Nem hittem volna, hogy eljön az a nap, mikor kiderül, hogy a szobroknak vérük van, ami a testükben folyik, nem hittem volna azt sem, hogy a kő részévé válhat a saját húsunknak. Nem gondoltam volna soha, hogy a kőben erek vannak és lüktet az élettől, sem azt, hogy az emberek szíve keményebb tud lenni a kő szívénél. Ezelőtt még sosem hallottam a sziklák nyöszörgését, sem a szobrok fájdalmát, de tegnap láttam Babilon szobrait vérezni, és szívüket megállni. Érezhettem saját testemen a kalapácsok ütését, a szívemen szívük szétzúzását.
Furcsa volt az a látvány, amelyen embereket látsz szobrokat (fétiseket) szétzúzni, miközben ők maguk a fétisek. Furcsa volt látni a szobrászat dicsőségét, a szobrok vérré és hússá válását. Ez volt az első alkalom az életemben, amiben húsvér szobrokat láthattam széttörni. Ez volt az első alkalom életem során, amelyben a hatalmas királyok fájdalmát hallhattam a kő hangjában, miközben vad kalapácsütések és vésők csapnak le rájuk.
Tegnap megríkatott a kő, amelynek a pusztulását képtelen voltam végignézni anélkül, hogy meg tudnám menteni. Megríkatott, mert nem sírt, nem is könyörgött, miközben porrá esett szét a valaha létező legnagyobb szobrászati mészárlásban, miközben dühösen nézett annak a nemzetnek a szemébe, amely a kő királyokat zúzza szét, és nem tudott talpon maradni a nagy királyoktól tanulva, nem tudott állva meghalni a sár királyainak rombolásával szemben, és ahelyett hogy a sár és olaj királyokat rombolná le, a régi dicső királyok szobrait rombolta le.
Nincs afelől kétségem, hogy Izrael tegnap a legboldogabb napjait élhette át, és tánccal ünnepelte meg azt a győzelmet, amelyet több min 3000 éve várt. Láthatta végre azt a királyt, aki legyőzte és megszégyenítette, megtörte és megalázta őt annak idején, amint a vére egybe folyik a népének a vérével. Véget ért a történelemnek az a jelenete, mely 3000 évig tartott, és a babiloni fogsággal kezdődött és a szárnyas bika mártírhalálával végződött Nabukodonozorral együtt. Izrael végre megbosszulhatta azt, aki fogságban tartotta és rabszolgasorba kényszerítette. Izrael szétzúzta annak a szobrait és megette a máját, a szobrainak a májával együtt. Izrael 3000 évig várakozott, hogy szétzúzhassa Babilon királyát a szárnyas bikáival együtt.
De nehogy egy percre is azt higgyétek, hogy aki Ninive és Irak szobrait lerombolta azok az ISIL szörnyetegei, mert az ISIL terroristái tolvajok, gyilkosok, a bűnözés megszállottjai, az emberek és kövek értékesítői, mint ahogy a szíriai „forradalmárok” is tették az ősi jobar-i zsinagógával, melyet egy az egyben az összes tartalmával elajándékoztak Izraelnek. Az ISIL a lányok megerőszakolásának a megszállottjai, és a foglyok kereskedői, de nem tudnak semmit sem a történelemről, ami Mohamed Bin Abdul Wahab ( Wahabizmus megalapítója ) előtt volt. Ezek csupán érzéktelen merev irracionális lények, melyek leginkább azokra a vésőkre hasonlítanak, amelyekkel szétzúzták a szobrokat. De a szobrok lerombolása, melyek a történelem testét hordják magukban, és amelyekre a régi idők támaszkodnak a civilizáció történeteivel együtt, az izraeli ötlet volt. A világon senki sem haragszik, senkinek sincs bosszúja Babilonnal szemben. Babilon és Asszíria királyaival csak a (Ur-Shalem) a régi Jeruzsálemnek van tartozása, csak Ur-Shalem táplál bosszút felé. Ur-Shalem, ami kétszer is elesett, kétszer is lerombolták, kétszer is fogságba került, és nem feledte el 3000 éven keresztül, amit tettek vele Babilon királyai és Asszíria hősei, akikkel nem is bírtak el Izrael királyai, sem prófétái. Ezért szabadították rájuk az ISIL-t a kalifáikkal együtt, és így moshatta Ur-Shalem a kezét a szobrok lemészárlásának a vérétől, mint ahogyan mosni fogja a kezét a jeruzsálemi szikla mecset lerombolásától is, az összes mészárlással együtt, amit Szíriában követett el, majd a szíriai államra kente a szíriai ellenzék segítségével.
A Babilonra dühös Jeruzsálem, amely kétszer is porig rombolta őt, nem akar ezen a keleten semmi más nyomot ezen túl, csak a saját magáét, mert másképp nem tudná állítani magáról annak a földnek a birtoklását az Eufrátesztól egészen a Nílusig, ha ebben a földben bármi nyoma is maradna azoknak a királyi dokumentumoknak, melyek e szobrokban és műkincsekben jelennek meg, melyek megszólalnak és beszélni képesek a történelemnek bármelyik bíróságán. Hát nem hasonlít a szárnyas bika a királyi pecsétre, mellyel a történelem nagy dokumentumjait pecsételik le? Valódi lehet egyáltalán bármilyen dokumentum is Mezopotámiában, meg ezen a “keleten” a szobrászati bizonyítékok meg a királyi ikonok nélkül?? Hát nem ezek a szárnyas szobrok a valódi szemtanúi a mi jogainknak ennek a földnek a birtoklásához?
