Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora emlékére Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mutatott be szentmisét a felújított esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. Az április 2-i szertartáson a püspök tizenkét hívőnek: az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet négy papnövendékének, valamint a plébániai hívőközösség nyolc fiatal férfi tagjának mosta meg a lábát.
Martos Levente Balázs homíliájában arról beszélt, hogy az egyházi év egészében, főként a húsvéti szent három napon különös erővel emlékezünk az üdvösség titkára, Isten szeretetének megnyilvánulására, Jézus Krisztus szent jelenlétére a szentségi jelekben, az imádságban és a teremtett világ titokzatos és hatalmas valóságában.
Ez az emlékezés – ahogy fogalmazott – gyakran az első tanítványokhoz vezet vissza bennünket, köztük is Péter apostol alakjához, akit az evangélisták úgy mutatnak be, mint annak a drámának a megszemélyesítőjét és főszereplőjét, amely Jézus és szerettei között zajlott.
Nagycsütörtök estéjén az Egyház az Eucharisztia alapítása mellett a lábmosás gesztusára is emlékezik. Ez a püspök szavai szerint különleges, váratlan és végső szeretetjel, amellyel Jézus még egyszer meg akarta mutatni kitartó szeretetét a tanítványoknak. „Most még nem érted, hogy mit teszek, de később majd megérted” – idézte Jézus szavait, amelyekkel megerősíti saját szándékát, és
Martos Levente Balázs arra a kérdésre irányította a figyelmet, vajon mennyit értünk meg Jézus szeretetéből, mennyit vagyunk képesek befogadni az ő végtelenül szent valóságából, és mennyire halljuk meg azt, amit az ősegyház is ismételt, és amit minden szentmisében kimondunk: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Az emlékezet – hangsúlyozta – Isten akaratából nem pusztán felidézés, hanem mély megértés, amelyben befogadjuk a jelen lévő Feltámadottat. Ugyanakkor ez a megértés cselekedeteket kíván. Szent Pál tanúságtétele az utolsó vacsorára emlékezve egyértelműen az eucharisztikus gesztusra utal, de a lábmosás szertartásával együtt azt is jelzi, hogy a tanítványoknak milyen mélyen kell elfogadniuk egymást:
Az utolsó vacsorán Jézus szándéka és szeretete – fogalmazott a püspök – megingathatatlan, „szinte megdöbbentő, mint egy hegy”, miközben a tanítványokban kétkedés és váltakozó érzelmek vannak jelen. Ebbe a misztériumba hív meg bennünket is, amikor arra kérjük, hogy beléphessünk az ő húsvétjának titkába, és el tudjuk fogadni az ő szeretetét. Az életünk döntésein keresztül is arra hív, hogy egyre mélyebben értsük meg és egyre valóságosabban kapcsolódjunk hozzá.
A homília végén Martos Levente Balázs arra figyelmeztetett:
Abban a végső jelben, amelyet Jézus hagyott ránk a kenyér és a bor színe alatt, és azokban a cselekedetekben, amelyeket a liturgia a mindennapok világából emel be. Ezek által napról napra, évről évre mélyebben érthetjük meg – és fogadhatjuk el – Jézus szeretetét.
A szentmise végén az Oltáriszentséget Martos Levente Balázs püspök a bazilika Jézus Szíve-oltárához, az ideiglenes őrzési helyre vitte, ahol kíséretével együtt csendben imádkozott.
Török Csaba plébános minden díszt eltávolított az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.
Forrás: Zsuffa Tünde/Eszteregom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Mudrák Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
