Nyolcszáz éve vannak jelen a ferencesek a Szentföldön: a kusztódia feladata a szent helyek őrzése, a zarándokok fogadása és a helyi keresztény közösségek támogatása. Hogy mit jelent ez ma, háborús körülmények között, és hogyan alakul a közelgő húsvéti időszak, arról a kusztódia tagjaként Jeruzsálemben szolgáló Várnai Jakab ferences szerzetest kérdezte a Ferences Média.
– Hogyan látja most a szentföldi helyzetet a mindennapok szintjén? Mi az, amit kívülről talán nem is érzékelünk az ottani valóságból?
– Nehéz pontosan megmondani, hogy mit nem érzékelnek kívülről. Ami biztos, hogy ez egy háborúban álló ország, és ennek megfelelően az életet erősen meghatározzák a katonai rendelkezések. Izraelben működik az úgynevezett Home Front Command, vagyis a hátország védelmi parancsnoksága, amely például azt is szabályozza, hányan gyűlhetnek össze egy helyen. Jelenleg ez ötven fő, tehát ennél nagyobb összejöveteleket nem lehet tartani. Ez természetesen az egyházi életre is hatással van.
Illetve ennek a háborúnak van egy olyan sajátossága is, hogy a katonák nem közvetlenül találkoznak, hanem inkább rakéták és drónok „közvetítésével” zajlik a konfliktus.
– Mit jelent ez pontosan a civil lakosság számára?
– Most már lassan négy hete hozzászoktunk egy bizonyos ritmushoz: van egy telefonos előjelzés, aztán jön a sziréna, utána hallani egy robbanást, amikor elfogják a rakétát. De van egy nagyon kényes része ennek, mert a magasban megsemmisített rakéták darabjai lehullanak, és ezek robbanószerkezet nélkül is komoly károkat tudnak okozni. Az utóbbi egy hétben Jeruzsálemben azt figyeltük meg, hogy az előjelzést nem mindig követi sziréna, mert egyre pontosabban határozzák meg, hová tart a rakéta, és csak az adott körzetet riasztják.
Emiatt például a légiforgalom is leállt, mert a légitársaságok nem vállalják a kockázatot. Az emberekben pedig folyamatosan ott van az érzés, hogy bármikor történhet valami, és ez alapvetően meghatározza a hangulatot.
– Említette, hogy a létszámkorlátozás az egyházi életre is hatással van. Hogyan zajlik most a liturgikus élet?
– A korlátozások miatt sok helyen alkalmazkodni kellett. Például az indiai vendégmunkások a kapucinusokhoz járnak misére, és ott most nem egy, hanem három misét tartanak, hogy ne lépjék túl az ötvenfős határt. Ez egy gyakorlati megoldás. A nagyobb, kiemelt liturgikus eseményeknél viszont sokkal nehezebb a helyzet.
Most még abban reménykedünk, hogy talán húsvétig enyhítenek a korlátozásokon, de ez egyáltalán nem biztos. A pátriárka már több intézkedést is bejelentett: például a virágvasárnapi körmenet Betfagéból Jeruzsálembe elmaradt, mert az tömegrendezvény lett volna. A nagycsütörtöki krizmaszentelési misét pedig későbbre halasztják; remélhetőleg még a húsvéti időszakban megtartják.
– A Szentföldi Ferences Kusztódia életében milyen pluszfeladatokat hozott ez az időszak? Inkább lelkipásztori vagy akár humanitárius jellegű, esetleg diplomáciai kihívások is megjelentek?
– Inkább azt mondanám, hogy egyfajta leállás van, ami kicsit a covid időszakára emlékeztet. Az utcák sokszor üresek, az élet visszafogott, „lélek az ajtón se be, se ki” – ahogy Arany János szavaival mondani szokták. Istennek hála, nincs olyan jellegű humanitárius helyzet Izraelben, ami miatt tömegesen szükség lenne segítőkre, így ilyen feladataink nincsenek. Ha történik egy-egy rakétabecsapódás, azt a helyi erők kezelik. A lelkipásztori élet ott zajlik, ahol vannak plébániák. Mi például Jeruzsálemben egy olyan kolostorban élünk, amely inkább tanulmányi központ, doktori képzésben részt vevők számára. Van egy nyilvános hétvégi misénk angolul, ahová korábban 25–30 ember jött, most inkább 10–15 körül vannak. Tehát van egyfajta visszaesés, de nem drámai.
