Június 16-án Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta be a Szent Gellért Római Katolikus Iskola és Óvoda zalaszabari Sík Sándor Tagintézményének tanév végi hálaadó szentmiséjét. A Szűz Mária Neve templomban celebrált Te Deumon a püspök prédikációjában arról beszélt a gyermekeknek, hogy melyek azok a cselekedetek, amelyekről még a nyári szünidő alatt sem szabad megfeledkezni.
Befejeződik a tanév. Hurrá, nem kell tanulni, nem kell iskolába járni! Van azonban, amit a szünetben sem szabad abbahagynunk. Bár a tanulást most egy időre félre lehet tenni, hogy kicsit kipihenjétek magatokat, néhány dologban azonban nem tarthatunk szünetet – kezdte prédikációját a megyéspüspök. –
Nem mehetünk szabadságra azzal a felkiáltással, hogy a tanév végével az imádságnak is vége. Eddig talán a jó jegyekért, a vizsgákért vagy a nehézségek leküzdéséért fohászkodtunk, de a kapcsolatot most sem szakíthatjuk meg. Aki abbahagyja az imát, az olyanná válik, mint a sínen álló villamos, amellyel nem lehet utazni, mert nincs összekapcsolva a felsővezetékkel. Bele lehet ülni, lehet benne csodálni a tájat, de haladni nem képes. A keresztény élet is csak akkor működik, ha összekapcsolódik a „felsővezetékkel”, ezt a kapcsolatot pedig imádságnak hívják. Ne hagyjátok abba az imát a szünidőben sem!
Nem szabad abbahagyni a szeretetet – folytatta a főpásztor. –
Az evangéliumban a szeretet legnehezebb változatáról hallhattunk: az ellenségeink iránti szeretetről. A Jóisten ezt kéri tőlünk, hiszen ő maga is így tett. Jézus imádkozott azokért, akik bántották és megölték őt; szerette az ellenségeit, és megbocsátott nekik. Ne hagyjátok abba a szeretetet, mert enélkül a szünidő sem lehet igazán szép!
Bár sokan panaszkodnak, morognak és elégedetlenkednek, mert semmi sem jó nekik, a lélek természetes állapota mégis az öröm. Miért? Azért, mert Isten szeret bennünket, és mi is képesek vagyunk szeretni: egymást és a Jóistent is. Akinek a szívében ott van a szeretet, és akit viszontszeretnek, annak a szívében ott él az öröm is. Amikor vitatkozunk és panaszkodunk, csupán a lényeget felejtjük el: azt, hogy szeretve vagyunk. Ilyenkor a hiányra fókuszálunk ahelyett, hogy észrevennénk a jót.
Túl sok a veszekedés és a megosztottság a családokban, a kapcsolatokban és a társadalomban egyaránt. Nekünk, keresztényeknek küldetésünk van: békességteremtőnek kell lennünk, nem pedig a széthúzás lelkes gyakorlóinak. Jézus boldognak nevezi azokat, akik ebben a megosztott világban békét teremtenek. Istenben béke van, ő maga a békesség. Minél közelebb vagyunk hozzá az imában és a szeretetben, annál inkább megjelenik a béke a szívünkben. Csak az képes békét teremteni maga körül, akiben legbelül is béke honol; akiből ez hiányzik, az csupán békétlenséget szít.
Körülöttünk rengetegen idegeskednek, türelmetlenkednek és törtetnek. Sokat autózom, és gyakran látom, milyen agresszívek és türelmetlenek a sofőrök: bevágnak, megelőznek, mindenki rohan. Pedig a türelem nem más, mint a másik ember iránti tiszteletünk kifejezése.
Olyan szép, amikor elnézőek és kedvesek vagyunk egymással, tiszteletet tanúsítva a másik iránt. Ráadásul mindez ingyen van, nem kerül semmibe. Nem kell érte sehova sem elutazni, ott van a szívetekben, csupán a felszínre kell hoznotok.
Ugyanilyen a jóság is. A szívetek mélyén ott lakozik a jóság. A Szentírás szerint Isten jó cselekedetekre teremtett bennünket. Azért vagyunk a világon, hogy jót tegyünk, és erre mindannyian képesek vagyunk. Nincs köztünk senki, aki ne tudna jót cselekedni.
Legyetek nagyon jó barátságban a Szentlélekkel! Ő segít abban, hogy a rossz tapasztalatok ellenére is mindig a jót válasszátok. Keressétek a jót a másik emberben, a családtagjaitokban, és mondjátok is ki! Mondjatok köszönetet, mert minden szebbé válik, ha van bátorságotok megnevezni a másokban felismert jót.
Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, gyakorolnunk kell az önmegtagadást is. Ne akarjunk mindig a középpontban lenni, és ne fáradozzunk azon, hogy mindig az történjen, amit mi akarunk. Az önmegtartóztatás segít növekedni a szeretetben, a békességben, az örömben és a türelemben. A nagy egónk folyton törtet, a középpontba vágyik, és ha ez nem sikerül neki, akkor vitatkozik és kiabál. Az önmegtagadás ezzel szemben azt jelenti, hogy megengedem a másiknak, hogy igaza legyen, vagy hogy ő kerüljön a figyelem középpontjába. Ezzel segítjük őt, jót teszünk vele, és kifejezzük a szeretetünket.
Tegyétek széppé ezt a nyarat ezekkel az egyszerű dolgokkal! Gyakoroljátok ezt a családotokban, otthon, a kirándulások vagy a nyaralások alkalmával. Mindezekre szükség van ahhoz, hogy szeptemberben kipihenten és nagy lelkesedéssel térhessetek vissza, amikor újrakezdődik a tanulás, a tanév és az iskola – fogalmazott Varga László megyéspüspök prédikációjában.
A szentmise végén Kelemen István plébános megköszönte a megyéspüspöknek, hogy bemutatta a szentmisét, majd Bosco Szent János gondolataival búcsúzott a diákoktól: „Legyetek vidámak, tegyetek jót, a verebek pedig hadd csiripeljenek!”
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
