A Rozsnyó közeli Oláhpatakon 1823-ban e napon született idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula. De az is meglehet, hogy nem ott született, mert bizonyos források Tőketerebest vagy éppen Kassát említik szülőhelyeként – abban azonban biztosak lehetünk, hogy bár Magyarországon, de nem a mai határainkon belül.
A Rozsnyó közeli Oláhpatakon 1823-ban e napon született idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula. De az is meglehet, hogy nem ott született, mert bizonyos források Tőketerebest vagy éppen Kassát említik szülőhelyeként – abban azonban biztosak lehetünk, hogy bár Magyarországon, de nem a mai határainkon belül.
Ami a mi jó Andrássynkat a XX. század közepén pletykaszinten Európa hírűvé tette az az, hogy a szóbeszéd szerint ő volt (fogalmazzunk finoman) Erzsébet Amália Eugénia, gyakori becenevén Sisi, vagyis teljes német nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach (1837– 1898) osztrák császárné, magyar királyné, őfelsége Ferencz József feleségének kegyeltje.
Ez a pletyka valószínűleg – sajnálatosan – nem igaz, de terjesszük csak bátran, hisz mégis öröm, ha egy magyar vitéznek sikerült fölszarvaznia egy Habsburgot, pláne Ferencz Jóskát, aki azért korábban mégiscsak halálra ítéltette. A szóban forgó filmben egyébként Sisit Romy Schneider alakította, aki korának oly gyönyörűséges színésznője volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem – ezáltal a Habsburgok lejáratása még dicsőségesebb
Visszaszállva a földre, annyi bizonyos, hogy a reformkori Gyula gróf tökéletes neveltetésben részesült: jogi tanulmányokat folytatott. Példaképeként tisztelte Széchenyi István grófot, akivel a Tisza szabályozása révén már igen korán meg is ismerkedett. Az éles eszű Széchenyi persze azonnal felismerte Andrássy kitűnő képességeit, és – úgymond – “nagy jövőt” jósolt az akkor politizálni kezdő fiatalembernek: „Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is” – mondta róla igen bölcsen.
Andrássy 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, a diétán többször felszólalt Kossuth Lajos politikájának támogatójaként, amit az uralkodó igen nehezményezett – pláne azt, hogy 1848-ban, Jellasics betörése után Zemplén vármegye főispánjaként a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnoki posztján részt vett a pákozdi csatában, de harcolt Schwechatnál is.
A tavaszi hadjáratban Görgey Artúr segédtisztjeként szolgált: dicsőséges szolgálatáért 1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő. Mindezen túl a Szemere-kormány külügyminiszterének gróf Batthyány Kázmérnak megbízásából több diplomáciai missziónak is részese volt, ám sajnos (mint tudjuk…) nem sikerült támogatókat szereznie a szabadságharchoz.
1849-ben a világosi fegyverletétel híre Konstantinápolyban érte, ő pedig nem is mozdult onnan, de rögvest megkezdte emigrációját.
Gondoljunk csak bele! Andrássy ekkor mindössze 25 esztendős volt (csak a rend kedvéért említem meg, hogy Sisi pedig liliomártatlanul 12…), s úgy tűnt, hogy menthetetlenül derékba törik a szépen induló karrierje, holott…
No igen, az azért biztos, hogy Andrássy Gyula nem a bujdosók keserű száraz kenyerét ette, még annak ellenére sem, hogy 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) fel is akasztották. (Lássuk be, ez azért mindenképp elviselhetőbb egy valóságos akasztásnál…)
Ebben az időben – jelképesen felakasztva ugyan, de valóságosan – Párizsban élt, mi több: élénken részt vett a társasági életben, kora egyik legvonzóbb, legdaliásabb férfijának tartották. A párizsi hölgyek egyenesen a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették…
Ám hiába a számos rajongó, ő döntött, s Malomvízi Kendeffy Katinka grófnővel házasságot kötött.
A Habsburg-harag elszállt, s Andrássy 1857-ben hazatérhetett. Büszke honfiként nem kért kegyelmet, de nem is bántották, sőt: Deák Ferenc mellett azonnal be is kapcsolódott a politikai életbe.
Az 1861-es és az 1865–1868-as országgyűlésen Sátoraljaújhely követe lett, majd 1865 és 1867 között a képviselőház alelnöke volt, ami azért egy jelképesen felakasztott ember esetében igazán szép teljesítmény.
1867-re beteljesült Széchenyi István gróf jóslata: Ferencz József koronázásakor ő látta el a nádor feladatait a ceremónia során – de már (Deák Ferenc javaslatára) miniszterelnökként.
Andrássy 1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt, egy ideig a közös pénzügyeket is felügyelte, politikai sikereinek összegzésére nincsen helyünk.
Annyi bizonyos: Andrássy Gyula karrierje igazán sikeresnek mondható – még akkor is, ha élete nem kevés buktatóját kényszerűségből el kellett hallgatnom.
Az 1867-es Kiegyezés értékelésébe most nem mennék bele – ezen bizony a történészek még ma is vitatkoznak, ám Andrássy nagyságát aligha vonják kétségbe. Egykori miniszterelnökünk ma a tőketerebesi kastélyparkban álló mauzóleumban nyugszik feleségével együtt.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
