Az ünnepi alkalomra október 11-én került sor. Kafarnaumban, „Jézus városában” a helyi hívekkel együtt ünnepelték a szentföldi ferencesek az új kusztos, Francesco Ielpo belépését Péter házába. Francesco Guaraldi írása.
A Péter házában bemutatott szentmisén Jairus lányának történetét olvasták fel. „Jézus visszatért Kafarnaumba, a városba, amely most az otthona lett” – kezdte homíliáját Francesco Ielpo kusztos a Galileai-tó partján október 11-én. Emlékeztetett rá, hogy Kafarnaum nem csupán egy földrajzi hely, hanem a szíveslátás, a befogadás és a közösség jelképe is: „Jézusnak nincs saját otthona, szüntelenül úton van, hogy hirdesse az Isten országát, de mindig visszatér Kafarnaumba, mint ahogy az ember visszatér a barátaihoz, arra a helyre, ahol szívesen látják és szeretik. (…) Kafarnaum a tanítványai városa, azoké, akiket elsőként hívott el, hogy kövessék őt, a barátai városa. Ez az a város, ahol az ember megérzi a Mesterrel való bensőséges kapcsolatot, ahol úgy érzi, hogy ugyanazon hit történetének része. Azt is mondhatnánk, hogy ahol Jézus barátai vannak, ott van az Ő városa.”
Ezért tegyük mi is közösségeinket, családjainkat, szívünket Kafarnaummá, Jézus városává: olyan hellyé, ahol Krisztus lakozni tud; legyen bennük hely az Ő jelenlétének, Igéjének és barátságának – bontotta ki a képet a szentföldi kusztos.
Francesco Ielpo Lukács evangéliumának két, egymással mélyen összefüggő jelenetét magyarázta a szentbeszédben: Jairus lányának feltámasztását és a vérfolyásos asszony történetét.
„Tizenkét év – ugyanannyi évben mérhetjük a kislány életkorát és az asszony betegségét. Egy életet, amely épp csak elkezdődött, és egy másik életet, amelyik eltűnőben van. Két történet, amelyek úgy fonódnak egymásba, mint két fonál: a haldokló fiatal lány és a lassan elsorvadó asszony, akiből elfolyik a vér, vagyis az élet.”
A kusztos hangsúlyozta, milyen erőről tett tanúságot ez az asszony, amikor csendben odament, és megérintette Jézus köntösének a szegélyét: „Nem mer megszólalni, nem mer Jézus szemébe nézni. Tudja, a törvény tiltja, hogy hozzáérjen egy férfihoz, különösen egy tanítóhoz, hiszen tisztátalan. Mégsem állíthatja meg semmi, egyetlen kívánság él szívében: élni akar.”
Az az érintés, magyarázta a kusztos, a hit egyszerű, mégis mély gesztusa: „Egy apró gesztus, szinte észrevehetetlen, mégis hittel teljes. És abban a pillanatban megváltozik az élete, a vérfolyás abbamarad, visszatér belé az élet.”
„Lányom, hited megmentett. Menj békével!” Francesco Ielpo arra hívta a jelenlévőket, gondolkozzanak el ezeken a szavakon: Jézus nem azt mondja, hogy meggyógyított, hanem hogy megmentett. A megmentés mélyebb értelmű, mint a gyógyítás: ez a visszanyert élet, a helyreállított közösség, a hit, amely Istennel való kapcsolattá válik.”
A kusztos emlékeztetett, hogy a hit nem törli el az ember törékenységét, azonban átalakítja: „Sokszor elveszítjük az életet mi magunk is, minden alkalommal, amikor engedjük, hogy legyőzzön minket a bűn, a közöny, a szeretetlenség. De az Úr ilyenkor is mellettünk halad el. Elég, ha van bennünk annyi bátorság, hogy megérintsük a köntöse szegélyét, vagyis hittel közeledjünk, a bizalom kis gesztusával, és kegyelme megújít bennünket.”
Valamennyi hívő számára érvényes üzenet, hogy nem számít, milyen nagy sebet szereztünk, vagy hogy mennyire gyengék vagyunk – ha rábízzuk magunkat Jézusra, hitünk megment minket. Ez az, ami igazán számít: nem csak a gyógyulás, ami talán be sem következik, hanem a megmentés, az új élet, amely a Jézussal való találkozásból születik.”
Végül a kusztos felidézte az evangéliumi szakasz mai mondanivalóját: „Jézus ma is visszatér közénk, a mi Kafarnaumunkba. Visszatér az Egyházába, barátai közé, hogy megújítsa az életet, az erőt és a reményt azokban, akik már elveszítették. Engedjük, hogy megérintsen minket, és mindenekelőtt merjük mi is megérinteni Őt, hittel, élni akarással, azzal a bizalommal, hogy csak Ő adhat nekünk békét.”
A kafarnaumi ünnepi alkalom, melyen szerzetesek, hívek és zarándokok is részt vettek, kifejezte a köteléket a kusztódia és az evangéliumi helyszínek között, ahol az Ige ma is ugyanazzal az erővel szól, mint kétezer évvel ezelőtt.
Forrás és fotó: Custodia.org
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