– Mit jelent ma őrizni a szent helyeket; változik ennek a küldetésnek a tartalma válság idején?
– Ez nagyon fontos kérdés. Talán nagyon egyszerűnek hangzik majd, amit mondok, de valójában nem az: a szent helyek őrzése ma azt jelenti, hogy itt vagyunk. Vagyis: nem mentünk el az első harci cselekmény hírére, és most sem megyünk el. Ez a ferencesek 800 éves hagyományához tartozik.
Ez a jelenlét önmagában szolgálat. Ennek gyakorlati oka is van: ha a ferencesek elhagynák a szent helyeket, nagyon rövid időn belül mások foglalnák el őket. Tehát van egy ilyen nyomás is a háttérben.
– Hogyan élik meg a hívek ezt az időszakot lelkileg, különösen nagyböjtben?
– Lelki szempontból azt lehet mondani, hogy minden „kiéleződik”: az emberek sokkal inkább imádságban hordozzák ezt a helyzetet, különösen a szenvedőket, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak. Amit tapasztalok, az leginkább az, hogy
– Tapasztalható elvándorlás a szentföldi keresztények körében?
– Igen, sajnos ez évek óta jelen van. A kusztódia igyekszik lehetőségeket teremteni azoknak, akik maradnak, de nagyon nehéz helyzetben vannak, mert sok olyan hátránnyal kell szembenézniük, amivel mi nem tudunk versenyezni. Sok palesztin családnak már van rokonsága Nyugaton – Európában vagy Amerikában –, ami megkönnyíti a döntést. Ugyanakkor ez mindig nagyon nehéz és fájdalmas döntés. Nem is helyes, ha az ember nyomást gyakorol rájuk. Volt rá példa, hogy valaki keményebben szólt emiatt a hívekhez, de akik ténylegesen itt szolgálnak, inkább megértéssel közelítenek, mert látják, mennyi vívódás van egy ilyen döntés meghozatala mögött.
Különösen súlyos a helyzet például Dél-Libanonban, ahol a keresztény közösségek jövője szinte kilátástalan. Általában is érezhető, hogy a Közel-Kelet átalakulóban van, és nem tudjuk, ez mit jelent majd a keresztények számára a következő években.
– Milyen a kapcsolat a különböző vallási közösségek között? Inkább feszültség tapasztalható, vagy megmutatkoznak a mindennapi szolidaritás jelei is?
– Alapvetően nincs feszültség. Sok arab palesztin családban több vallás is jelen van: katolikus, ortodox és muszlim családtagok egyaránt vannak. Ha kívülről nem gerjesztik a konfliktust, az emberek békében megvannak egymással. Ha van feszültség, az inkább kívülről érkező hatások következménye.
– Miben tudják támogatni a Szentföldön élő keresztényeket a világ más részein élők?
– A jelenlegi helyzetben a lehetőségek korlátozottak. A zarándoklatok gyakorlatilag megszűntek: a légijáratok bizonytalanok, a biztosítók nem vállalják a csoportokat. Így most nem lehet reálisan elvárni, hogy zarándokok jöjjenek.
– Van olyan személyes tapasztalata, ami különösen megmaradt ebből az időszakból?
– Inkább kisebb dolgok. Például az, hogy az ember hálás azért, hogy Jeruzsálemben lehet, mert ez viszonylag védettebb hely. A legtöbb rakétatámadás nem ide irányul, inkább Tel-Aviv vagy Haifa környéke a célpont. Emellett számomra fontos tapasztalat volt, hogy az utóbbi időben néhány zsidó értelmiségivel is kapcsolatba kerültem, akik nyitott gondolkodásúak. Jó volt megtapasztalni, hogy kölcsönös az érdeklődés: én is kérdezem őket, ők is minket, és valódi párbeszéd alakul ki.
– Mit üzenne a hazai híveknek a Szentföldről?
– Azt, hogy hordozzák imádságban a Szentföldön élő keresztényeket, és ne feledkezzenek meg rólunk. Ez most a legfontosabb.
A ferencesek szentföldi szolgálatának anyagi támogatásáról ITT találnak részleteket.
Forrás: Ferences Média
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Fotó (archív): Várnai Jakab OFM
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
