A szentek kipróbált útját kell követni – Zsolozsmástábort tartottak a görögkatolikusok Létavértesen

A szentek kipróbált útját kell követni – Zsolozsmástábort tartottak a görögkatolikusok Létavértesen

Július 16–19. között ismét a létavértesi Szent Kristóf szálláshely adott otthont a görögkatolikus zsolozsmás tábornak, amelyre az ország különböző pontjairól érkeztek mindazok, akik néhány napot az elmélyült imádságnak és a lelki feltöltődésnek szerettek volna szentelni.

A tábor középpontjában ezúttal is a közös ima állt. A résztvevők Kocsis Fülöp metropolita vezetésével kapcsolódhattak be a szerzetesi hagyományokat követő szertartásrendbe, amely lehetőséget adott arra, hogy a hétköznapok zaját félretéve teljesebb figyelemmel forduljanak Isten felé. A program során nemcsak a rendszeresen végzett imaórákon, utrenyén, vecsernyén és más zsolozsmás szertartásokon vehettek részt, hanem közelebbről is megismerhették a görögkatolikus egyház gazdag liturgikus örökségét. A templomban a szertartások között sem szűnt meg az imádság: az éjjel-nappal folyamatos zsoltárolvasásnak köszönhetően a szent hely a nap minden órájában az Istennel való találkozás terévé vált.

A programot Szabó Roland bekecsi parókus előadásai színesítették. Központi témája az alázat volt, amelyet a 6. századi lelki író, Gázai Szent Dorotheosz tanításai alapján mutatott be. Hangsúlyozta, hogy

Az elmélkedés kitért arra is, hogy a gőg két formája különösen veszélyes: amikor mások fölé helyezzük magunkat, illetve amikor elfelejtjük, hogy minden jó Isten ajándéka. Az alázat ezzel szemben segít felismerni saját korlátainkat, elfogadni a figyelmeztetést másoktól, és nyitottá tesz Isten kegyelmére.

Szabó Roland atya több szemléletes példát idézett a sivatagi atyáktól és a Szentírásból. Kiemelte, hogy minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál alázatosabbá válik, ahogyan a gyümölccsel teli fa is meghajlik. Az alázat nem pusztán emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka, amelyhez az önmegtartóztatás, a böjt, az imádság és az önvizsgálat vezet. Az elmélkedés végén hangsúlyozta, hogy

Az igazi lelki növekedés az Istenbe vetett bizalomból, az engedelmességből és az alázat gyakorlásából fakad.

A pénteki elmélkedés teljes egészében ITT visszahallgatható.

Hírdetés

A táborzáró püspöki Szent Liturgián Kocsis Fülöp metropolita prédikációjában az igazhitű atyák vasárnapjának üzenetét állította a középpontba. Rámutatott, hogy a bizánci egyház az év során több alkalommal is megemlékezik azokról a szentatyákról, akik az egyetemes zsinatokon megfogalmazták és megvédték az Egyház hitvallását. Ugyanakkor felvetette azt a kérdést, amely a mai keresztény ember számára is aktuális: miként egyeztethető össze az igaz hit következetes őrzése azzal a krisztusi felhívással, hogy minden embert szeretettel fogadjunk be.

Prédikációjában Szent Pál korintusiakhoz írt levelének szavait idézte: „Ne legyen szakadás közöttetek, hanem egyazon gondolkodásmóddal és egyazon meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” Kiemelte, hogy bár az Egyház történetében voltak olyan időszakok, amikor a hit tisztaságának megőrzése érdekében kemény döntéseket kellett hozni, ezek a döntések mindig nagy felelősséggel és fájdalommal jártak. A hívek mindennapi feladata azonban nem az ítélkezés vagy mások kizárása, hanem az egység építése.

Kocsis Fülöp metropolita személyes tapasztalatait is megosztotta a püspöki szolgálatról. Elmondta, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik, amikor valamilyen tanításról vagy helyzetről egyértelmű döntést kell hozni. Éppen ezért arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne akarjanak mások fölött ítélkezni, hanem bízzák az Egyházra az ilyen súlyos kérdéseket. A keresztény ember hivatása sokkal inkább az, hogy türelemmel, nyitottsággal és szeretettel keresse a közös utat még azokkal is, akik másként gondolkodnak. A főpásztor hangsúlyozta, hogy

Krisztus maga is azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, ezért minden kereszténynek törekednie kell a viszálykodás elkerülésére, a párbeszédre és a békesség megőrzésére.

Gondolatait a kenyérszaporítás evangéliumi történetével zárta. Ahogyan Jézus a tanítványok szerény felajánlását megsokszorozta, úgy áldja meg és alakítja át a mi emberi erőfeszítéseinket is.

Az Eucharisztia is ezt a csodát hirdeti: Krisztus nemcsak megsokszorozza ajándékait, hanem átalakít bennünket is, hogy egyre inkább az ő szeretetének és egységének tanúi lehessünk.

A teljes prédikáció ITT hallgatható vissza.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »