök, bátor állásfoglalásaikkal és precíziós rakétáikkal. Semmi nem lehet távolabb az igazságtól.”
A cikk azzal folytatódik, hogy a nyugati kormányok a színfalak mögött olyan terrorcsoportokat támogatnak, amelyeket őszinte pillanataikban csak mosollyal a szájukon neveznek „mérsékelt lázadóknak”, mert valóban ezek a dzsihadisták fejeket vágnak le, emberek máját eszik meg, valamint úgy hívják őket, hogy Dzsais al-Iszlám és Ahrar al-Sam”.
Őket a nyugati kormányok geopolitikai előnyök elérése érdekében támogatják, miközben alig győznek hízelegni a szaúdi koronahercegnek, a szélsőséges, lefejező iszlamisták legnagyobb exportőrének, aki nemrégiben kereste fel Londont, Washingtont és Párizst.
Csakhogy a szíriai keresztény felekezetek csatolt nyilatkozata nem a damaszkuszi kormányét, hanem az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország tetteit rosszalja, „hogy enyhén fejezzük ki magunkat”.
A cikk felteszi a kérdést,
hogyan van az, hogy a Szíriában az elmúlt hét évben oly iszonyatosan sokat szenvedett keresztény csoportok vezetői – ellentétben a nyugati országokban a foteljeikben ülőkkel szemben – annak a szíriai kormánynak a védelmére kelnek, amely állítólag létüket fenyegeti és azokat ítélik el, akik állítólag megmentőik?
Ezután olvasható a patriarchák 9 pontba foglalt hivatalos állásfoglalása, amelynek bevezetőjében elítélik azt a brutális katonai támadást, amelyet az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság hajtott végre április 14-én hazájuk ellen azzal az ürüggyel, hogy a szíriai kormány vegyi fegyvereket vetett be.
Az első pont leszögezi, hogy a „brutális támadás” egy szuverén ország ellen a nemzet közi jog és az ENSZ alapokmányának egyértelmű megsértése.
A további pontok leszögezik, hogy Szíria a támadó országokat soha nem bántotta; hogy a vegyi támadásra semmilyen bizonyíték nincs; hogy ezen igazságtalan agresszió felbátorítja a terrorista szervezeteket; hogy az a békés politikai megoldás esélyeit elpusztítja és további eszkalációhoz vezet. Miközben felhívják az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy természetes szerepének megfelelően a békére törekedjen, ne pedig háborúk eszkalációját segítse.
Majd felhívják az agresszióban résztvevő országokat, hogy keresztény kötelességüket teljesítve és az evangélium tanításának megfelelően, ítéljék el ezt az agressziót, és hívják fel kormányaikat a nemzetközi béke megvédésére.
A legutolsó pontban pedig tiszteletüket fejezik ki a szíriai hadsereg bátorsága, hősi helytállása és áldozathozatala előtt, amellyel népük biztonságát őrzik.
A patriarchák állásfoglalásukat azzal zárják, hogy imádkoznak a nemzeti megbékélésért és valamennyi szíriai méltóságának megőrzéséért.
Magyar Idők – Lovas István
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
