Áldott legyen a komának a neve, s pláne az a nagy okos feje. Mett nélküle nem tudom, hogy vészeltem vóna át ezt az izét ne, ezt a szükséges állapotot. Mett én törvénytisztelő ember vagyok, s ha nekem azt mongyák, hogy otthon kell maradni, hát én otthon maradok.
Nem mondom, a zelejin hiányzott a korcsoma, mett oda nem azétt jár az ember, hogy igyék, hanem azétt, hogy megtudja, mi van a világba. Má nem abba a nagyvilágba, mett az münköt erőst nem érdekel, hogy a zamerikai elnök vodkával ivutt-e pertut az orosz cárral, vagy viskivel, s asse, hogy Bukurestbe eppeg miétt veszekednek a nagy házba, amelyiken mellesleg a koma es dolgozott, aki erősd ügyes ember, úgy rakta fel a fajáncot, hogy itthon még a konyhába es jutott, nem csak a fürdőbe, szóval nem azétt jár az ember a korcsomába, hogy igyék (nem mondom, azétt egy deci elcsúszik két sör között), hanem mett méges érdekli a zembert, hogy a Vajdáék fia immán elveszi-e feleségül azt a fájin leánkát, vagy a cinka megint kiadja a zútját, s osztán azt es tudni kell, hogy a pityókát akarja-e megvenni valaki, mett akkor elé kell venni a pincéből, s egy hétig áztatni, hogy úgy nézzen ki, mintha most bútt vóna elé a fődből.
Na de nem eztet akarom most elmondani, hanem azt a szükséges állapotot. Készültünk annak rendje s módja szerint a zünnepre, a gyermek szerepelt vóna a műsoros programba, valami huszáros jelenetet adtak vóna elé, s ahhoz kellett ruha es. A zasszony elévette a padlásról a zöregapám régi ünneplőjit, porolta erősen, de a molyok csak úgy repkedtek ki belőle, mire kettőt rázott rajta, csak a gallér maradt a kezibe. Azétt a gombokat esszeszedte a fődről, aszondta, a még jó lesz valamire, s a zsinórt es lefejtette a széleiről, mett azt nem tud sodorni, pedig erőst ügyes a keze járása, most es olyan fájin teríttőt varrt a kályha feli, hogy azóta még a té se fut ki a lábosból. Na, s akkor a zasszony nekiállt ruhát varrni a gyermeknek, a kabátka erőst fájin lett, csak a nadrág lötyögött kicsit a gyermeken, de hát a nem a zasszony hibája, hanem a gyermek olyan vékondongájú, mett egész nap a komputer előtt ül, heába mondom neki, hogy mennyen jáccani, aszongya, ne zavarjam, mett eppeg azt csinálja. S akkor mire elkészült a fájin huszáros ruha, aszondták, nem lesz ünnep, mett az a kínai betegség elgyütt ide es, s akkora a baj, hogy még a ziskolát es bé kellett zárják. Azétt végül méges lett ünnep, csak a műsor maradt el, s kevesen es vótunk, ezétt olyan hangosan énekeltük a maroknyi székelyt, hogy a milicista eléfutott a posztról, mett azt hitte, verekedés van a korcsomába. Pedig ott mán húsz éve nem törött essze egy szék se, mióta azok a kötekedős népek kinn dolgoznak olaszba s spanyolba, azóta nagy a békesség nálunk.
De hogy elmondjam a lényeget: két nap se telt belé, hogy a ziskolát bézárták, há bévezették azt a szükséges állapotot. Előbb csak éccaka nem szabadott kimenni, de hát a münköt nem érdekelt, nem vagyunk mü baglyok, s különben es, aki reggel korán kel, az éccaka nem mászkál. Osztán mán nappal se szabadott kimenni, s a nem es vót olyan nagy baj, mett a zembernek a kapun belül es van epp elég dóga, csak a zasszony sinylette meg egy cseppet, mett ő nagyon szeret bótba járni, különösképp azokba a rongybótokba. Na de ő es jól tartotta magát, pláne, miután a tévében elkezdték adni azokat a régi jó magyar filmeket, úgy es vót, hogy két nap egymás után szalonnát ebédeltünk, mett a zasszony úgy hezzaragadt a tévéhez, hogy a főzésről es megfeledkezett. De még a se vót olyan nagy baj, a hétköznapok elteltek valahogy, hanem a vasárnapok, na, azok osztán nehezen. A zember megszokta annyi éven át, hogy reggel felkel, megeteti a zállatokat, cseppet megmosdik, osztán megberetválkozik, felveszi a zünneplő gúnyáját, elmegy a templomba, onnan a korcsomába, s akkor a nap jól telik. Há most se templom, se korcsoma.
Osztán egyszer fut a gyermek, hogy a pap bácsi a komputerbe prédikál, nezem, s há tényleg, színegyedül az öreg a templomba, még körbe es mutatta a padokot, hogy azokon nem ül senki. S mondta a szentbeszédet, de nem csak azt, há azt es, hogy ne menjünk ki s vigyázzunk egymásra, mett ez egy veszélyes vírus, olyan a természettye, hogy nem tudni, mikor támadja meg a zembert, s a doktorok es csak annyit tudnak róla, hogy 27 fokon elpusztul. S ezt ki se mondta, há csengett a lajbi zsebibe a telefon, aszongya a koma, látod-e, milyen jó hogy tavaly nem pityókabort csináltunk, hanem szilvát vettünk az oltyántól. Azzal most jól elláttyuk a vírus dógát, mett a mü pálinkánk kétszer olyan erős, s a zasszonyok se aprehendálhatnak, mett doktori javallatra fogyasszuk.
Há ezétt mondom, hogy áldott legyen a komának a neve. Mü olyan vígan vészeltük át ezt a szükséges állapotot, hogy még énekeltünk es esténként, a koma otthon s én idehaza, s mán a milicista es megszokta, hogy aszongya hogy: utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a szép muzsikaszó…
Váry O. Péter / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
