Május 28-án Nézsán a helytörténet iránt érdeklődők Jusztin Péter, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár levéltárosának előadását hallgathatták meg, A nézsai szentkultusz, szenttisztelet címmel. Az eseményről Susánszky Mátyás helytörténeti blogíró, aktivista írt beszámolót, amelyet szerkesztve közlünk.
Nézsa, a Cserhát hegyes-dombos vidékén megbúvó község a török dúlást megelőző, máig kevéssé ismert múltját kutatja Jusztin Péter, aki a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár levéltárosaként dolgozik. A kutatásnak különös lökést adott a 2022. május–júniusban, két részletben, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatóinak segítségével megvalósult geofizikai felmérés, roncsolásmentes földradaros kutatás. Ennek során a mai temetődombon található ótemplomot és a tőle nem messze található, máig ismereten rendeltetésű épületet mérték fel.
Az elmúlt időszakban a kutatásnak nemcsak saját honlapja készült el, de a község történetének, történelmének más elemei is az érdeklődés középpontjába kerültek. Különösen így volt ez azzal az ereklyeegyüttessel, amelyet Nézsa jelenlegi, Szent Jakabnak fölszentelt templomában őriznek. Ebben ugyanis nemcsak Krisztus keresztjének szilánkjai, de Szűz Mária kendőjének és Szent József köpenyének szövetdarabkái is helyet kaptak.
Az érdeklődés szükségessé tette, hogy az ótemplom-kutatás mellett Nézsa szenttiszteletével is megismerkedjen a község lakossága, ezért a helyi közösség felkérte Jusztin Pétert, a Váci Egyházmegyei Levéltár levéltárosát az előadás megtartására, hiszen ő tárta fel az ereklye történetét.
Bevezetőként a szent és a szentség fogalmát tisztázta az előadó, elsősorban teológiai, illetve vallástörténeti, vallásfilozófiai megközelítésben.
Kis kitérőben a szenttisztelet korai formáival, a szentté avatás történetével, illetve a szentkultusz antropológiai alapjaival ismerkedtek meg az érdeklődők, valamint választ kaptak arra, miért fogalmazódik meg még mindig gyakran az a vád, hogy a keresztény szentkultusz a pogány hőskultuszban gyökerezik.
Ezt követően a nézsai szenttisztelet emlékeit vette számba az előadó. Legelőször a Mária-tisztelet kapcsán sorolta fel – legfőképp a püspöki levéltár forrásai alapján –, hogy mely nyomai vannak a helyi Mária-kultusznak. Megemlékezett a harangról, szobrokról, oltárról, a kastélykápolnáról, illetve arról a búcsúengedélyt biztosító bulláról, amelyet VII. Piusz pápa biztosított a nézsai templomot felkeresők számára. Az előadó kiemelte: mivel a bulla örök időkre – in perpetuis temporibus – szól, így az ma is él, felszólítva a nézsaiakat, hogy ennek tükrében kérjék ennek a búcsúengedélynek a megújítását, és éljenek vele.
A nézsai Szent Jakab-templom oltárképe
A következő kultusztárgy, a Fájdalmas Anya-oltár kapcsán az előadó az adományozóra és az adományozás körülményeire irányította a figyelmet. Ismert volt a tény, hogy a Mária-oltárt és a Szent József-oltárt özvegy Szentiványiné Szirmay Apollónia alapította, de mindeddig ennek az alapításnak a célja nem volt köztudott: férje halála után az özvegyen és gyermekek nélkül maradt Szirmay Apollónia mintegy lelkileg adoptálta a kegyúri község lakóit, és célja ezek után a község lelki életének felvirágoztatása volt, hogy gyermekek híján majd a község lakosai fogják őt halála után emlegetni a jótéteményeiért: a két oltárért, a szintén általa adományozott Szent Kereszt-ereklyéért – amely tartalmaz egy darabkát Szent József köpenyéből és a Szent Szűz kendőjéből is –, valamint a kálváriáért és a benne található Szent Anna-kápolnáért. Az előadó bemutatta a Fájdalmas Anya- és Szent József-oltárokon található két kevésbé ismert szent, Apollónia és Bonaventúra alakját, és a hozzájuk kapcsolódó szentkultuszt is.
A templom védőszentjéről, valamint az előadáson elhangzottakról a teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Váci Egyházmegye
Oltárkép: Országos Széchenyi Könyvtár; nyitókép: Urr Zsolt
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
