Gergely Józsefet július 19-én Csíkszentmártonban szentelte pappá Kovács Gergely érsek. Azon a településen, ahol Gergely József először lépte át a templom küszöbét, és ahol életre szóló küldetése alakult.
A szentév és a templom Mária-szobrának 500 éves jubileuma mellett rendkívüli ünnep ez az alkalom is – mondta Czikó László plébános, azt is hozzátéve, hogy eddigi ismereteik szerint
Csíkszentmárton jeles szülöttje többek között báró Antalffy János, akit 1724-ben neveztek ki Erdély püspökévé. Hisszük, hogy e kivételes esemény hozzájárul e közösség épüléséhez és új papi hivatások kialakulásához – hangsúlyozta a plébános.
Amúgy 17 éves hagyomány az, hogy a papszentelést június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén a gyulafehérvári székesegyházban tartják. Ám a szentévben a kispapok és elöljáróik részt vettek a szeminaristák római jubileumi zarándoklatán, és ezért döntött úgy Kovács Gergely érsek, hogy mind a négy diakónust júliusban saját származási egyházközségében szenteli pappá.
Felemelő ünnep és egyben hálaadás is ez az alkalom nemcsak a szentelendő és szerettei számára, hanem a csíkszentmártoni közösség életében is. Régen és ma is kiváltság, rendkívüli esemény, ha egy családból papi hivatás születik. Ezt még a székely rokolyába szőtt lila csíkkal is jelezték, hiszen a papot közössége szolgálatára szentelik fel, és ez emberi életeket formáló hivatás is – hangsúlyozta köszöntőjében Potyó Judit, Csíkszentmárton polgármestere.
„A Teremtő az első, aki tudatosan igent mondott rád, aki ismert, szeretett és elgondolt téged.
Az, hogy te ma itt állsz, hogy igent mondasz a hívásra, annak a jele, hogy nem a származás, hanem a meghívás tesz értékessé. A szeretet nemcsak a vérből, hanem a Lélekből is fakad. A Lélekből, és ez a Lélek vezeti Jézust, ahogy az evangéliumban hallottuk, amikor visszatér Názáretbe. Oda, ahonnan származik, ahol az emberi gyökerei vannak” – mondta prédikációjában a szentelendőnek Kovács Gergely érsek.
A főpásztor azt is kiemelte, hogy Jézus ismerte küldetését, de volt egy pont, amikor ezt nyilvánosan vállalja. „Ma te is kimondod az igent. Igen, vállalom. Nem a magam nevében, hanem az Atya nevében. Nem a saját igazságomat hirdetem, hanem Isten igazságait, az örömhírt.
A Szentírás arra emlékeztet, hogy minden szolgálatnak van egy alapja, amelyből táplálkozik, és ez a szeretet. Papi életedet és szolgálatodat nem az fogja meghatározni, hogy mennyire jól prédikálsz, milyen fantasztikus hittanórát tartasz, hogy mennyire vagy hatékony a szervezésben, hanem az, hogy szeretsz-e. Őszintén, teljes szívedből. Szereted-e azokat az embereket, akiket rád bízunk, azt is, aki közömbös, azt is, aki nem ért egyet veled, azt is, aki ellenszenves, azt is, aki hálátlan. Mert ha nincs benned szeretet, akkor semmid sincs. A szeretet az alap. És a szeretet nem érzelem kérdése. A szeretet döntés. A szeretet akarat. Akarok szeretni! A szeretet odafordulás. A szeretet hűség. Ahogy Szent Pál apostoltól hallottuk, a szeretet türelmes, jóságos, nem keresi a maga javát, mindent elvisel, mindent remél, mindent eltűr. Milyen mély és szép szavak! Ne maradjanak szavak, váljanak életté!”
Így biztatta a felszentelendőt a főegyházmegye elöljárója azt is megjegyezve, hogy a pap nem a saját gondolatait, saját meggyőződéseit hirdeti, hanem az igét, amit Krisztus bízott rá. A papi szolgálat lényege Isten üzenetének közvetítője lenni, minden torzítás nélkül. És ez kötelesség is. A pap nem lehet a népszerűség rabja, nem az emberek elvárásaihoz szabja az evangéliumot, hanem az evangélium fényében hívja megtérésre őket.
Ismerd fel az ő akaratát, azonosulj vele, mert ha ezt teszed, akkor beteljesedik az az ígéret, amit az Úr Jeremiásnak tett, és neked is: veled vagyok, és megszabadítalak” – mondta a homília üzenetét összegezve az érsek.
A papszentelés keretében a Mindenszentek litániáját a szentelendő arccal a földre borulva imádkozta, ezzel is jelezve, hogy önmagát teljesen átadja Istennek. Ezt követte a szertartás legfontosabb mozzanata, a Szentlélek-hívó felszentelő ima és a püspöki kézfeltétel, amely nem csupán egy gesztus, hanem látható jele annak, hogy Krisztus, a főpap megpecsételi a felszentelt küldetését.
A papi szolgálat liturgikus öltözékének felvétele után az áldozat bemutatására való megbízatás jeleként átadták a kenyeret és bort, majd az érsek és a jelenlévő papok köszöntése jelezte, hogy az újonnan felszenteltet befogadták közösségükbe.
A szentmise bemutatása után a felszentelő érsek átadta az ünnepeltnek pappá szentelése okiratát, gyóntatási engedélyét és első szolgálati helyére való kinevezését.
Ezt követően Gergely József meghatódva köszönte nevelőszüleinek, testvéreinek, rokonainak, barátainak, tanárainak, jótevőinek minden eddigi támogatásukat és az ünnepen jelenlévők újmisés áldásban is részesültek.
Szerző: Csúcs Mária
Forrás: RomKat.ro
Fotó: Csúcs Mária, Csúcs Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
