A szavak mágiája

A szavak mágiája

Homokszem került a kozmosz gépezetébe. A nagyon demokratikus, nagyon nyitott Ausztriában a választások tisztaságához némi kétség férkőzött.

„A legnagyobb különbség egy macska és egy hazugság között,
hogy a macskának csak kilenc élete van.”

Mark Twain

Ugye mindannyian emlékszünk rá, hogy a második fordulóban a „rendes”– értsd: a szavazófülkékben leadott szavazatok – összeszámlálása után a szélsőségesnek, populistának és jobboldalinak nevezett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, Norbert Hofer simán vezetett. Mindenki meg volt győződve a sikeréről, senki nem gondolta, hogy a levélszavazatok meg tudják fordítani az állást. Tévedtek. A levélszavazatok összeszámlálása után az állás megfordult és a „függetlenként” induló, amúgy zöld párti, Alexander Van der Bellen nyert valami harmincezer szavazattal. A nép pedig álmélkodott vala. Olyannyira, hogy meg is óvták az eredményt. Minap híre jött, az Alkotmánybíróság helyt adott az óvásnak és elrendelte új választások kiírását. Eddig mindenki előtt ismert a történet.

Mint emlékezünk, mikor véget értek a választások és a meglepő eredmény napfényre került azonnal meg is magyarázták nekünk. A magyarázat úgy szólt, hogy a városi, művelt, fiatal értelmiség szavazott levélben és ők pedig semmiképpen nem szavaztak egy szélsőjobboldali jelöltre. Ez azt is jelenti, hogy a balos szavazók „jobbak” miután ők felelnek meg a modern, felvilágosult ember kritériumainak és az ilyen semmiképpen sem szavaz másra csakis a baloldalra. Ellentétben a vidéki, műveletlen, öreg fasisztákkal, akik a jobboldal derékhadát alkotják és egész nap csak jódliznak bőrnadrágban. Hogy lennének összevethetőek agyilag olyan városi fiatallal, aki már húsz éve jár egyetemre és ott gender-tudományt hallgat?

Ez divatos érvelés lett, emlékezzünk ugyanezt használták a Brexit szavazói kapcsán is.

Van azonban valami, amit az „elemzők” kerülnek, mint az ördög a szenteltvizet. Ez pedig az, hogy vajon a városokban mekkora választói csoportot képviselnek a már szavazati joggal rendelkező migránsok?  Norbert Hoferrt ugyanis mindösszesen azért nevezik „szélsőjobboldalinak”, mert a bevándorlás szigorítását ígéri. Mármost ezeket a migránsokat ez roppant kellemetlenül érinti. Bár ők már bent vannak, de – mindenekelőtt a családegyesítés okán – továbbra is érdekeltek a bevándorlás fennmaradásában. Nyilván tömegével szeretnék hozni a további kis Alikat és Zulejkákat, mert így tudnának a sajátjaik között élni, létrehozni olyan negyedeket, városrészeket, ahol úgy élhetnek, mint a méltán vonzó Bagdadban vagy a paradicsomi Kabulban.

Természetesen a keresztények pénzén, mert a keresztények – a jó mohamedán szemében – azért vannak, hogy rájuk pénzt keressenek.

Ezek a csoportok is nyilván a városi, művelt, fiatal értelmiség kategóriájába tartoznak. Amely jelzőkből különösen a művelt roppant izgalmas, különös tekintettel a közöttük tömegével fellelhető analfabétákra.

Egyébként meg kell jegyezzem, hogy a „műveltség” kérdése a büfé-ruhatár-gender szakot végzők tömegei kapcsán is joggal felvethető. A művelt jelző olyan hihetetlen infláción ment keresztül az elmúlt egy-két évtized alatt, hogy mára szinte meg sem határozható, hogy mit jelent. A felsőfokú képzés rohamosan lefelé nivellál, mert az nem demokratikus, mi több igazságtalan, ha a hülyék nem tudnak egyetemet végezni. A szigorú vizsgakövetelmény fasizmus.

Mert igaz, ugyan, hogy a hallgató oktalan marad, de legalább nem éri igazságtalanság, mert azelőtt is az volt.

Ahogyan Platón írja az Államban: „…ilyen viszonyok közt a tanító retteg neveltjeitől, és hízeleg nekik; a növendékek lenézik tanítóikat, de még nevelőjüket is; általában a fiatalok az öregekhez mérik magukat, és szóban és tettben vetélkedni akarnak velük; az öregek meg közösködni akarnak a fiatalokkal, nem győznek szellemeskedni és hízelegni nekik, mindenáron utánozva őket, csak hogy ne számítsanak mogorváknak és zsarnokiaknak.”  Nincs új a nap alatt.

A dolog igazán élvezetes része ezután kezdődött, a magyarázatokkal. Maga a taláros testület – salamoni módon – úgy nyilatkozott, hogy nem tisztük eldönteni történt-e szándékos csalás. Ők csak azt állapították meg, hogy „szabálytalanságok” történtek és ezek „befolyásolhatták” az eredményeket. Olyasféle „szabálytalanságok” mint például az, hogy a 11 ezer lakosú, festői Waidhofen an der Ybbs városkában a szavazók 146,9%-a adta le a szavazatot. Ez, nyilván úgy eshetett, hogy minden szavazó kapott még plusz egy fél szavazólapot is.

Mármost teljesen nyilvánvaló, hogy ezt „szabálytalanságnak” nevezni hülyeség. Ha véletlenszerű hibák történnek, akkor azok nem változtatják az eredményt, hiszen a véletlen hibák eloszlása ugyanolyan, mint a többi, nem hibás eredményé. Itt azonban egyáltalán nem ez történt, hanem megfordult a sorrend.

A hibák – nyilván nem véletlenül – megfordították a választások kimenetelét.

Ekkor pedig megkezdődött a szavak osztrák mágiája, a „kapu oldalszárnyakkal” stílusban. Tehát: nem történt csalás, csak a választási gépezet „hibás működése” esett meg. Továbbá az osztrák demokrácia dicsősége, hogy képes felismerni és korrigálni a „hibás működést”. Mondjuk talán még nagyobb lehetett volna a dicsőség, ha mindjárt az elején nem lép fel a „hibás működés”. A lényeg, hogy a csalás szót ne ejtse ki senki a száján. Ausztriában nem is ejtik ki.

Izgatottan várjuk a harmadik forduló eredményeit. Ezúttal szabályosan.

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »