Nem az első eset, hogy a Pressman-félék provokálnak, hazudoznak.
Történt, hogy Pressman helytartót tévedésből meghívta valaki egy templomba január 6-án, éppen akkor, amikor a Magyarország Szent Koronájáról volt szó. Ő is szót kért, s sajnos kapott, a témára való tekintettel megkérhették volna, hogy maradjon bölcs. Sajnos helyben egy sem volt, ki szóljon, s mint a barom, melyet igába hajt mindenki hallgatott…
De sorolom mit tett, amit elhallgatni, hallgatni is bűn?
Provokált, putyinozott és ukrajnázott, miközben Szent Koronánkat említette volt, de hazugsággal, csúsztatással is bőven tűzdelte mondandóját, eltelve hatalmi gőggel, elkenve hatalmi bűneit.
Mazsolázzunk (Idézőjelben Pressman „gondolatai“):
„1945-ben Európát évekig tizedelte a legbarbárabb háború…“ Csak szólok, 1945-ben lett vége a II. világháborúnak és egy adott évben évtizedekig nem lehet háborúzni. „Sok európai számára a háború borzalmait a Szovjetunió fullasztó árnyéka és uralma váltotta fel. Magyarország a Vasfüggöny mögött találta magát…“
Hazugság. Hazánk nem ott találta magát, hanem az Egyesült Államok és csatlósai odadobták a Szovjetuniónak! „De Carter elnök, Cyrus Vance külügyminiszter és más tanácsadók, beleértve egy Joe Biden nevű fiatal szenátort, máshogy gondolták. (…) A koronát visszaadtuk, nem a kormánynak, hanem vallási, kulturális, tudományos és akadémiai vezetők előtt a magyar embereknek.“ Nettó hazugság, csoda, hogy a Nagyboldogasszony Főplébánia templom falai nem dőltek rá az egybegyűltekre.
Az igazság az, amit a korabeli krónikák is megörökítettek, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a magyar koronát Apró Antalnak, az egyik legvéresebb kezű ’56-osnak, az Országgyűlés akkori elnökének adta át. Őt legitimálták. Emlékezzünk hát meg arról, hogy Vance barátja, Apró Antal (Dobrev Klára nagyapja) ki is volt valójában, kinek adták át a magyar emberek helyett a Szent Koronát.
– 1945. januárjától a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője.
– 1946 májusától az MKP Politikai Bizottságának (PB) pót-, majd rendes tagja.
– 1948 és 1951 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkára.
– 1949 augusztusától 1952. január elejéig, valamint 1953 júliusa és novembere között az Elnöki Tanács tagja.
– 1952 elején építőanyag-ipari miniszter. – 1956. júniusától a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának elnöke.
– 1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket.
– Az 1956-os forradalom után kinevezték a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökének. Hahó, David helytartó! Rémlik már, hogy kivel mutyiztak, kinek adták át Szent Koronánkat?
De folytassuk Apróval.
– 1956. november 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, november 4-étől a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse.
– 1956. november 7-étől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intézőbizottságának tagja.
– 1956 decembertől a Gazdasági Bizottság vezetője.
– 1957-ben a Minisztertanács elnökhelyettese.
– Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét; 1958. június 17-én ő jelentette be az Országgyűlésben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett.
– 1958. január végétől 1961 szeptemberéig a Minisztertanács első elnökhelyettese.
– 1961-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának első embere.
– 1971-ben az Országgyűlés elnöke. Ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. Nos, az önnek(!) illő tisztelettel megjegyzem, hogy Carter elnök és Cyrus Vance ezt az „embert“, ill. a Szovjetunió magyarországi bábjait – szintén jelent volt Aczél György, Lázár György, Trautmann Rezső…) – legitimálta akkor.
Ez a jó cselekedet ellentéte, vagyis aljasság volt, ugyanúgy, ahogy a január 6-i hazudozás, amit ön művelt. Akkor, 1978-ban is tisztában volt ezzel mindenki (Carter, Vance, Apró és Kádár… a magyar emberek).
Ma pedig ön, kormánya és a magyar emberek szintén tisztában vannak azzal, hogy szándékosan gyalázkodik, hazudozik, azaz provokál. De mi kivárjuk, amíg eltakarodik a hazánkból, a Szent Korona közeléből.
Mert a kő marad…
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