A szárnyas bika mártírhalála és a nagy királyok és vezérek fejének a levágása után elkezdtek remegni a kelet szobrai és magas oszlopai az összes mecsettel és templommal együtt. Maga az egyiptomi szfinx is nagyon idegesnek tűnik, amint az iraki társát (hasonmását) az iraki szfinxet a földön látta szétzúzva mindazok után, amin átment és ellenállt az elmúlt 3000 év során? Kufu piramisa is láthatóan sápadt arccal remeg, hisz a szárnyas bika halála után az összes király rettegni kezdett Jeruzsálem bosszújától, aki nem felejt, és gyűlöletét több ezer évig rejtegette, és akinek a szíve nem is fog lehűlni, csak azután, miután mindent lerombolt a keleten a Kába kőtől a Messiás keresztjéig, Mohamed mennybemenetelének helyszínétől Jeruzsálemben egészen Ali ( A Khaybar-i csata hősét a muszlimok meg a zsidók között ) sírhelyéig az iraki Najaf városban. Akkor fog csak a bosszú népének a szíve lehűlni, ha az egész keleten csak a sirató fal marad meg.
Egy jó ideje tudjuk azt, hogy Izrael megszállottja a jeruzsálemi szikla mecset lerombolásának, és éjjel nappal dolgozik is a lerombolásán, de nem tudtuk idáig, míg a szárnyas bika elesett, hogy milyen módon fogja azt lerombolni. Izrael nem fogja a saját kezével lerombolni, hanem újra fogja alkalmazni Babilon királyainak lerombolását egy palesztin ISIL-en keresztül, mely mindenben hasonlítani fog az iraki ISIL-re. Tartok attól, hogy összefog omlani a szikla mecset a térdeire, és a teteje el fog gurulni mint a nagy királyok feje a “muszlim” ISIL-esek által. Tartok attól, hogy a feltámadás temploma sem fogja megmenekülni, sem maga Betlehem. Nem fognak megmenekülni a piramisok sem, vagy maga a Szfinx, mert aki ellopja a Szuezi csatornát és szíven szúrja, az el fogja lopni a piramisokat és le is fogja mészárolni kíméletlenül a Szfinxet (Izrael és Jordánia aláírtak a napokban egy szerződést, mely a legfontosabbnak minősül a két ország között a békeszerződés óta, melynek tartalma egy új vízi csatorna megásása, ami a Vörös-tengert a mediterrán tengerrel Jordánián és Izraelen keresztül fogja összekötni).
Talán véget ért a történelemnek egy ciklusa pár nappal ezelőtt, amikor Izrael lerombolta a szárnyas bikát az ISIL kezeivel. Az idő, ami egy évekből és évtizedekből álló folyó, néhány évszázadonként megárad. A történelem a nagy folyóknak a folyama. És amennyiben az időnek a nyomai nyilvánosak a történelemben, akkor a történelemnek a nyomai az ikonjaiban, a királyainak a szobraiban, császárjaiban, és hódítóikban nyilvánul meg. Ezek az ikonok és szobrok viszik tovább a történelmet és a történelemnek az emlékeit egy ládában, ami az idő. Aki pedig ezeket lerombolja, az véget akar vetni egy kornak, hogy egy új kor kezdődjön. Ma a harc már nem az ellenzék és a szabadságról álmodozók között van, se nem a térképek között, se nem a tengelyek és a szövetségesek között, vagy a szabadság és az elnyomás között folyik, hanem ez a végső csata Izrael régi királyai és a kelet régi királyai: Assur-bán-apli, Sarjoon az oroszlán király, az unokája Naram Seen, Nebukadneccár, Sumér és Akkád királyai között. A csata, mely az utolsó fordulatához ért el, a csaták csatájához az arab tavaszhoz.
Izrael királyai felbérelték ma az olaj, a homok, és az iszap királyait az arab-öbölben, az eunukok meg a háremek Szultánjaival együtt Isztanbulban, felbérelték a szex függő és a szifilisz királyokat olyan emlékezet nélküli szobor fétisekkel együtt, akiket iszlamista ellenzéknek hívnak, hogy az egész keletet lerombolják mindazokkal együtt, akik ezen a keleten laknak.
Miközben a kelet régi királyai az oroszlánok segítségét alkalmazza, Asszír unokáit és a régi szíriai és mezopotámiai birodalmak leszármazottjait, olyan katonákkal együtt, akiknek az őseik többször igázták le Jeruzsálemet, és megtanulták nagyon jól annak a leigázásának a módszereit. Ha Jeruzsálem le akar zárni egy történelmi ciklust és megakarja állítani a történelmet a szárnyalástól, akkor nekünk a kelet szárnyait magasba kell felemelnünk, és nekünk kell végrehajtani azt a feladatot, hogy újra indítsuk a történelem ciklusát. A történelem ciklusa annak a struktúrának a lerombolásával kezdődik, amit Salamon templomának hívnak. S a történelem nem is kezdődhet és nem is érhet véget csak Jeruzsálemben. A bosszúnk viszont mára megduplázódott. Egyrészt a mártírjaink bosszúja, akik mind királyok voltak, akik fegyvert fogtak a hazájukért, és azonosultak Akkád és Assur-bán-apli királyainak tetteivel, másrészt Babilon királyainak a bosszúja. Esküszünk, hogy nem fogunk megbocsájtani neked Tel-Aviv, bármennyi olaj, homok, eunuk, és szifilisz királyt is alkalmazol. Ígérjük, hogy találkozni fogunk a harmadik lerombolás dátumán.
Orientalista.hu – Naram Sarjoon (Fordította Szíriai Hírek- Siroi Isi)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
