Merjünk hazafiak lenni!” – ezzel a felkiáltással tett közzé kiáltványt Gyurcsány Ferenc, amelyben nemcsak a baloldal kritikáját fogalmazta meg, de azt is kifejtette, hogy a jövőben – többek között – az utcai megmozdulás lehetősége lehet az Orbán-rendszer megdöntésnek egyik záloga. És ez a véglény akar most hazafi lenni? Ez az évszázad legnagyobb szemfényvesztése.
A több mint tízoldalas értekezés első részében a hazai ellenzék sikertelenségére keresi a választ a volt miniszterelnök, aki szerint „a baloldal az elmúlt két évtizedben világszerte sokkal jobban belesimult a gazdasági és kulturális elitek uralta rendbe, mint amit az egyre inkább kiszolgáltatott választói tömegek el tudtak fogadni.” Bár a baloldal szerinte is feladta kapitalizmuskritikáját, a DK elnöke szerint ennek hátterében a bázis átalakulása áll, vagyis a hagyományos munkásosztály társadalmi arányának és erejének csökkenése. A liberális demokrácia eróziójának pedig úgy véli, a 2008-as válság, és a 2015-ös menekültválság ágyazott meg, hiszen, „ha a demokrácia nem biztosítja az általános jólétet, akkor egyre többen elfordulnak tőle és új utakat keresnek”.
Gyurcsány Ferenc azt is megjegyezte: „pár száz éve nemzeti keretek adják életünk természetes közegét”, ettől függetlenül ő mégis „az emberi nem egyetemességében, a népek, régiók, országok fokozódó egymásra utaltságában” hisz, vagyis „vagy a globális kormányzás felé megyünk, vagy belepusztulunk”. A globalizáció jelenkori kritikáira reagálva pedig úgy véli, hogy azt megállítani nem lehet, így olyanná kell tenni, ami „egyenlőbben osztja meg annak előnyeit és hátrányait”.
Hogy miért annyira sikeres Orbán politikája, arról azt gondolja, hogy ennek hátterében egyrészt az ellenzék széttöredezettsége áll, illetve a Fidesz „centrális erőtere”, amelynek köszönhetően a nagyobbik kormányzópárt áll a spektrum közepén. Ez viszont – a DK elnöke szerint – csak „a Fidesz által oktrojált választójogi szabályozás” alapján jöhetett létre, és ennek lényege, hogy a Fidesz két oldalán lévő tömbök messzebb állnak egymástól, mint a kormányzópárt bármelyiktől.
Noha a 2018-as választások után a bénultság jellemezte a magyar közéletet, ebből az ellenzéket – legalábbis Gyurcsány szerint – a szeptemberben elfogadott Sargentini-jelentés ébresztette fel, ekkor tudatosult ugyanis az ellenzéki pártokban, hogy közös céljuk Orbán Viktor leváltása. Megmozdulások kezdődtek, amelyek a munka törvénykönyvének módosítása után lassan egybeértek, közösen álltak ki nemcsak a módosítás ellen, hiszen ekkora már nyilvánvalóvá vált, hogy az összekovácsolódott ellenzék „Orbán egész rendszerével kíván leszámolni”.
Ennek ellenére – tette hozzá – a pártok közötti különbségek nem tűntek el.
A volt miniszterelnök úgy gondolja, hogy a választási győzelem általánosságban csak politikai siker, de mindez mégsem elég. Ő történelmi sikerben gondolkodik, amelynek lényege, hogy a győzelem a nemzetet segíti hozzá ahhoz, hogy sikeres legyen. Hozzátette: bár sok baj van a demokratikus parlamentarizmussal, még mindig ez teszi lehetővé a legjobban – az eddigi tapasztalatokból kiindulva – a változó népakarat kifejezését.
A DK elnöke arról is értekezik, hogy a demokratikus küzdelem a jóhiszemű, nyílt versengésen alapul, de abból kiindulva, hogy szerinte ma nem demokráciában élünk, adódik a kérdés: lehet-e nem demokratikus eszközökkel élni annak érdekében, hogy újra egy demokratikus berendezkedést állítsanak vissza?
Gyurcsány szerint a sajtónak is hasonló dilemmákkal kell szembenéznie, a válasza pedig mindkét esetben igen. Utóbbihoz például hozzátette: „a demokraták sajtójának meg kell fontolnia, hogy beáll a diktatúra elleni harcba, és kénytelen-kelletlen e harc szabályaihoz alkalmazkodik, ha a győzelmet kívánja szolgálni”.
A következő időszak feladata a pártvezető szerint, hogy az ellenzék továbbra is folytassa a közös ellenzéki akciókat, rendszeralternatívát nyújtson, és egy, a teljes ellenzék által elfogadott hazafias program jöhessen létre. Mint írta, a pártok közötti verseny is jelen van, de szerinte nem ez a fontos most, hanem az, hogy mi lesz az országgal. Ebben pedig – állapítja meg – lesznek olyan erők, akik megerősödnek, mint ahogyan olyanok is, akik eltűnnek.
A jövőre nézve azt is kiemelte: meglátása szerint a parlamenti ellenzék mellett az utcai megmozdulásoknak is fontos szerepe lehet, sok esetben külföldön „a végső és döntő szerep az utcáé volt”. Kifejtette: „a lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy tüntetés sem dönt kormányt.
A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szembenálló ellenzék, ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is”. Mindemellett az is ugyanilyen fontos Gyurcsány szerint, hogy a teljes ellenzéknek közös politikai, cselekvési platformot kell létrehoznia és fenntartania.
atv.hu
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
