Október 8-án, a római jubileum előtt egy nappal a jeruzsálemi Notre Dame Központban gyűltek össze a Szentföldön szolgáló szerzetesek. A szentmisét Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka mutatta be, több mint kétszáz szerzetesnővér, szerzetes, pap, valamint a szentföldi kusztos, Francesco Ielpo jelenlétében. Francesco Guaraldi írása.
A szentévi találkozó a mindennapi pünkösd képét idézte fel: sok nyelvhez és sok közösséghez tartoztak a jelenlévők, de a Lélekben megtanulták megérteni egymást, és az egységet keresni napjaink megosztottságaival szemben. Ebben a környezetben a megszentelt élet az egységet szolgálja, a kölcsönös megértés lelkületét terjeszti, képes a különbözőségeket és gyengeségeket evangéliumi forrássá alakítani a városokban és a vidéken élők számára egyaránt.
Pizzaballa bíboros szerint a szerzetesek jelenléte szinte teljes körben lefedi Palesztina és Izrael szükségleteit: az oktatás, a gondozás, a vendégfogadás, a lelkipásztori kísérés, a képzés, a szociális munka terén is jelen vannak.
Korábban és nem olyan rég alapított férfi- és női rendek egyaránt jelen vannak, és karizmáik kiegészítik egymást: a szemlélődő rendek közbenjárnak, az apostoli közösségek iskolákat és plébániákat töltenek meg élettel; más kongregációk az egészségügyben, a vendégfogadásban, az oktatásban és más területeken szolgálnak. Ez a sokféleség alapvető fontosságú:
Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka szentbeszédében leszögezett egy alapkövetelményt: ne hajlítsuk meg a hitet az ideológiák vagy a politikai értelmezések irányába, mint ahogy Jónást megkísértette, hogy kiigazítsa Istent, inkább engedjük, hogy megtérítsen minket az Úr irgalmas tekintete.
A megszentelt élet a bizalom iskolája: nem annyira arról szól, hogy „mindent értünk”, mint inkább arról, hogy Istenre hagyatkozunk, aki vezet, felemel, útnak indít minket, akkor és ahogyan az ő szemében annak ideje van.
Jónás példázata arra emlékeztet bennünket, hogy
A megszentelt életet élők számára ez azt jelenti, hogy kitartunk azok mellett, akik megpróbáltatást szenvednek; hogy hidak maradunk ott, ahol mások falakat építenek; és hiszünk benne, hogy a béke szava még gyökeret ereszthet.
A szentmisét követően a pátriárka előadást tartott a szentföldi egyházról (Palesztina, Izrael, Jordánia, Ciprus). Bemutatta a „lelkipásztori földrajzot”, a plébániák és a hívek számát, valamint az egyes területek legsürgetőbb szükségleteit. Az adatokat a megkülönböztetés szolgálatába kell állítani: megmutatják, hol kell megerősíteni, hol kell támogatni, hol kell újra megnyitni a találkozási helyeket, valamint az oktatási és szociális lehetőségeket – hangsúlyozta.
Gázával kapcsolatban újra megerősítette:
A kiszolgáltatottak – az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők, a menekült családok – mellett maradni azt jelenti, hogy olyan Egyház vagyunk, amely osztozik, vigasztal és szolgál, anélkül, hogy eszközzé válna bármelyik oldal kezében.
Ez a jelenlét arcokból, tevékenységekből, hétköznapi gesztusokból áll: befogadó plébániákból, gondoskodó, meghallgató szerzetesekből, imádkozó közösségekből, akik a sötétségben táplálják a fényt, mindenki számára, megkülönböztetés nélkül. Az Egyház nem engedi magát egyik oldalra sem állítani:
Forrás és fotó: Custodia.org
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
