A 275 éves jubileumát szeptember 14-én ünneplő csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia múltjáról, jelenéről és jövőjéről Darvas-Kozma József esperes-plébánossal beszélgetett az erdélyi Vasárnap hetilap munkatársa. Bőjte Csongor cikkét ajánljuk.
275 év. Kimondani is sok, emberöltők hosszú sora fér bele: háborúk és békeidők, építkezések és pusztulások, rendszerek jöttek és mentek, a kis mezővárosból megyeszékhely lett, nemzedékek születtek, családot alapítottak, majd átadták helyüket az utánuk érkezőknek. A csíkszeredai Szent Kereszt plébánián azonban mindeközben töretlenül folyt az istendicséret és a lelkek szolgálata. A jubileumra készülő közösség most ennek a hosszú történetnek az emlékeit gyűjti össze, miközben számba veszi mindazt, ami ma élteti, és azt is, amit érdemes továbbvinni belőle.
Darvas-Kozma József esperes-plébánossal beszélgetve hamar kiderül, hogy a jubileum mögött jóval több van egy ünnepi búcsú megszervezésénél. Könyvek, fényképek, levéltári kutatás, régi újságokból előkerült történetek, nevek és arcok álltak lassan össze egy közösség történetévé. Beszélgetésünk is ilyen: egyik történet hívja elő a másikat, 1751-ből 1916-ba, onnan a kommunizmus éveibe, majd napjainkba érkezünk.
Végül 25 évet ugrunk előre: 2051-et írunk majd, a Szent Kereszt-plébánia alapításának 300. évfordulóját ünnepli. Megkérdezem, milyen közösséget szeretne akkor látni. A válaszban nincs újabb templom, beruházás vagy emlékmű. „Azt szeretném, hogy itt, a templom és a plébánia között szép park legyen, idős nagymamák kedves unokákkal sétálgassanak, és gyermeksereg töltse be ezt a templomteret.”
Öveket becsatolni, a történelmi időutazás ITT indul.
A teljes írás a Vasárnap 2026/38. számában jelent meg.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Szöveg: Bőjte Csongor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
